Vélemény Vélemény-cikkeink

Európa: Tettek helyett szavak…

Az Európai Parlament csütörtökön kiadott egy állásfoglalást, melyben Oroszország volt a téma, és minden eddig Moszkva ellen felhozott vádat újra elismételtek (hadsereg-mozgások, vrběticei robbantások, Navalnij-ügy), amit az utóbbi időben mantráznak nyugaton. Ezúttal szankciókat is kilátásba helyeztek arra az esetre, ha megszállná Ukrajnát.

Kiemelet kép: blablabla (forrás: pesa.edu.au)

Kezdjük a végén; a szakadár területek csakis azért számítanak Ukrajna „rendes” területének, mert Kijev nem hajtja végre a nemzetközi közösség előtt (is) vállalt kötelezettségét, miszerint autonómiát kell biztosítania a szakadárok által ellenőrzött területeknek. A tárgyalás sem kezdődött meg; Moszkva szerint Zelenszkij kormányának a szakadárokkal kell tárgyalnia, míg Zelenszkij a Vatikába hívja az oroszokat, hogy újra-tárgyalják a 2015-ös minszki egyezményt.

Erről ennyit, nem érdemel sokkal több szót, tudjuk, hogy a kommunikáció megrekedt ebben az állapotában, az álláspontok megmerevedtek. Ami újdonság, az, hogy az Európai Parlament szankciókat helyezett kilátásba arra az esetre, ha Oroszország Ukrajnára támadna. Ez fából vaskarika, ugyanis Moszkva egyértelműen kijelentette, hogy nem fogja megtámadni Ukrajnát, amíg azokat a bizonyos vörös vonalakat át nem lépték. Ezt persze ez EP-ben is tudják, de – biztos, ami biztos – így most megfeleltek Biden elvárásainak, ők is bemondtak valami nagyot Oroszországra.

Meg is mutatjuk, hogy milyen szankciókat talált ki a Parlament:

  • Oroszországból az EU-ba irányuló kőolaj- és földgázbehozatal azonnali leállítása,
  • Oroszország kizárása a SWIFT fizetési rendszerből,
  • orosz hatóságokhoz és családtagjaikhoz közeli oligarchák európai vagyonának befagyasztása és vízumának törlése.

Az utolsó nem is érdemel említést, valójában az ilyen típusú szankciók eddig sem működtek, így semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy ezután majd érnek bármit is… Fontosabb az első kettő!

A földgáz- és kőolajimport leállítása valójában felér egy harakirivel, ugyanis Európa a gáz tekintetében 70%-os, az olaj esetében 90% feletti szinten függ az importtól. Csak példaként; Oroszország adja a teljes import 39%-át! A gáz esetében még nem is olyan nagy a probléma, de hozzá kell tenni, hogy Németország és Olaszország a legnagyobb felvevő, márpedig ez a két ország igen jelentős ipari felhasználó, így az esetleges ellátási fennakadások jelentős gazdasági károkhoz vezethetnének Németoszágban, és Észak-Olaszországban, ami Európa két még mindig prosperáló „gyára”.

A kőolaj sokkal csúszósabb pálya, ugyanis magasabb az orosz importtól való függés, a készletek pedig – egy 2014-es EU-s határozat ellenére! – még mindig inkább csak a 90 napos átlagos fogyasztás szintjén mozognak, nem pedig a megkívánt 120 nap környékén. Ráadásul a nyersolaj finomítása meglehetősen bonyolult folyamat, így azok az üzemek, amelyek az orosz Ural típusú olajra vannak ráállítva, hosszabb idő, és rengeteg pénz árán állíthatók át mondjuk arab olajra. Mindezek ellenére talán áthidalható lenne a probléma, hacsak…

Hacsak a világ egyik legnagyobb exportőrének kiesésével nem szöknének egekbe az olaj- és gázárak! Márpedig az orosz export jelentős részének kiesése olyan árfelhajtó hatással lenne, ami Európa gazdaságának egészét recesszióba taszíthatja! Persze az ilyen drámai árváltozásoknak nem csak vesztesei vannak! Az USA palaolaj- és gáz kitermelését terhelő magas adósságszolgálat, illetve a tengeri szállítás költségei miatt Európának egész egyszerűen drága az Atlanti-óceán túlpartjáról érkező energiahordozó, de ha a piaci árak a mainál 50%-100%-kal magasabb szintre emelkednek, máris megéri többet kitermelni az USA-ban, és behozni azt Európába…

Miután az Egyesült Államoknak (egyes pénzügyi köreinek) elemi üzleti érdeke fűződik az európai gáz- és olajkivitelhez, nem igazán hiteles, amikor Biden erkölcsi alapon beavatkozik Európa belügyeibe…

A SWIFT rendszerből történő kizárás jelentős nehézséget okoz a pénzügyi tranzakciók lebonyolítása terén, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a terrorizmus támogatás, és hasonló okok miatt vannak országok, amelyek ma is ki vannak zárva a rendszerből, és mégis működik a gazdaságuk. Ilyen például Irán, az az ország, ami szintén jelentős gáz- és kőolaj exportőr, így azt kell mondanunk, hogy ezt az akadályt valószínűleg az oroszok is megugorják. Persze lehet ezt még cizellálni, mondjuk azzal, hogy az európai energiapiaci szereplőknek előírják, hogy üzleteik pénzügyi teljesítése kizárólag a SWIFT rendszeren keresztül bonyolítható, de azt nem tudjuk, hogy a törvényi háttér ezt lehetővé teszi, avagy sem…

A végére maradt a lényeg; Európában évtizedek óta megy a diskurzus az energiafüggőség csökkentéséről, történik is egy-egy lépés, de igazán komoly áttörés mind a mai napig nem történt az ügyben. Nagy mondások repkednek a levegőben, közben pedig gőzerővel épül(né)nek a vezetékes összeköttetések Európa és Oroszország között.

Ezért a mostani állásfoglalás nem más, mint egy USA felé tett gesztus, és szinte teljesen biztosra vehető, hogy a kilátásba helyezett szankciók soha nem élesednek. Talán még abban az esetben sem, ha Oroszország Ukrajnára támad, de amíg ez nem történik meg (márpedig ekkora hibát nem vétenek az oroszok, csak válaszlépésként fognak ukrán területre lépni, de az egy merőben más helyzet!), ez az állásfoglalás sem más, mint szavak puffogtatása a levegőbe…

Ajánlott Cikkek