Vélemény Vélemény-cikkeink

Európa: lózungok és valóság

Jogállami mechanizmus. Ugye ismerős a szó? Pedig nem is létezik, nem ez a neve, és közel sem azt jelenti már, mint amit kezdetben! Persze lépten-nyomon hivatkoznak rá, de a neve valójában kondicionalitási rendelet, és köze nincs ahhoz, hogy Európa beleszóljon abba, hogy az egyes tagországok hogyan működnek! Egy kivétellel, ez pedig az uniós pénzek témaköre! Ma már ugyanis csakis azokat a kihágásokra terjed ki, ami az uniós pénzeken keresztül érinti az Unió költségvetését!

Borítókép: Merkel, Morawiecki, Michel, Orbán, Macron a hétéves költségvetés alfogadása idején (forrás: azonnali.hu)

Nem véletlen, hogy a nagy fogadkozások ellenére nem indítanak semmiféle lejárást. Az indoklás szerint az elfogadásra került jogállami mechanizmust kondicionalitási rendeletet csak azért nem alkalmazza a bizottság, mert az Európai Bizottság megvárja a bíróság döntését arra vonatkozóan, hogy a rendelet megfelel a jogi kritériumoknak. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az eredeti szöveg szerint „adott esetben fel lehetne függeszteni a tagállamoknak adott támogatásokat, ha azok nem tartják be az EU alapértékeit”.

Miután azonban az EU alapértékei nincsenek hozzárendelve – és talán máshoz sem… -, így elég nehéz lenne erre az ingoványos talajra felépíteni egy egész mechanizmust… Arról nem is beszélve, hogy most már nem gumiszabályokon (melyek nincsenek leírva…) kellene rugózni, hanem tényleg olyan pontosan megfogalmazott kérdéseken, melyek alapján pontosan megmondható, hogy az EU-pénzek felhasználása során hogyan, és milyen mértékben sérült az Unió költségvetése (magyarul, hogy mennyit loptak el…).

Most, hogy bizonyítani kellene, valamiért mégsem indul meg az eljárás. Annak ellenére sem, hogy magyar ellenzéki EP-képviselők azt mondták, hogy gyorsított eljárást kezdeményeznek a bíróságon, valamint annak ellenére sem, hogy a német Zöld párt EP-képviselője, Daniel Freund azzal fenyegette meg az Európai Bizottságot, hogy ha nem kezdi alkalmazni a rendeletet (!!!) 2021 január 1.-től, akkor döntéshozatal elmulasztása miatt beperlik a Bizottságot az Európai Bíróságon. Egyik sem történt meg…

A fő ok persze az, hogy ha nem tudnak nagyot ütni, akkor meg sem próbálják (magyarul; nem az igazság-keresés, hanem a politikai haszonszerzés hajtja őket!), és az a tény, hogy Európa bizony az alkukon keresztül éli valódi mindennapjait! Ez nem újkeletű, hiszen a Szén- és Acélközösségtől kezdve ez mindig is így volt, de a baloldal ezt valamiért csak akkor tartja jónak, ha ők alkalmazzák. Most persze hallgatnak, de furamód a sajtó nincs tele azzal, hogy a mechanizmus közben rendeletté lett, ahogy arról sem olvasni, hogy ma már teljesen mást jelent, mint ami még mindig a köztudatban él.

A megoldás pedig annyi, hogy amikor az Unió hétéves költségvetése elfogadásra került, alkuk köttettek. Egyrészt Angela Merkel megígértette a Bizottsággal, hogy várják meg a bíróság döntését, másrészt elfogadták, hogy Magyarország és Lengyelország semmisségi panaszt nyújtson be. Ennek pedig az alapja nem más, mint amit végül kénytelen volt belátni az EP is; anélkül nem fog működni a dolog, hogy pontosan meghatározott legyen, mikor, milyen esetben büntethetők az egyes tagországok, és milyen szankciók alkalmazhatók.

Ebből pedig értelemszerűen adódott, hogy olyan elveket, és elvi szintű problémákat nem lehet jogi úton tárgyalni, amik nem a jog asztalára valók…

Ui.:

Az, hogy ebben az ügyben Magyarország és Lengyelország van fókuszban ebben a kérdésben, semmit nem jelent. Ez a történet bármely más országgal előfordulhat, amennyiben az Unió olyan gumiszabályok alapján próbál fellépni ellene, ami a jogalkalmazó kényéra, kedvére hajlítható, de semmiképpen sem korrekt… És végső soron ez is csak arról szól, hogy meddig tart az Unió, és meddig tartanak a tagországok!

Ajánlott Cikkek