Hírek

Erdoğan: Senki nem szólhat bele…

A NATO egy igen fontos tagja, a Fekete-tenger bejáratát ellenőrző Törökország újabb SZ-400-as rakétarendszert vásárol Oroszországtól. Nem az első eset, korábban már hadrendbe állítottak ilyen rendszereket, amire az Egyesült Államok szankciós fenyegetéssel reagált. Most sincs pezsgőbontás Washingtonban, különösen azért, mert korábban a török légierő kötelékébe tartozó F-16-osok mozgásának érzékelésére már kipróbálták a rendszert. Sőt, az F-35 Lightning és az F-22 Raptor is próba tárgya lehetett.

Ha vannak adatok arra vonatkozóan, hogy a rendszer hogyan érzékeli a fent említett géptípusokat, az fenyegetést jelent, mert a törökök esetében soha nem lehet tudni… Nem lehet tudni, hogy állnak az oroszokkal, mert Erdoğan meglehetősen önálló politikát folytatva hol NATO-pártinak mutatkozik, hol pedig – mint most – az oroszokkal üzletel. Emlékezhetünk, hogy pár hónappal ezelőtt még Ukrajnának adott el Bayraktar TB2 típusú, saját gyártású drónokat:

Nyugati szemmel elég nehéz értelmezni Ankara lépéseit, ugyanakkor, ha kivesszük a politikát a képletből érthetővé válik a dolog. Erdoğan egyértelműen azt demonstrálja ezekkel a lépésekkel, hogy Törökország kulcsszereplője a Fekete-tenger védelmét tekintve, ami jelentősen felértékelődött a Krím és Donbasz körül kialakult helyzet okán. Közben pedig a hadsereg megerősítésén fáradozik, ami egy 2019-es felmérés szerint alig maradt el a brit erők mögött, manapság erőteljesen fejlesztik, és kisebb-nagyobb harci cselekmények rendszeres résztvevői.

A most beszerezni kívánt SZ–400 Triumf (NATO-kódja: SA–21 Growler, korábban SZ–300PMU–3) egy légvédelmi rakétarendszer. Ezt már nem a Szovjetunió idején fejlesztették, az 1990-es években az Almaz tervezőiroda alkotta meg. Az SZ–300-as légvédelmi rakétarendszer továbbfejlesztéseként 2007 óta áll szolgálatban az Orosz Fegyveres Erőknél.

Az SZ–400-as fegyverrendszer négyfajta rakéta alrendszerrel fedi le a teljes légvédelmi spektrumot. Ezek a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6 (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéta. A rendszer része a 30K6E egy adminisztrációs rendszer, ami nyolc rakétaosztályt képes kezelni egy időben, a z 55K6E egy parancsnoki mozgó vezetési pont, a 91N6E panoráma kialakítású lokátor aktív zavarás védelemmel, aminek hatótávolsága 600 km, 98ZH6E típusú föld-levegő légvédelmi rakéták, a 92N6E multifunkciós lokátor, aminek a hatótávolsága 400 km, 5P85TE2 indítóállvány és a 12 db 5P85SE2 légvédelmi rakéták. A 30К6Е irányító rendszer további rendszerekkel is összeköthető.

Az pontosan nem ismert, hogy most milyen konfigurációban vásárolnak a törökök, de Erdoğan eltökélt, nem foglalkozik azzal, hogy az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel a beszerzést:

„Senki nem szólhat bele, hogy a NATO tag Törökország milyen védelmi rendszereket vásárol.”

Egyértelmű, nyílt beszéd, nincs mit magyarázni rajta. Mintegy mellékesen az is elhangzott, hogy Joe Biden sosem hozta fel találkozóik során az emberi jogok törökországi helyzetének kérdését. Ezzel pedig azt demonstrálta, hogy Washington ugyan kritikus hangot üt meg Törökországgal kapcsolatban a nemzetközi közvéleménynek címezve, de katonai partnerként fontos láncszeme a NATO-nak, ezért valójában elnéző Ankarával szemben.

Erdoğan tehát tovább megy a saját útján, mivel a NATO-nak fontos, így nem tudják/akarják zsarolni sem.  

Ajánlott Cikkek