Hírek

Esterházy Móric a kitelepített miniszterelnök

Gróf galántai és fraknói  (Majkpuszta, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 26.) magyar arisztokrata politikus, császári és királyi kamarás (1905), az Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztese (1916), valóságos belső titkos tanácsos (1916), miniszterelnök (1917), Esterházy Péter író nagyapja.

1906-ban alkotmánypárti, 1910-ben pártonkívüli 67-es programmal került be a képviselőházba, mindkét alkalommal a terebesi kerületben. 1917. jún. 15-én kormányalakítási megbízatást kapott. Kormánya IV. Károlynak a fenyegető politikai összeomlás elhárítására irányuló óvatos reformjait kívánta szolgálni, mindenekelőtt egy mérsékelt választójogi reformot. Miután ez lehetetlennek mutatkozott, két hónap után aug. 20-án lemondott. 1918. jan. 25-től máj. 8-ig a Wekerle-kormányban népjóléti és munkaügyi miniszter. A háború után egy időre visszavonult, majd 1931-ben visszatért a politikai életbe mint legitimista politikus.

A politikába 1931-ben tért vissza ismét, amikor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben jelöltséget vállalt a tapolcai kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké. Széles körű bel- és külföldi publikációival keltett feltűnést. Pártjában már a kezdetekben nagy tekintélyre tett szert, elnyerte annak bizalmát, amelynek köszönhetően tagja lett a 33-as Országos Bizottságnak, ahol gyakori felszólalásaival többször sikerült az adófizetők és általában a magángazdaság érdekében jelentős könnyítéseket elfogadtatnia. Kezdeményezésére vezethető vissza egy, a részvényjog reformját célzó mozgalom megalapítása és az uzsoratörvény-javaslat. Az 1939 és 1944 között az Egyesült Keresztény Párt képviselőjeként a Magyar Élet PártjánakZala vármegyei listájáról jutott be a Képviselőházba. Támogatta Kállay Miklósnak a második világháborúból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a Gestapo (német titkos államrendőrség) 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta. Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később Sopronkőhidán raboskodott. 1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza Magyarországra. 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Heves megye iHortratelepítették ki. Internálása alatt sírásóként dolgozott. 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő négy évét, ahol 1960-ban hunyt el. Mariazellben nyugszik.

wikipedia arcanum

Ajánlott Cikkek