Évértékelés? Bemutatkozás? Mindkettő és egyik sem…
Most, így év elején itt az ideje az értékelésnek. Sok ilyen témájú cikket, megnyilatkozást olvasunk év végén, év elején. Mi is úgy gondoltuk, hogy nem árt összefoglalnunk az előző évet, de aztán eszünkbe jutott, hogy úgy igazán még be sem mutatkoztunk olvasóinknak. Helyesebben; nagyon is bemutatkoztunk, hiszen írásainkon, képes anyagainkon keresztül a figyelmes olvasó megismerhetett minket.
De kik s azok a „mi”? Két ember, akik a futball világából jöttek – pontosabban ott lettek barátokká -, azon belül pedig igencsak messziről találták meg az origót; egyikünk a Fradi elkötelezett híve, másikunk pedig az Újpest örök rajongója. Hogy lesz ebből közös pont?
Nos, mint kiderült „menet közben”, egyéni történetünket tekintve meghatározó a Felvidék, a mai határok közt értelmezett észak-keleti országrész, valamint Erdély, közelebbről Székelyföld.
Ezek láthatatlan kapcsok, melyek számunkra is csak idővel derültek ki, egy-két réteggel feljebb azonban van más is; ott van az a kor, amiben felnőttünk, az a tény, hogy a Kádár-korszakból átléptünk a vadkapitalizmusba, majd aztán egyfajta konszolidációba, hogy aztán a mai napokban kössünk ki.
Ez utóbbit nem fogjuk jelzős szerkezettel ellátni, ugyanis a magunk részéről – tanulva korábbi tévedéseinkből! – nem gondoljuk, hogy vagyunk olyan „látók”, akik képesek a mindennap politikai purparlé által vont rövidlátó szemüvegen keresztül megfogni a lényeget. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményünk, de azt igen, hogy sokszor több a kérdés, mint a válasz…
És ha már a jelennél vagyunk… Az említett összegzések egy jelentős része leépítésről, leépülésről, valamilyen „húzzuk össze magunkat!” stratégiáról szól- ami a jövőt illeti…
Nos, a mi „üzleti modellünk” (idézőjel, mert ha valaki ezt üzletként csinálná, arra jutna, hogy ez egy soha meg nem térülő „biznisz”!) az önfenntartást célozza, ezért nincs olyan támogatónk, akinek a kiesése visszafordíthatatlan folyamatokat indítana el az ITT-HONRÓL-HAZA életében.
És akkor vissza az értékeléshez, ami voltaképpen egyfajta bemutatkozás is, mert mi itt és most kicsit tágabb időhorizontot célzunk meg, visszamegyünk az indulásig. Tesszük ezt azért, mert alapvetően nem tartjuk fontosnak saját személyünket. Fontosabb az, ami megjelenik tőlünk, amit olvasni látni lehet, de – miután az olvasóink száma havi szinten rendre százezres, a megtekintések száma pedig milliós nagyságrendet ér el – úgy gondoltuk, mi is adunk visszajelzést.
Ez egy viszonzás, mert mi percenként kapjuk a visszajelzéseket, melyekre képtelenség lenne egyesével reagálni.
Milyenek az olvasói reflexiók? Ahogy az lenni szokott; kapunk hideget-meleget, de úgy érezzük többségében vannak, akik inkább jó véleménnyel vannak működésünket illetően. Azt is tudjuk, hogy a hozzászólók nem a többség (de mindenkit arra biztatunk, hogy fejtse ki véleményét!), ugyanakkor a közösségi média-oldalunk majd’ 90.000 követője minden bizonnyal nem a saját bosszantása végett kíváncsi tartalmainkra. Most vissza a kezdetekhez!
2020. augusztus 20-án indultunk el a teljes nulláról, csak tervek és elképzelések voltak, na meg korábbi, a média területén szerzett tapasztalatok.
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem voltak nagy terveink, és azt sem állítjuk, hogy minden megvalósult; ahogy az lenni szokott, bizonyos dolgokban kicsit előre szaladtunk, más területeken pedig kissé lemaradtunk…
Azt is el kell mondanunk, hogy volt azért olyan időszak, amikor letértünk utunkról… Ez a „kaland” arra volt jó, hogy kiderüljön, az eredeti irányt kell tartanunk, ahhoz kell visszatérnünk, mert az az út a miénk, azok vagyunk mi magunk!
Mi volt ez a tévút? A háborús események, illetve az azokról szóló tudósításaink. Úgy gondoltuk – miután az ilyenkor szokásos média-zajból, ami már eleve a szemben álló felek manipulációira épül – egyszerűen lehetetlen kiszűrni az igazságot, így mindkét oldalnak teret adunk. Ebből az lett, hogy egyes vélemények szerint az egyik, más vélemények szerint a másik oldal bérencei lettünk, azaz egy sárdobálós médiaharc kellős közepébe csöppentünk.
Nos, ezek nem mi vagyunk! És ez az, amiből nem kérünk, már csak azért sem, mert aki és aki mellett tiszta szívvel kiállunk, az Magyarország és a magyarság, de semmiképpen nem idegen hatalmak!
Amikor indultunk, akkor azt határoztuk el, hogy azokra a „hívószókra” építünk, ami a két fős szerkesztőséget is „összeterelte” (ismerjük: „Összenő, ami összetartozik” – állítólag Willy Brandt soha nem mondott ilyet a német újraegyesítés kapcsán, de itt igenis helye van!), mert ezek a kapcsok úgy gondoljuk, minden magát magyarnak valló és érző emberben megvannak.
Alapvetően; történelmünk, hagyományaink. De ebben minden benne van, kezdve a magyarság őstörténetétől mondjuk a Dutra traktorokig, az első írott nyelvemlékektől a népi hitvilágon keresztül akár a fociig, ami a világ legcsodálatosabb sportja – szerintünk.
Az a minimum (!) 1.100 év, ami a „témát” adja bizony tálcán kínál annyi mindent, hogy egyszerűen lehetetlen mindent megírni, mindent megbeszélni, mindent lefilmezni, de nem árt legalább törekedni rá!
És ennek bizony megvan az eredménye is! Teljesen önerőből sikerült létrehozni egy alapítványt, ami immár két éve működik, létrehoztunk és működtetünk egy stúdiót, miközben persze folyamatosan jelennek meg anyagaink médiafelületeinken!
Nem kevés idő és energia volt mindez (szándékosan kerüljük a „munka” szót, mert ez nem az!), de itt van, megvan, működik.
Ezek azok a tárgyiasult eredmények, amelyeket felmutathatunk, de mindez a közelében nincs annak a sok-sok élménynek, amit olvasóink adnak nekünk, ami kutatásaink során ér minket, és ami nekünk egyfajta fejlődési, vagy inkább tanulás folyamat!
Ez pedig – ahogy mondani szokás – nem jöhetett volna létre azok nélkül, akiknek készülnek anyagaink; Önök, az olvasók, nézők nélkül!
Ha már a stúdiót említettük, az egy igencsak friss történet, és talán megér egy pár mondatot, mert a ránk jellemző módon ez is olyan, ami bizony jól szemlélteti azt a működést, ahogy időnként bukdácsolva haladunk előre… Történt, hogy a korábbi média-tárunkat – a Semleges Térfél youtube oldal – az azonos nevű csatorna átalakulása után nem akartuk bolygatni, úgy gondoltuk, maradjon az meg olyannak, amilyen volt.
Nem elveszve a részletekben a lényeg az, hogy egy új csatornát hoztunk létre, melynek neve az ItthoniMedia lett, de ezt hiába keresné bárki is, nem találhatja meg, meg úgy, ahogy volt – anyagokkal, egyebekkel – törlésre került…
Hogy miért? Válaszunk lehetne ezer, gyárthatnánk összeesküvés elméleteket, de mi abban maradtunk, hogy ez egy égi jel volt, és tulajdonképpen azon nézőink kérésének beteljesítése, akik azt mondták, a régi csatornán az új tartalmak helye!
Ennek folyománya, hogy a továbbiakban az ITT-HONRÓL-HAZA és a Semleges Térfél tartalmai egy helyen lesznek elérhetők a régi Semleges Térfél csatornán. Ennek technikai részletei még kidolgozás alatt vannak, de már a napokban jelentkezünk újabb videókkal!
Hogy megint nem volt szó rólunk, azokról, akik szerzik, írják, forgatják ezeket a tartalmakat? Ez nekünk is csak így a cikk vége felé tűnt fel, és ez meg azt üzeni nekünk, hogy a személyünk igazán nem is fontos, cikkeinken keresztül pedig megismerhetők vagyunk. De!
Nem mondtunk le pár dologról, továbbra is bakancslistán van a sepsiszentgyörgyi út, melyet korábban gyalogosan terveztünk, de a járvány elsöpörte.
Az út tervben van tehát, de ezúttal talán még sokkal nagyobbat mertünk álmodni! Egyelőre erről sokat nem szeretnénk írni, csak egy cikket csatolunk be, ami talán támpont lehet…:
Ez inkább álom, mint terv, de soha nem szabad lemondani arról, amit egyszer megálmodtunk! Vannak viszont sokkal könnyebbnek tűnő céljaink is (aztán az idő majd választ ad, mi a könnyű, és mi nem!), tervezünk tematikus videó-sorozatokat sport, történelem, épített örökség, technika, ipari emlékek, és még sok-sok más témában, amellett persze, hogy az eddigiekben már talán megszokott tartalmainkat sem feledjük!
Talán túl hosszú lett ez így is, és biztosan kimaradt néhány fontos információ, vagy olyan téma, ami sokakat érdekel, de mi egész egyszerűen megfeledkeztünk róla, ezért kérjük, hogy közösségi oldalunkon kérdezzen, írjon mindenki, akinek hiányérzete van!
Ami pedig a legfontosabb!
BÉKÉS, BOLDOG ÚJESZTENDŐT!
