Hírek

Építs a parton, majd a hidat told a folyó fölé!

A városi legenda szerint, amikor nagy hideg volt, a szakik azt mondták, hogy nincs kedvük kimenni kábelárkot ásni, inkább kiássák a műhelyben, aztán kiviszik a munkaterületre. Ilyen persze nincs, de olyan igenis van, hogy a parton szerelik össze a hidat, majd pedig a folyó fölé tolják! ÉS ezt szó szerint kell érteni!

Borítóképen: A Sajó-folyó felett épülő B2 jelű híd

A napokban számolt be róla a Magyar Építők honlapján egy igen érdekes hídépítési módszerről, amit mi is érdemesnek tartunk a bemutatásra – hozzátéve, hogy nem vagyunk a téma szakavatott tudorai. Ellenben van annyi műszaki érdeklődésünk – na meg jó beszámolni róla, ha az országban olyan műtárgyak készülnek el, amelyek megkönnyítik a helyi és az erre közlekedő távolabb lakók életét azzal, hogy jobb közlekedést biztosítanak.

De ugyanilyen örömmel számolunk be arról is, ha egy régi várat építenek vissza, vagy legalább valamilyen formában felújítanak, ahogy az is nagy öröm számunkra, ha modernebb vonatokon utazhatunk, vagy éppen végre egyszer sikerül befejezni a budapesti 3-as metró felújítását.

De ezúttal egy hídról lesz szó, amit bizony tényleg a parton építettek meg, majd a helyére tolták!

„Sikeresen lezárult a Sajó-folyó felett épülő B2 jelű híd betolása a Sajószentpéter és Berente elkerülését megteremtő 260-as főút építési projektjén” – írja a már említett honlap.

Mi ezen a ponton nem vesznénk bele a részletekbe, mert ez komoly szakmai téma, amivel kapcsolatban megvan az a tisztelet bennünk, hogy nem tetszelgünk szakértőként, csak pár fotót szeretnénk megmutatni, amelyek pontosan mutatják, hogyan is készül el egy ilyen híd! Csak még egy; mivel a hidat lejtőn tolták be, ezért hidraulikus fékezést kellett alkalmazniuk a kivitelezőknek.

A hídtolás technológiájának részeként az acélszerkezet elejére egy 52 méter hosszúságú, 60 tonna összsúlyú, rácsos szerkezetű betolócsőr került.

A mi Móricka magyarázatunk csupán annyi, hogy az úgynevezett betolócsőr arra volt jó, hogy az az egyes alátámasztási pontoknál hosszabb volt, így a hidat a megfelelő helyre lehetett a segítségével tolni. Ez egy ideiglenes – ámde annál fontosabb szerkezeti elem, a híd üzemszerű működésében nem vesz részt elbontásra kerül a híd helyére tolása után.

Ezen a képen pontosan látható, hogy a híd szerkezete a parton készül, méghozzá a hídra vezető – vagy levezető – út töltésén, amiannyit tesz, hogy ez a töltés a továbbiakban is hasznosul, szerves része marad az útnak.

Itt már látható, hogy jócskán előrehaladtak a tolással, de még nem érték el a túlparton lévő utolsó alátámasztási pontot. Egyébként az említett honlap beszámolója szerint a tolás során átlagosan 24 métert mozgatták a hidat, amely december 8-án érte el a végleges helyét! Íme:

Hogy pontosabbak legyünk, itt még éppen nem érte el a híd a végleges helyét, de alig pár méter van hátra.

Nos, így kell egy hidat megépíteni a parton és aztán a folyó fölé tolni. És miért volt erre szükség? Mert a Sajó vízállása meglehetősen kiszámíthatatlan, ezért a hagyományos módszer esetén nehezen lehetett volna tartani a határidőket, ha éppen egyáradás éri el a területet, így viszont minden körülmények között tudtak dolgozni a híd építésén a szakemberek!

Ajánlott Cikkek