Értékelés és várakozások a téli szünetben – 1922-ből!
A Brassói Lapok éppen 100 éve, 1922. december 25-én „A magyar football-bajnokság állása az első félév végén” a Brassói Lapok budapesti szerkesztőségétől megjelentetett egy cikket, melyben az 1922-es magyar őszi labdarúgó bajnokság történéseinek rövid összefoglalóját olvashatjuk, de nem marad ki egy kis esélylatolgatás sem a tavaszt tekintve sem! Az írást idézzük, de részünkről természetesen nem marad ki az írás történelmi korszakba illesztése sem!
Borítóképen: Brassói Lapok, 1922. december (28. évfolyam, 274-297. szám)1922-12-25 / 294. szám, a cikkben idézatt cikk
Kezdjük is ezzel. A brassói lap a magyar fociról ír, amely – mint az írásbók is kiderül – már ebben az időben is igencsak „exportképes”, több ma is ismert játékos ugyanis külföldön játszik!
A másik fontos megjegyzésünk az, hogy – ezek szerint – még 1925-ben is követték az akkor már egy határral elválasztott Magyarország eseményeit – legalábbis a sport terén mindenképpen!
„Az elmúlt évnek örvendetes eseménye, hogy az MTK. és FTC. mellé néhány más csapat is felkerült, ami által változatosabb lett a magyar footballaréna s a közönség érdeklődését is több csapat sorsa tartja lekötve. Nagyon érdekes ilyenformán a bajnokság félévi mérlege, amely az első osztályú csapatok élére a váltakozva uralkodó planéták, az MTK és FTC elé az Újpesti Tornai Egyesület csapatát helyezi. Íme a bajnokság állása a hivatalos adatok alapján:
Az élre került UTE csapata kemény fiúkból áll és főereje az összjáték. Nagyobb kvalitású játékos nem akad a csapatban, kivéve Vogl II. hátvédet, aki a kontinens egyik legkiválóbb játékosának tekinthető.
Az UTE. legyűrte az FTC-t, s bár egyenlő pontszáma van az MTK. csapatával, a legtöbb gólt rúgta s így 19 ponttal és a legjobb gólarányával megnyerte a bajnokság őszi fordulóját, anélkül, hogy csak távolról is játszani tudná azt a szép skót iskolát, amely az MTK. büszkesége.”
Figyelem! 1925-ben pontosan azonosítható játéka van az MZK-nak, azt skót iskolának nevezik, ami nem véletlen! Az MTK – az erős anyagi és támogatói bázis mellett! – annak a Jimmy Hogan-nek köszönheti sikereit, akiben a Duna-menti iskola megteremtőjét, az Aranycsapat szellemi atyjának tekinthetünk!
Az pedig mindennél fontosabb, hogy 1922-ben nem Hogan edzette az MTK-t – 1921-ben távozott és csak 1925-ben tért vissza -, de a stílus maradt, és azt már, mint az MTK stílusát azonosítja a szerző!
„Az UTE csapata most január 1-én spanyol túrára indul Barcelonába, Madridba és Bilbaoba. Határozott sansza van, hogy eredményes tavaszi sportolás esetén megnyeri a footbal bajnokságot, amelyhez az MTK-n kívül eddig csak az FTC. és BTC. tudott hozzájutni.”
Úgy tűnik, ekkoriban már kialakult a triumvirátus, ami a Budapesti TC háttérbe szorulása után a Fradi, az MTK és az Újpest jelentett, és 193-tól egészen 1942-ig nem adta ki a „körön kívül” a bajnoki aranyat (!), mikoris a WMFC Csepel (WM: Weiss Manfréd monogramja) hódította el a bajnoki elsőséget!
„Az MTK. második helyre került. Még mindig nemi tudta kiheverni nagy vérveszteségét, hogy Schaffer, Szabó, Winkler, Konrad II. és Gutmann II. külföldön játszanak. A csapat azonban még mindig túlszárnyalja a többit stílus dolgában.
Orth György személyében az övé a legjobb center csatár — némi túlzás — az egész világon. Hibája a csapatnak, hogy jó csatársora mögött gyenge halfsor és még gyengébb hátvéd áll. A csapat most olasz túrára indul, majd pedig Barcelonában mérkőzik.”
Akkoriban – ahogy a szerző az MTK fő problémájára is utal! – a Hungária körútról sorra kerültek ki a tehetségek, akik külföldön is megállták a helyüket. Ennek a nyilvánvaló tehetségük és képzettségük mellett az is oka volt, hogy a magyarországi professzionális labdarúgás csak 1927-ben jelenik meg, így a cikk írása idején még amatőr státuszban (értsd: elvileg mindenféle fizetség nélkül!) játszottak a hazai játékosok. De – mint a következő idézett részből kiderül, ez nem csak az MTK problémája volt:
„A harmadiknak beérkezett FTC teljesen visszahanyatlott, s immár csak árnyéka a hajdani híres csapatnak. Leg utóbb két kitűnő játékostárt: Schwhartzl jobb és Obitz bal összekötőt is elvesztette, akik Brünnben vannak. A csapatnak nagyon kevés a reménye a bajnokság kivívásához.”
Eddig is tudtuk, és már akkor is igaz volt, hogy a foci az bizony megjósolhatatlan eredményeket produkál, ugyanis az 1921/22-es élvonalbeli küzdelmek során a „nagy vérveszteség” ellenére az MTK végzett az élen 37 ponttal, az ÚTE 34 ponttal csak a második lett, és – ha nem is ért oda az első helyre – a Fradi végül csak két ponttal maradt el az ÚTE-tól!
„Az idén felnyomult csapatok közül a Vas és Fémmunkások Sportklubjának legénysége aratta a legnagyobb sikert. Az ő csatársoruk játssza az MTK, után a legjobb football, mind amellett, Hogy csatárai meglehetősen közepes képességű játékosok.
Ez a csapat is spanyol túrára megy. Úgy látszik, az idén Spanyolország a football eldorádója. Igen, mert a pezeta nagyon jó. S talán sok játékos nem tudja hirtelenében, hogy merre van Bilbao vagy Granada, de hogy a pezeta hány koronát ér, azt mindegyikük pontosan tudja Zürich minden változata közben.
Mindenki túrázik. Ezek a túrák egyfajta edzőtáborok – legjobb edzés a mérkőzés – ugyanakkor igen fontosak a klubok számára, hiszen ezek nem edzőmérkőzések voltak, hanem bemutató mérkőzések, ami után komoly gázsi illette – elvileg a klubokat (a játékosok amatőr státusza okán). Hogy aztán végül a pénznek mi lett az útja, ne fortassuk…
„Jól indult, hat mérkőzésen át a bajnokság élén szerepelt, de később visszaesett a Törekvés Sport Egyesület csapata, amely vasúti munkásokból toborozza tagjait. A Törekvés karácsonyra és újévre Olaszországba megy és többek között játszani fog Turinban és Génuában is.
A bajnoki kampánynak egyik szomorú érdekessége a MAC csapatának szánalmas szereplése volt. Az atléta csapat képtelen volt gólt rúgni és ezért rendre elveszítette mérkőzéseit, holott Fehér, a magyar válogatott csapat kapusa védte kapuját. Végül is egy góllal és egy ponttal fejezte be az őszi évadot és reménytelenül szerénykedik a bajnoki lista legvégén.
A MAC-ot egyetlen esemény mentheti meg az első csapatból valló kieséstől: ha a tél folyamán megérik a professzionista mozgalom és valóra válik az a terv, — amelyett a MAC hívei fáradhatatlanul hirdetnek — hogy néhány csapat átvedlik professzionistává. Ez azonban egyelőre nagyon kérdéses.”
Figyeljünk csak! Az amatőrizmus hibái tehát már öt évvel a tényleges bevezetés előtt kiütköztek! Ahogy írtuk, nem véletlenül szerepeltek külföldön a magyar játékosok (tehették, mert képességeik megvoltak hozzá!), és a bemutató mérkőzéseket sem véletlenül iktatták a téli programba!
És hogy miért lehet a professzionalizmus a MAC megmentője? Talán azért, mert a klub alapvetően jó anyagi helyzetben volt, ugyanakkor nem tudta megtartani játékosait, mert azok más hazai, vagy külföldi csapatokhoz szerződtek. Igen, hazai csapatokhoz is, mert bizony az átigazolások során – mint az a peres iratokból kitűnik! – bizony a játékosok szép summát akaszthattak le!
Jegyezzük meg; azon túl, hogy a sporttörvény ezt nem engedte meg tehetségük, és képességeik alapján bizony igenis megérdemelték a 200 pengő fixnél akár magasabb „honoráriumokat” is!
Ahogy a cikkről készült fotón is látszik, volt még más témája a cikknek, amiből kiderül, hogy a német válogatott 1923-ra nem tudott helyet szorítani naptárában a magyarnak, így a magyar válogatott Berlin csapatával csapott össze, az MLSZ pedig jelezte, hogy nála pedig a naptárban az 1924-es évre nem lesz hely a németek számára… Ez akkoriban a teljes szakítást jelentette!
Miért érdekes mindez? Mert a magyar focinak akkoriban komoly szüksége lett volna a nemzetközi összehasonlításra ahhoz, hogy mérni tudja magát a többiekhez, de…
A belgák az antwerpeni Olimpiára nem hívták meg a vesztes hatalmakat – Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Bulgáriát, Törökországot –, és természetesen a Varsó alatt még háborúskodó Szovjet-Oroszországot sem.
A sors iróniája, hogy éppen ezen a békétlen “csonka” olimpián húzták fel először a stadion árbocára a békés egységet jelző ötkarikás olimpiai zászlót…
Nos, ennyit a 100 évvel ezelőtti futball eseményekről, melyek természetesen nem voltak függetlenek a kor társadalmi- és politikai történéseitől!
