Asbóth Oszkár és az Első Magyar Légcsavargyár
Magyarországon azzal vette kezdetét a repülőgépgyártás, hogy a frissen alakult Magyar Aero-Szövetség abban látta a fejlődést, hogy együtt dolgozik a katonasággal, hiszen a repülésnek akkor még csak a hadsereg számára volt gyakorlati jelentősége. Azt persze nem tudhatták, hogy egy totális világégés következik, de tény, hogy a háború kitört, és 1917-re 6-7 olyan gyártó volt, aki a repülőgépiparban tevékenykedett.
Borítóképen: Asboth Oszkár egy Aviatik (Albatros) B.I típusú felderítő repülőgép előtt. A gépen az Asboth-féle légcsavar az Első Magyar Légcsavargyár terméke (Fortepan, 132197)
A magyar repülőgépek mai szemmel nem voltak valami nagy alkotások, de ne felejtsük el, hogy szinte még a repülés kezdeteinél tartunk, így más országok más gyártói sem tartottak igazán előbbre, mint a magyar repülőgépipar fontosabb szereplői. De egy igen súlyos probléma mégis akadt:
A magyar repülőgépek gyártásához csakis külföldről – Németországból és Ausztriából – tudtak beszerezni légcsavarokat, ami egyrészt függőséget teremtett, másrészt pedig igen drágává tette ezeket a létfontosságú alkatrészeket.
A függést megszüntetni, és a súlyos anyagi áldozatokat követelő importot kiváltani – ez volt a fő célja annak a társaságnak, ami 1917 novemberében alakult meg Első Magyar Légcsavargyár néven.
Ami pedig igazán fontos, az nem más, mint hogy ezt a vállalatot ez elég széleskörű iparági összefogás hozta létre, ugyanis a szükséges tőkét a Magyar Repülőgépgyár Rt. (Albertfalva), a Magyar Általános Gépgyár Rt. (Mátyásföldön) és a Magyar Lloyd Repülőgépgyár Rt. (Aszód) biztosította, így a vállalat a három vezető repülőgépgyártó tulajdonában volt.
A csepeli történet a fent csatolt cikkben kicsit részletesebben is leírásra került, de korábban írtunk a két másik cégről is, amelyek a közös cégalapításban részt vettek:
Így írtak akkoriban az alapításról:
„A hazánkban teljesen új iparágat meghonosító részvénytársaság kereskedelmi igazgatója Zoesinger Hermann, a német Rathjen-művek légcsavargyárvolt kereskedelmi vezetője, műszaki igazgatója pedig AsbóthOszkár légcsavarkonstruktőr lett. Az új vállalat úgy méreteinél, mint termelőképességénél fogva, a szövetséges államok egyik legnagyobb légcsavargyára lesz.”
Asbóth Oszkár neve ugye ismerős? Róla itt olvashat az érdeklődő:
Ezek – talán mondani sem kell – háborús évek voltak, de az indulásnál már azt gondolták, hogy a hadiipar megrendelései fogják azokat a technikai újdonságokat elhozni – hiszen lesz pénz az igen költséges fejlesztésre –, amelyeket aztán a polgári repülés megteremtésére lehet majd fordítani. Hát ez nem pontosan így lett! Pár év múlva jött a leszerelés, amit mi inkább barbarizmusnak neveznénk…:
