Évforduló – 110 éve született Csík Ferenc olimpiai bajnok

Csik Ferenc, Lengvári Ferenc (Kaposvár, 1913. december 12. – Sopron, 1945. március 29.) olimpiai bajnok magyar úszó, orvos, lapszerkesztő.

Édesapja, Lengvári Ferenc jegyző volt, aki az első világháborúban Szerbiában hunyt el. Csik Ferencet anyai nagybátyja, Csík László MÁV főorvos fogadta örökbe. Ekkor változott a neve Lengváriról Csikra. Édesanyja 1924-ben Keszthelyen nyitott dohányboltot. Így került Csik Ferenc is a városba, ahonnan a premontrei gimnáziumban (a mai Keszthelyi Vajda János Gimnáziumban) szerzett érettségije után elköltözött. Az úszást is itt szerethette meg igazán: testvérével együtt gyakran úszott a Balatonban. 1931-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg orvostudományi tanulmányait, 1937-ben végzett orvosként. Ezután az egyetem belklinikáján és a MÁV Betegbiztosítónál dolgozott. Házasságából két gyermek született, Ferenc és Katalin. 1943-ban a Testnevelési Főiskolán anatómiát tanított, valamint az Orvosi Közlemények kiadója lett.

1944 októberében kapott katonai behívót. Tartalékos orvos-őrmesterként szolgált Szolnokon, Keszthelyen és Sopronban. Orvosi hivatásának teljesítése közben Sopronban egy bombatámadás során vesztette életét. Halála után a légitámadás áldozatait közös sírba temették el Sopronban. 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyen a Szent Miklós temetőben örök nyugalomra helyezték (Mauzóleumkert, díszsírhely, bal oldal, 2. sor, 2. sírhely).

KÖTÖTTE ORVOSI ESKÜJE – MINTHA ELALUDT VOLNA

Csik Ferenc legbensőségesebb életrajzát leánya, Csik Katalin írta meg. Ebben feleleveníti az utolsó napokat: „Március 28-án a kórházból már mindenki szerte-széledt és ki csak tehette menekült nyugatra, „csapot-papot” hagyva. Édesapám egyedül maradt a kórházban, miután orvosi esküje kötötte… Másnap, március 29-én délben indult el a kórházból Jausz Fricihez – édesanyja egyik rokonához –, hogy a szokásos injekciót beadja. Már a házban volt, amikor a szirénák megszólaltak és mindenki rohant le a pincébe, Frici is. Hívták édesapát, de ő kifelé szaladt. Hihetetlennek tűnt, hogy végig az ostrom alatt rettegett attól, hogy a romok betemetik. Szinte menekült mindig ösztönösen kifelé, sohasem lefelé! Most sem a pincébe igyekezett, átdobta magát a kerítésen, még látták is a többiek. Hallható volt a pincében a közeli becsapódás, azután ismét csend lett. Frici elindult megkeresni őt. A várfal mellett talált rá egy bokor tövében, mintha elaludt volna. A sors kegyes volt hozzá…”.

Csik Ferenc mindössze harminckét évet élt, a keszthelyi temetőben felállított mellszobor márványtábláján ez áll: „Itt élned, s halnod kell”. A visszaemlékezések szerint a Szózat soraival válaszolt azoknak, akik maradásának, helytállásának okát kérdezték.

1930-ban a Keszthelyi Törekvés úszója volt. 1931-ben orvostanhallgatóként Budapestre költözött és a BEAC sportolója lett. Edzői kezdetben Bárány István majd Vértesy József voltak. 1932-ben főiskolai bajnok lett. 1933-tól lett a válogatott tagja. Ebben az évben tudta először egy percen belül teljesíteni a 100 méteres gyorsúszást. Az 1934-es Európa-bajnokságon 100 méteres gyorsúszásban és a 4 × 200 méteres gyorsváltóban (Jung, Zábrák, Lengyel, Csik) sikerült nyernie. 1935-ben egy versenyen legyőzte a világrekorder Peter Ficket. 1935-ben 100 méteres gyorsúszásban 57,8 másodperces idővel, 1936-ban a 4 × 200 méteres gyorsváltóban ért el Európa-rekordot.

Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres gyorsúszásban nem őt tartották a legesélyesebbnek, hanem japán és amerikai úszókat, ám mégis ő szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. A győzelem után a következőket mondta: „A világ legboldogabb embere vagyok”. A 4 × 200 méteres váltóval bronzérmes lett, teljesítményét az olimpia után a hazai sajtó is kiemelte, sőt, a hazatérő magyar csapat zászlóvivőjének és szóvivőjének is kinevezték a fogadóünnepség alkalmára.  1937-ben és 1938-ban is tagja volt a világrekordot  úszó – Zólyomi Gyula, Kőrösi István, Gróf Ödön, Csik Ferenc összeállítású – magyar gyorsváltónak. Pályafutása során összesen tizennyolc magyar bajnoki címet nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza.

1939-től részt vett a Bárány István alapította Képes Sport szerkesztésében. 1939 áprilisában Bárány István után rövid időre a magyar úszóválogatott szakvezetője lett. 1940-ben a BEAC főtitkára, 1942-ben a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagja lett.

• olimpiai bajnok (1936: 100 m gyors)
• olimpiai 3. helyezett (1936: 4 × 200 m gyorsváltó)
• kétszeres Európa-bajnok (1934: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó)
• hétszeres főiskolai világbajnok (1935: 100 m gyors, 4 × 200 m gyorsváltó, 3 × 100 m vegyes váltó; 1937: 100 m gyors, 200 m mell, 4 × 200 m gyorsváltó, 3 × 100 m vegyes váltó)
• főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1933: 100 m gyors)
• főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1933: 50 m gyors)
• a párizsi Grand Prix győztese (1934: 100 m gyors)
• tizennyolcszoros magyar bajnok

forrás: wikipedia pestisracok.hu