Épített örökség Magyarság Történelem

Évforduló Április 21. – Brassói tűzvész

Ma van Brassó történetenének egyik legnagyobb katasztófája az 1689 ben történt hatalmas tűzvész évfordulója.

Az 1689-es tűzvészt a történészek Brassó történetének legnagyobb, vagy (az 1421-es törökdúlás után) második legnagyobb katasztrófájaként tartják számon. Míg az 1421-es rombolás után a várost hat éven belül újjáépítették, az 1689-es tűzvész után a helyreállítás több évtizedet – egyes épületek esetén közel egy évszázadot – vett igénybe.

A tűz körülbelül 300 emberéletet követelt, és szinte teljesen elpusztította a történelmi központot és Bolgárszeg egy részét, beleértve a polgárok vagyoni és szellemi tulajdonát. Kitörésének oka máig vita tárgyát képezi a történészek között: egyesek szerint szándékos gyújtogatás, mások szerint véletlen baleset történt. Az eseményről hét szemtanú írt beszámolót; a legrészletesebb leírás Marcus Fronius lelkész tollából származik, magyar nemzetiségű krónikása Cserei Mihály volt.

Brassóban a korábbi években is kitörtek kisebb-nagyobb tűzesetek; 1519-ben például leégett a Kapu utca nagy része és a hozzá tartozó Kapu utcai kapu, 1641-ben pedig a Kötélverők bástyája és további negyvenöt épület. Az 1689-es „nagy” tűzvész azonban nem csak a pusztítás mértékében, hanem a katasztrófa alkalmából keletkezett beszámolók, leírások, prédikációk mennyiségében is túltett a korábbiakon.

A tűz 1689. április 21-én, a délutáni órákban tört ki a Kötélverők utcája (ma Strada Castelului) és a Fekete utca (ma Strada Bălcescu) alsó részein; ezzel egy időben a Katalin-kapunál is tűz ütött ki, mely a Lópiac (ma Strada Barițiu) irányába terjeszkedett. Kis idő múlva a város egész Cenk felőli része lángokban állt, majd a lángok tovább terjedtek észak felé, és még az elszigetelt épületeket, például a városházát is elérték. A tűz gyors elharapózásának oka az erős szél volt, továbbá az, hogy a házak és műhelyek egy része fából épült, a városban pedig kevés vízforrás volt.

A polgárok kezdetben oltani próbálták a lángokat, majd miután látták, hogy erőfeszítésük hiábavaló, a falakon kívülre menekültek. Néhány óra alatt Erdély leggazdagabb és legvirágzóbb városának nagy része hamuvá vált. Megrongálódtak a város falai és tornyai, a legtöbb ház, műhely, raktár; elégett a levéltári okmányok nagy része, elpusztult a Johannes Honterus által alapított könyvtár (mely abban az időben körülbelül 270 ritka könyvet tartalmazott, és az ország egyik legnagyobb és legértékesebb könyvtárának számított), és további 13 magánkönyvtár.[10] Estére a lángok alábbhagytak, de ekkor váratlanul kigyulladt a monumentális evangélikus templom (ma Fekete templom); a tető beszakadt, a boltozat és a berendezés megsemmisült, az orgona és a harangok pedig megolvadtak. A tűz Bolgárszeg, a románok által lakott külváros egy részét is elpusztította. Mivel itt a házak szinte mind fából készültek, több utca leégett; az emberek azonban könnyen biztonságba tudták helyezni magukat a környező hegyekbe menekülve.

Fekete Templom

Az áldozatok számát a szemtanúk 200 és 300 közöttire teszik; ők a tűzben vagy a leomló épületek alatt lelték halálukat, vagy pedig házaik pincéibe rejtőzve megfulladtak a füsttől. Ez az akkor körülbelül 5000 lelket számoló városerőd lakosságának 5%-át tette ki.

A korabeli beszámolók az evangélikus templom kiégését tartották a legnagyobb csapásnak; Froniusnál a város épített és szellemi öröksége elveszítésének jelképeként jelenik meg. A mai történészek a Honterus-féle könyvtár megsemmisülését tekintik a legnagyobb veszteségnek.

A pusztításhoz a tűzön felül a következő napok havazásba átcsapó felhőszakadása is hozzájárult: a leégett tetejű házak mennyezetét áttörte, szobáit elárasztotta a víz, lakhatatlanná téve azokat. Ezen felül a városban elszállásolt császári katonák – akik Fronius szerint már a tűzvész alatt is szándékosan hátráltatták a mentési munkálatokat – állítólag fosztogatásba kezdtek. Bár a szabad rablás jussa halálbüntetés volt, egyetlen katonát sem végeztek ki.

Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak a tűzvész miatt rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére 21. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg. Megjegyzendő, hogy a „Fekete templom” nevet csak a 19. század végén kezdték használni, vagyis két évszázaddal a tűzvész után

Ajánlott Cikkek