Vélemény Vélemény-cikkeink

Európai közérdek – kincs, ami nincs

A köz érdeke alapvető fontosságú, hiszen a politika – elvileg – azért a közért van, akiket másként választóknak, vagy lakosságnak, avagy népnek neveznek. Azaz értünk, mindannyiunkért. Nos, Európában van egy ország, ahol a kínai és orosz vakcinák beszerzési árát nyilvánosságra kellett hozni, mert ez közérdekű adatnak minősül. Ez eddig rendben. Ugyanakkor – szintén ebben az országban – az egyik politikus az európai közös beszerzésről osztott meg adatokat, mire kioktatták; senkinek, így Gulyás Gergelynek sincs lehetősége rá, hogy az uniós szerződés bármely részletét nyilvánosságra hozza, ugyanis a megállapodást ismerők kezét megköti a titoktartási kötelezettség.

Nem nehéz kitalálni, hogy ez a két esemény hol zajlott, de nem ez a lényeg! A lényeg abban áll, hogy az európai szintű szerződések miért esnek más elbírálás alá, mint a tagállami szerződések? Az világos, hogy – mondjuk – amikor a közös beszerzésről döntöttek, a titoktartási záradék bekerült az aláírt szerződésbe. Ezt be kell tartani, ez is világos. Az viszont nem teljesen érthető, hogy miként is kerülhetett be a záradék a szerződésbe…

A dolog úgy áll, hogy ha például az említett tagországban a kínai és orosz beszerzést ilyen titoktartási kötelezettséggel kötötték volna meg, akkor az könnyen kötelezettség-szegési eljárást vont volna maga után, hiszen a közérdekű adatot ki kell adni, és kész, nincs alóla kivétel, titoktartás ide, titoktartás oda!

Ezzel szemben világos, hogy miért nem szeretnék Európa vezetői, ha kiderülne, mennyibe is kerülnek a közös beszerzésű vakcinák. Azt mondják, hogy ha ez kitudódna, az hátrányos helyzetbe hozná a piaci szereplőket, ugyanis Európa egy globálisan meghatározó vásárló, ezért a többiek alkupozíciója nem lenne teljes. Kicsit sántít ez, de az üzleti életben ez normális, van ilyen, és működik is. Az persze probléma, hogy itt végső soron emberéletek tömege az üzlet tárgya, de legyünk megengedők. Vagy mégse?

Talán nem kellene… Ugyanis az, ha tudható lenne, mennyibe kerülnek a vakcinák, az leginkább a gyártóknak lenne rossz. Ugyanis, ha egy piac nem átlátható, nincsenek nyilvános árak, akkor ott az eladó – akivel szemben egy kényszer-vásárló áll!!! – igen komoly összegeket zsebelhet be, mert a vevő (még egyszer; kényszer hatására, ami maga a járvány!) kevésbé nézi az árat, inkább csak arra koncentrál, hogy elegendő oltóanyaghoz jusson.

Egy példa; a tőzsde, mint a pénzügyi élet egyik közvetítő intézménye azért alakult ki, hogy az egyes cégek részvényeinek, kötvényeinek, és úgy általában a pénzügyi eszközöknek legyen egy nyilvános piaca. Így lehetséges, hogy ha valaki eurót akar venni, azt nem lehet akármennyiért rásózni, csak bizonyos határokon belül lehet nyerészkedni, mert pontosan tudható, hogy nagyságrendileg mennyin is áll az adott fizetőeszköz jegyzése. Ha nem lenne ilyen nyilvános piac, könnyen előfordulhatna, hogy az egyik pénzváltónál kétszer annyiba kerülne például az euró, mint a másiknál…

Nos, akkor kinek az érdeke, hogy ne legyenek nyilvánosak az árak?

Vegyük figyelembe, hogy ez egy aszimmetrikus piac, ahol az eladó diktál, ugyanis;

  • Nincs nyilvános piaci ár, így minden egyes vevő külön alku során tudja kiharcolni azt az árat, amiért hozzájuthat az oltóanyaghoz.
  • A piac keresleti, mert a vevők nem dönthetnek, hogy akarnak vakcinát, vagy sem, hanem az egész egyszerűen kell, ha nem akarják, hogy az állampolgárok mindegy szálig meghaljanak, és ha nem akarják, hogy a gazdaságuk csődöt jelentsen.

Ez utóbbi tényező is nagyon fontos ám! Mert abban a pillanatban, amikor a kereslet és a kínálat kiegyenlítődik, a vevő döntési helyzetbe kerül; megválaszthatja, hogy melyik gyártótól vásárol, és legalább őket versenyeztetheti az árak kordában tartására, ha már nyilvános árakat nem ismer… És itt most komoly figyelmet kérünk!

Talán a azért nem szállítanak megfelelő mennyiségű vakcinát a gyártók (még annyit sem, mint amennyire leszerződnek!), hogy a piac nehogy létrejöjjön egy kiegyenlített piac?

Figyelem, ez kérdés, és nem állítás! A probléma abban áll, hogy az érthető, ha egy cég termelését csak bizonyos idő alatt képes felfuttatni, mert – különösen a gyógyszeriparban! – ez egy bonyolult feladat, de az már nem egyáltalán nem érthető, és végképp nem elfogadható, hogy a gyógyszergyártók rendre nagyobb mennyiségre vállalnak kötelezettséget, mint amennyit termelni képesek!

Nehezen védhető álláspont, hogy az átállás előre nem látható akadályokat jelent a gyártók számára, ugyanis semelyik gyártó sem ma kezdte az ipart, és nehezen hihető, hogy nem képesek felmérni a jövőbeni kapacitásaikat!  Mert most úgy viselkednek, mint az egyszeri kőműves; minden munkát elvállal, így ki tudja választani azt, amelyiken a legtöbbet tudja keresni, a többi potenciális megrendelő meg hoppon marad, mert ahol a munkakezdésre nem jelent meg a azegyszeri kőműves, onnan hiába hívják a telefonját, soha többet nem veszi fel, amunkát meg végképp nem végzi el… Ha meg van olyan hülye, aki kivár, azt majd felhívja akkor, amikor éppen nem kínál senki melót…

De vajon a világjárvány nem egy sokkal komolyabb dolog annál, mint hogy ki, és mennyiért vakolja le a disznóólat? Valamivel komolyabb téma, de úgy tűnik, nincs különbség az ügy kezelésében… Európa vezetői disznóólat vakolnak, a köz érdekének képviselete helyett!

Ajánlott Cikkek