És lőn világosság…
… meg villamos motorok meg villamos közlekedés, és még sok-sok minden más, amit ma már olyan természetesnek veszünk, mint azt, hogy kék az ég… De nem mindig volt ez ám így, hiszen 1914-ig biztosan nem volt olyan egyszerű dolog még a legegyszerűbb villamos szerkezet működtetése sem Budapesten!
Borítóképen: Az Va. turbina szerelés közben, fedél nélkül, a VII. sz. turbina kisnyomású házának fedele, ill. kipuffogó csonkja (megfigyelendő mellette az eltörpülő felnőtt férfi!), és a 37.000 LE-s (VII. számú) gőzturbinacsoport
A világítás problémáját már korábban megoldották – úgy, ahogy… -, hiszen már 1777. november 9-én a közvilágítás kiépítésére is megtették az első lépéseket, de az még inkább csak szerény pislákolás volt, amit az akkori olajlámpák nyújtottak…
Ezzel szemben 1914-ig rögtön két vállalat is volt, amelyik áramot szolgáltatott: a két magánvállalat, a Magyar Villamossági Rt., és a Budapesti Általános Villamossági Rt. voltak. Utóbbi azonban egyenáramot szolgáltatott, ami ugyan kiváló volt világítási feladatokra, de motoros üzemre mindenképpen az előbbi vállalat 50 Hz-es váltóáramát kellett alkalmazni. Legalábbis célszerűbb volt.
Az igaz ugyan, hogy éppen 1914-ben tört ki az első világháború, ami megakasztotta a fejlődést, de az is igaz, hogy ezzel együtt is rendkívüli mértékben emelkedett a villamos áram iránti igény, mert például az lehet ugyan, hogy a lakossági fogyasztás csökkent, de a haditermelés hihetetlen mértékű növekedése összességében sokkal magasabb fogyasztást eredményezett.
És ez a folyamat a későbbiekben sem állt meg, hiszen a háború lezárását követően megugrott a város lakosságának száma, és persze akkor már ez is a fogyasztás növekedésének egyik motorjává vált.
De mi most visszamegyünk a kezdetekhez, amikor a két említett vállalatot egyesítik, és a váltóáramot teszik meg egyedüli és kizárólagos áramszolgáltatási módozatnak. Itt már eleve volt egy igénynövekedés, hiszen a folyamatosan átálló világítási rendszerek is egyre több váltóáramot igényeltek, így hamar kiderült, hogy szűkös az áramtermelési kapacitás.
Persze erre már számítani lehetett, így 1914-ben kezdte meg működését a kelenföldi áramfejlesztő telep, de ezzel nem volt elvégezve a feladat, a telep az igények folyamatos növekedése okán egyre nőt és fejlődött, így pedig egyre több gőzturbinát kellett üzembe helyezni.
Azt pontosan tudjuk, hogy az elektrotechnika terén a magyar mérnöki tudás világszinten is kiemelkedő volt, és azt is tudjuk, hogy a motortechnikában is kiemelkedőt alkottak mérnökeink, így akkoriban nem volt meglepő, hogy ezeket a gőzturbinákat is itthon állították elő. Helyesebben; az első még importból származott, de aztán a Láng átvette a feladatot, és maga gyártotta az egyre nagyobb és egyre fejlettebb turbinákat!
A fenti képen azokat a gőzturbinákat találhatjuk meg, amelyek 1932 végén szolgálták az áramtermelést a kelenföldi elektromos telepen. Ha jobban megnézzük a Láng gépei bizony egyre jobbak, egyre erősebbek lettek, és egyre hatékonyabbak is!
Bizony, erre is képes volt a magyar ipar. Itt kell megjegyezni, hogy a kelenföldi áramtermelő telep ma is létezik, és ma is folyik áramtermelés, na meg azt is, hogy még sok-sok fejlesztés volt azóta is, de ezen a ponton mi most megállunk, mert azt szerettük volna bemutatni, hogy bizony a villamosítás kezdetén már azonnal a világ élvonalába kerültünk!
És mi lett azóta? Nos, leírhatnánk, hogy sokat változott a helyzet, és azt is, hogy ma már se Láng, se pedig más gyáraink nincsenek, de történelmünket nem vehetik el, és nem felejthetjük el!
