Vélemény Vélemény-cikkeink

Európa: 75 éve működik az amerikai szemfényvesztés

Kereken hetvenöt éve, 1946. március 5-én mondta el nagyhatású beszédét a Missouri állambeli Fultonban Sir Winston Churchill. A mondat, ami miatt a beszédet a hidegháború kezdetének tartják, így hangzott: „A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára.”  A brit miniszterelnök nem jövőbelátó volt, hanem tudott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök mesterkedéséről, ami Európát megosztottságba taszította!

Igen, akármilyen hihetetlenül hangzik, de az USA a mai napig tartó háborúját Oroszország/Szovjetunió ellen saját maga generálta. Már akkor önös érdek vezette, hiszen Európa megosztása az USA érdekeit szolgálta. Sokan csak Marshall-segélyre, meg Kennedy mondatára emlékeznek; „Ich bin ein Berliner”, azaz berlini vagyok…

A valóság azonban teljesen más! Uncle Sam ugyanis nem az a jótét lélek, mint akinek beállítják. Nem az most sem, és korábban sem volt az. Felejtsük most el az Easy Rider hamis szabadság marketingjét, és nézzünk az illúziók mögé!

1943. november végén Teheránban találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök, és Joszif V. Sztálin, a Szovjetunió első embere. A konferencia témája – ekkor már Sztálingrád és a Kurszki-csata után vagyunk! – elsősorban Németország legyőzése és a hitleri rendszer felszámolásának kérdése állt. Már itt felsejlett, hogy hogy a kelet-közép-európai térség szovjet befolyás alá fog kerülni, mivel az angolszász szövetségesek 1944 tavaszára tervezett frontnyitásának nyugat-európai helyszínéről megszületett a döntés…

Churchill magára maradt a nyugati szövetségesek balkáni frontnyitására vonatkozó elképzelésével – az amerikai elnök Sztálin mellé állt… A brit miniszterelnök javaslatának hátterében a Vörös Hadsereg közép-európai térségbe való benyomulásának megakadályozása állt, így Sztálin, ahol lehet, támadta az elképzelést. És – láss csodát… – ebben sikerült maga mellé állítani Roosevelt amerikai elnököt!

A brit miniszterelnök, az európai reálpolitika egyik legkiemelkedőbb alakja pontosan tudta, hogy Roosevelt miben mesterkedik, de az általa képviselt Nagy-Britannia már akkor sem tudta érvényesíteni akaratát az Egyesült Államokkal szemben, hiszen a II. Világháború során jelentősen eladósodott az USA-val szemben. A brit politika ekkoriban vesztette el korábbi hihetetlen rugalmasságát, ugyanis, amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, minden további nélkül szövetségre lépett a kommunista Szovjetunióval – azzal együtt, hogy Churchil zsigeri szinten gyűlölte a kommunistákat!

Az USA az adósságon kívül a még meglévő gyarmatok témájával is zsarolta a briteket, ugyanis többször jelezték, hogy nem nézik jó szemmel a gyarmatbirodalmi berendezkedést. A németek eltakarítva, a britek függőségben, Franciaország gyakorlatilag nem létezik, így az USA és a Szovjetunió bátran egyezkedhettek. Helyesebben Sztálin és Roosevelt!

Az a Roosevelt, aki – legalábbis Churchill-t ezzel próbálta megetetni! – hitt abban, hogy Sztálin és rendszere a háborús szövetség hatására közeledni fog a nyugati demokráciákhoz.  

A valóság azonban sokkal prózaibb; az amerikai elnök számára sokkal fontosabb cél volt elérni a szovjet hadba lépést Japán ellen, valamint meggyőzni Sztálint a háború utáni kollektív biztonsági együttműködésben való részvételről, mint feltartóztatni az európai szovjet befolyásszerzést! Egy erős Európa ugyanis nem érdeke az USA-nak! És már akkor sem volt az…

„Én úgy érzem, hogy Sztálin nem ilyen ember. … és azt hiszem, hogy ha mindent megadok neki, amit csak tudok, és semmit nem kérek érte cserébe, noblesse oblige, nem fog elfoglalni semmit, és együtt fog működni velem egy demokratikus és békés világért.”

Eget rengető hazugságok sorozata!!! Az USA elnöke pontosan tisztában volt vele, hogy az a terület, amit elérnek Sztálin katonái, szovjet befolyási övezet marad. Ahogy ez meg is történt… És az is megtörtént, hogy a Marshall-segély jól betalált Németországban (annak nyugati felében), és itt is el lehetett adni a szabadság=gazdagság amerikai hamisítványát! De a németek egy fokkal okosabbak voltak a britektől, addig güzültek, míg végül a segély adta lehetőségeket kihasználva a ’60-as évekre újra meghatározói lettek az európai gazdasági életnek!

Ezzel együtt igaz, hogy az USA elnökének mesterkedése, és a Sztálinnal kötött „összekacsintós” paktum okán Európa a háború után nem a békés fejlődés, hanem újra a megosztottság állapotába került. Bár egyes történészek (!!!) nem átallanak azt állítani, hogy Európa ebben az időben – köszönhetően az amerikai segélyprogramok általi indulásnak! – virágzott, és minden addiginál jobban teljesített a gazdaság, a valóság az, hogy ez Európa csak kisebb részére volt igaz!

Mi volt délen? Mi volt keleten? Vagy Európa mindig csak az a terület, ami éppen jól megy, ami meg nem – mert például az USA koncként odavetette a szovjeteknek! -, az nem is Európa?  De, nagyon is Európa, még akkor is, ha ma is ugyanazok a reflexek működnek:

Ma az USA a neki lekötelezett (értsd: kimutatható, egységes haderővel nem rendelkező) Európán keresztül az Oroszokkal háborúzik a demokrácia nevében, de valójában csak az immár sokkal nagyobb Európai Uniót akarja megosztani!

Az, hogy Európában már régen nincsenek nagy formátumú politikusok, nem nagy újdonság, de azért az mégis elkeserítő, hogy az utóbbi 75 évben senki nem ismerte fel – vagy jól megfizették azok vakságát, akik esetleg felismerték… – az USA európai politikájának lényegét!

Pedig az „Oszd meg és uralkodj!” elve a rómaiaktól ered, és XI. Lajos is magáénak vallotta – azaz európai találmány… Amivel 75 éve sikeresen eteti meg az Egyesült Államok Európát.

Ajánlott Cikkek