Hírek

Európai Parlament: Fejjel a falnak… Gratulálunk!

Az Európai Uniónak el kell mélyítenie kapcsolatát Tajvannal, és meg kell kezdenie a munkát egy befektetési megállapodáson. Mindezt akkor, amikor égetően szükség van mindenféle olyan termékre, amit Kína exportál a világ minden pontjára, így Európába is… Kiváló ütemérzékre vall! Kínaegész egyszerűen nem tud most annyit termelni, ami elég lenne a világnak, ha kiesik Európa, mert mondjuk éppen „nincs kedve” Peking urainak fontos alapanyagokat, és más termékeket az öreg kontinensre eladni, akkor bőven van jelentkező a szabad kapacitásra!

Köszönjük szépen, hogy nem az ellátási láncokkal, meg az Európában történő magasabb fokú önellátással foglalkoznak a tisztelt hölgyek és urak, de nem kérünk abból a nevetséges szerepből, amit Önök játszanak az európai emberek nevében! Gondoljuk el;

Lógunk egy kötélen egy mély szakadék fölött, amit tart egy kéz tart, és mi mit csinálunk? Elküldjük melegebb éghajlatra, majd pedig megvádoljuk, hogy ő a felelős a kialakult helyzetért, kellett neki megmentenie minket azzal, hogy megragadta a kötelet!

Igen, mert közben meg megy a vádaskodás, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja fizetőeszköze árfolyamát, meg a vállalatok állami támogatásokat kapnak, és különben is, csak azért készítenek elektronikai termékeket, hogy lehallgassanak, stb, stb… Ha ez így is van, akkor is az a helyes stratégia, hogy akitől függő helyzetben vagyunk, azzal harcolunk? Aligha…

Igaz ez Oroszországra is, de nagyon nem igaz az Egyesült Államokra, pedig utóbbi esetében nem is olyan egyértelmű, hogy milyen haszon származik a tőle való függésből… Ennek boncolgatása messzire vezetne, maradjunk annyiban, hogy az USA-tól való függés (NATO pl.) valami nehezen érthető megszokáson alapul. Így volt ez a második világháború lezárása után, miért ne lenne jó ez a továbbiakban is? Csak azért, mert közben a világ rengeteget változott, ma már sehol nincs az a világrend, amiben létrejött ez a fajta együttműködés.

Szerencse, hogy az Európai Parlament állásfoglalása nem kötelező érvényű, így nincs senki arra kötelezve, hogy tényleges lépéseket tegyen az ügyben. De azért, hogy biztosan felhergeljék Pekinget, az is szerepel az állásfoglalásban, hogy a közösség tajpeji kereskedelmi irodáját nevezzék át az Európai Unió tajvani irodájává, ami magasabb szintre emeli a képviseletet, jóllehet sem az EU-nak, sem tagállamainak nincs hivatalos diplomáciai kapcsolata Tajvannal, amelyet Kína a saját területének tart.

Persze, világos, a chip-hiány okán érdemes jóban lenni Tajvannal, de valamiért „európai szinten” nem létezik az, hogy minkét – egyébként ellenérdekelt! – féllel jó kapcsolat legyen; valamiért azt hiszik, hogy dönteni kell; vagy Kína, vagy Tajvan…

Mert ha így gondolkodunk, akkor most – ha már a zöldítés oly nagy divat… – valójában azon meditálunk, hogy chip, vagy napelem? Nem lehetne mindkettő, és nem lehetne mondjuk értelmes termelői kapacitásokat kialakítani ezeknél a termékeknél Európában?

Arról nem is beszélve, hogy Kína nem véletlenül tekinti területének Tajvant. Fenti cikkünkből pontosan kiderül, hogy Tajvan nem egy önálló állam, és nemzetközi szinten még csak nem is elismert… Akkor tényleg miről beszélnek ezek ott Strasbourg-ban???

Egyszer végre ki kellene jönni Amerika hátsójából, és tényleg szuverén szereplőként megjelenni abba a nemzetközi politikába, ahol Európa most csak kiszolgálja Washington érdekeit – feledve az európai polgárok érdekeit…

Ajánlott Cikkek