Magyarság Nagyjaink Történelem

Évforduló December 15. – Bólyai János matematikus

Ezen a napon született Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) magyar matematikus és hadmérnök. Bolyai Farkas fia és egyben tanítványa. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakja, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza”, „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”.

Valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémiára került és ott kitűnő eredménnyel hadmérnökként végzett. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amely nélkülözhetetlen alapot jelentett a 20. század fizikai elméletei számára. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését”. A komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk, azonban mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak. Szintén elismerést érdemelhet zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként többek közt részt vett a temesvári erőd korszerűsítésének tervezési munkálataiban is.

Az Appendix egyik oldala
A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet.

Bolyai János alap és középfokú tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Édesapja igyekezett őt nagyon sokoldalúan nevelni, saját maga foglalkozott vele matematikából. 15 éves volt, amikor a nemzetközileg is elismert édesapa büszkén jelenthette ki, hogy ő már semmi újra nem tudja tanítani. Ekkor már kitűnően vívott, hegedült, német és latin nyelvtudással rendelkezett. És valóban, kémiából, fizikából, csillagászatból és matematikából mindent megtanult édesapjától, amit lehetett. Bolyai János édesapjától azonban nemcsak ismereteket, de a gondolkodásban igényességet és a matematika és a tudományok iránti tiszteletet is megtanulta. Bolyai Jánost éppen ekkor érte az első komoly csalódás. Édesapjával úgy tervezték, hogy majd Gauss lesz további mestere. Gauss azonban Bolyai Farkas levelére még csak nem is válaszolt.

1818-tól a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója lett, amelyet mindjárt a 4. évfolyamon kezdett el. A tehetséges fiatal tisztre felfigyelt János főherceg, a hadiakadémia parancsnoka. Erről a Bolyai Farkashoz írt levél tanúskodik. 1823 és 1833 között hadmérnökként katonai szolgálatban volt. Először hadnagy, majd főhadnagy, később kapitányi rangban. Bolyai János azonban már ekkor is intenzíven foglalkozott a matematikával. Ezen a téren ért csalódásai következtében ingerlékeny, összeférhetetlen emberré vált. Folyamatosan konfliktusba került bajtársaival, rendszeresen párbajozott, amely közül sok ellenfele halálával végződött. Idővel már katonai szolgálatát is elhanyagolta. Ennek következtében 1833-ban 31 évesen nyugdíjazták.

1833 és 1846 között Domáldon, ezután haláláig Marosvásárhelyen dolgozott. 1834-ben összeköltözött Kibédi Orbán Rozáliával, mivel nem volt pénze az ebben az időben a katonatisztek házasodáskor szokásos ún. kauciót letétbe helyezni. Ekkor már édesapjával sem volt felhőtlen a viszonya, elsősorban házassága miatt. Kapcsolatukból két gyermek született, Dénes és Amália. Bolyai János családjával a kis katonai nyugdíj, a gyengén jövedelmező domáldi birtok miatt állandó anyagi nélkülözésben élt. 1848-49-es szabadságharc idején, a Habsburg-ház trónfosztása után lehetővé vált, hogy törvényesítse házasságát. A szabadságharc bukása után azonban ezt a házasságot semmisnek tekintették. 1846-ban visszaköltözik Marosvásárhelyre, és itt élt elvonultan a világtól.

1852-ben Bolyai János szakított feleségével, Orbán Rozáliával, és ekkor édesapjával is kibékült. Életük hátralévő idejében békében éltek egymással. Kettejük kapcsolatáról szól Németh László: “Két Bolyai” című drámája.

1857 óta folyamatosan betegeskedett. 1860. január 27.-én tüdőgyulladás következtében, 58 éves korában halt meg ez a tragikus sorsú tudós. Végső útjára mindössze hárman kisérték el. Sírját is elfelejtették, csak később sikerült felkutatni. 1911-ben hamvait exhumálták és nagy ünnepélyességgel, édesapjával együtt helyezték el a marosvásárhelyi református temetőben.

A világon valaha élt 10 legnagyobb matematikusként tartották, tartják számon.

A két Bólyai sírja

1902-ben Bolyai János születésének 100. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János emlékdíjat alapított. 1910-ben ezt a díjat Hilbert kapta. Az I. világháború után, annak következményei miatt sajnos ez a Bolyai-díj megszűnt.

forrás: matekarcok.hu

Ajánlott Cikkek