Vélemény Vélemény-cikkeink

EU: Van az a pénz?

2020 december 30-án nagy meglepetésre megszületett az EU és Peking között az a beruházási egyezmény, melynek megkötése még a témában szakértőket is alaposan meglepte. Korábban ugyanis – bát tárgyalások folytak a témában -, rettentő távol voltak az álláspontok. Most kiderült; ha az Unió érdekei úgy kívánják, könnyen feladja politikai fenntartásait – cserébe nem kevés pénzért, és/vagy piacért. Ilyen lenne az EU?

Az nem is olyan biztos, hogy ez valóban az Európai Unión múlt, ugyanis körvonalazódni látszik, hogy a megállapodás nem minden EU-tag számára lesz előnyös. Hogy lehet ez? az átfogó kereskedelmi megállapodás (Comprehensive Agreement on Investment, azaz CAI) az európai fél számára nyújtott beruházási kedvezményeket olyan gazdasági szektorokban adja meg, melyek a francia, illetve a német ipar érdekeit szolgálják.

Mit jelent ez? Eddig európai cégek Kínában csak úgy alapíthattak vállalatokat, hogy abba be kellett venniük kínai partnert is, sőt, a legtöbb esetben az európai fél nem lehetett többségi tulajdonos. Mivel azonban Kína kiváló befektetési terep, így is érkeztek a milliárdok. Pekinget tehát nem feltétlenül gazdasági célok ösztönözték a megállapodás megkötésére, de ez most a mondanivaló szempontjából nem is annyira érdekes.

Sokkal érdekesebb az, hogy most az CAI aláírásával az az elektromos autópiac vagy a magánegészségügyi intézmények esetében nem kell bevonni kínai társat a vállalkozásba, ugyanakkor a befektetőket védő mechanizmusok továbbra is egyenlőtlenek maradnak, hiszen a vitás kérdéseket továbbra is csak államközi szinten lehet rendezni. Ez összességében annyit tesz, hogy a német-francia páros számára fontos iparágakban kapnak kedvezményeket, ugyanakkor a kisebb EU-tagállamok érdekérvényesítő képessége értelemszerűen a nullához közelít Kínával szemben, így a problémás eseteket ők továbbra sem tudják majd kezelni, tehát számukra marad az eddigi lehetőség, a kínai partner bevonása…

Politikai elemzők, politikusok, és a közvélemény is azon kezdett rugózni most, hogy ezzel a megállapodással az EU mennyire mond ellent saját elveinek, amikor egy olyan országgal köt egyezséget, ahol állítólag ujgurföldön munkatáborokba kényszerítik az embereket. Igen, ez is egy fontos kérdés, de nem fogja meg a lényeget A lényeg ugyanis ez;

Vajon hogyan köthető meg egy olyan EU-szintű egyezmény, ami kifejezetten csak egyes EU-tagállamoknak kedvez, míg mások számára semmilyen előnyt nem jelent?

Ráadásul a kérdést ki kell emelni ebből a konkrét témából, és úgy is fel lehet tenni, hogy;

Milyen más megállapodások vannak még EU-szinten külső (vagy belső) partnerekkel, ami – hasonlóan a fenti példához – csak egyes tagországok érdekeit szolgálja, míg másoknak nem jelent előny, vagy egyenesen hátrányt szenvednek miatta?

Ajánlott Cikkek