Hírek Vélemény-cikkeink

EU-Kína beruházási megállapodás: Felfüggesztve!

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy felfüggeszti a Kínával még tavaly decemberben kötött beruházási megállapodás ratifikálását. Okként azt jelölték meg, hogy az utóbbi időszak eseményei nem teszik lehetővé a szerződés életbe léptetését. A kölcsönös szankciókra, és az európai parlamenti képviselők Kínából történő kitiltására való hivatkozással visszakozó Európa azonban korántsem egységes a helyzet megítélésében.

Pekinget sokszor vádolják azzal, hogy befektetési politikája valójában egyfajta gyarmatosítási folyamat Afrikában, hiszen olyan kölcsönöket nyújtanak, amik visszafizetése már a folyósításkor is erősen kétséges. Miért jó Kínának, ha bedől egy ilyen hitel? Mert az adott országban a beruházásban érintett fejlesztések és más erőforrások is birtokukba kerülhetnek a hitel nem-törlesztése okán. Ezt ugyan nehezen tudjuk elképzelni az Unióban, de a Balkánon ezért van rá példa.

Montenegró az EU-tól kért segítséget április elején, mert autópályája felépítése olyan költségeket jelent – ami mögött kínai hitel van -, amiket egész egyszerűen nem képes előteremteni. A tét 1 milliárddollár, vagy a kínai befolyás jelentős erősödése. Az Unió akkor nemet mondott a montenegrói kérésre, így most függőben van az ügy, de annyit minden esetre sikerült elérni, hogy hajlandó támogatást felajánlani a 10 milliárd eurós Nyugat-balkáni Gazdasági és Befektetési Programon keresztül. Podgorica helyett tehát nem fizet az EU, de hitellel segíthet kiváltani a kínai függőséget.

Ez elég drága „mulatság”, de ezzel még nincs vége, ugyanis a montenegrói államadósság mintegy negyede szintén kínai kézben van. A törlesztés júliusban esedékes, de még nem tudni, hogy mi lesz a megoldás a problémára…

Igen, a Balkán – ahol a korrupció a mindennapi gyakorlat része… – könnyű dolga van Kínának, mert mindig akadnak olyan tisztviselők, akikkel meg lehet állapodni akkor is, ha az országuk számára nem kedvező. Ez Afrikában sincs másképp, ugyanakkor Európában olyan mechanizmusok működnek, melyek az ilyen veszélyeket kiszűrik, de legalábbis minimalizálják. Vegyük észre, hogy az EU-val telesen más a nexus!

Korábbi cikkeinkből

Európa: Mi a koldus jussa? – 2021.03.18

„Elfogadhatatlan lenne az EU részéről, hogy az emberi jogi kérdéseket összekapcsolja azzal a kétoldalú befektetési egyezménnyel, amelynek előkészítési tárgyalásait tavaly decemberben zárták le.” – Daiily China

Az EU új ellensége: “államilag felpumpált kínai vállalatok” – 2021.04.04

… a kínai gazdasági modell alapvetően különbözik ez európaitól (ahogy pl. az USA gazdasága is!), így eleve hibás számonkérni olyat, hogy állami vállalatok, vagy állam pénzen kitömött vállalatok jelennek meg a világban befektetőként.

Helyesebben; bizonyos EU-tagországokkal más a viszony, hiszen az egyezséget – mi meglepő! – a németek szorgalmazták a leginkább. Ennek pedig nincs más oka, mint az, hogy a kínai és a német gazdaság kapcsolati igen erősek! Nézzük meg a nagy német autógyártók eladásait, a német befektetéseket Kínában; a két gazdaság között erősebb a kapcsolat, mint mondjuk Németország és Montenegró között!

Ennek ellenére most nem sikerült átvinni Berlin akaratát, és az nem az első eset! Annak idején, amikor az Északi Áramlatra még nem voltak érvényben amerikai szankciók, az európai hatáságok környezetvédelmi okokra hivatkozva erősen lelassították az építkezés ütemét, így nem sikerült tető alá hozni a beruházást, mire megérkezett az USA szankciója a projektre!

Azt nem tudni, hogy mikor fogy el a politikai kérdésekre kevésbé finnyás, ámde gazdasági téren igen érzékeny Berlin türelme, de érthető, ha valahol a vége felé járnának, ugyanis az még „csak” az egyik része a dolognak, hogy most a beruházási megállapodás, vagy az Északi Áramlat nem termel a németeknek, de rengeteg pénzük fekszik az olajvezetékben, és még több nagyobb német tőke dolgozik Kínában!

Ne felejtsük el, hogy a megállapodás egyik legfontosabb eleme az lenne, hogy az EU vállalatai – így a németek is! – alapíthatnak olyan cégeket Kínában, amiben többségi tulajdonosok lehetnek! Miután ez most nincs így – mindenképpen be kell venni a bizniszbe kínai partnert -, a kínai befektetések tulajdonosi kockázata igen magas, különösen akkor, ha politikai problémák is terhelik a nemzetközi kapcsolatoka!

Berlin gondját pedig csak növeli, hogy a szerződés jövőjéről csak annyit mondott a Bizottság, hogy még nem jött el az ideje a ratifikálásnak… Alighanem marad a kétoldalú megállapodás, mint lehetőség, egy német-kínai szerződés formájában.

Ajánlott Cikkek