Domján Edit ötven éve távozott

Domján Edit (Budapest, 1932. december 25. – Budapest, 1972. december 26.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő.

Édesapja (Domján Elek) műszaki ügyintéző volt az akkori Ruggyantaárugyárban, édesanyja (Peczenko Rozália) parasztszármazású cselédlányként dolgozott egy jómódú budapesti orvos családjánál. Öccse, Domján Dénes természettudós. Meglehetősen szerény körülmények között éltek. 1946-ban Maglódra költöztek, ott végezte el az általános iskolát, kitűnő eredménnyel. Sokat szerepelt iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken. E sikerei következtében erősödött meg benne az elhatározás, hogy színésznő lesz. Iskolái után sikeresen felvételizett a Színházművészeti Főiskolára.

1954-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1960-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1963-ig a budapesti Petőfi Színházban játszott. 1964-től haláláig a Madách Színház tagja volt.

1965-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1954 és 1972 között közel nyolcvan színházi szerepet, tíz filmszerepet, számos rádió- és tévészerepet játszott el.

A főiskolán ismerkedett meg Kaló Flóriánnal, később össze is házasodtak, azonban 1969-ben elváltak. 1972 januárjában találkozott Szécsi Pállal: szerelem volt első látásra. A kapcsolat során teherbe esett, de elvetette magzatát. Tíz hónapig (januártól októberig) tartó szenvedélyes szerelem után azonban elváltak útjaik. Éppen hogy betöltött negyvenéves korában, 1972 karácsonyán saját kezével vetett véget életének. A vizsgálatok szerint ereit felvágta majd fölakasztotta magát. Két búcsúlevelet hagyott hátra, öccsének és volt férjének.

wikipedia

borítókép : szabadfold.hu

Domján Editnek 1970-ben, a számtalan repertoáron lévő előadás mellett egy bemutatója van. A moralizáló, polgári színjátékírás előfutárának tartott Eugène Scribe Sakk-matt című színművében alakítja Anna királynőt.
1971-ben újabb két szerepet kap. Moliere A mizantróp-jában Celimene-t játssza. Tom Jones Te meg én című darabjában pedig Ágnest alakítja, Lőte Attila partnereként. Lőte Attila később úgy emlékezett:Két zongora pótolta a zenekart, s a zongoristákkal négyesben néha elmentünk vacsorázni. (…) Ha ma erre gondolok, Hemingway nosztalgikus regénye, a Fiesta jut eszembe, s én is valamiféle »elveszett nemzedék« szerű nosztalgiát érzek. Látom magunkat, ahogy ott ülünk a fehér asztal mellett, beszélgetünk, bort iszunk, hallom Edit hangját, s látom a szemében a szomorúságot, melyet csak percekre oldott fel a gyorsan illanó derű.Domján Edit az 1971-es évad egyik tavaszi estéjén zokogva nyit be Mensáros László öltözőjébe. Mikor a baráti ölelés, Mensáros csitító szavai kissé lecsillapítják, elmeséli: délután sétálni vitte Prince-t, s egy járókelő váratlanul kiköpött feléjük, majd ráförmed: „Kecskesétáltatás helyett szülhetne inkább gyereket!” Domján Edit csendesen kérdezi:Laci, ezek nem tudják, hogy királynő vagyok?

UTOLSÓ ÚTJÁRA KICSINY, FEKETE KOCSI VITTE, KASZNIJA ÚJSZERŰ VOLT, MÁRKÁJA MERCEDES.

Domján Edit 1971 késő őszén tévéfilmen alakítja Jókai Anna A labda című kisregényének főhősét, Melindát. A történet szerint a negyvenéves asszony a magánéletében, munkájában elszenvedett veszteségek elől menekülve feladja vezetői pozícióját, és beáll gondnoknak egy vidéki kultúrházba. Ám kiderül, ott sem tud megszabadulni önmagától. Mihályfi Imre rendező és Domján Edit úgy döntenek, „kíméletlenek” lesznek a főhőssel. A színésznő szinte sminktelenül játssza a szerepet. Amikor az utószinkron során először látja magát kivetítve, felkiált:Ez vagyok én?! Ezek az én karjaim?! Ez az én arcom?!

1972 szeptemberében mutatja be a Madách Színház George Bernard Shaw Candida című darabját, címszerepében Domján Edit.
A rendező, Kerényi Imre visszaemlékezése szerint:Egyre jobban magába zárkózott az évek során, a hangulata egyre labilisabb lett. Előfordult, hogy ott találtam sírva a díszletfal mögött. Megfogtam a kezét, de észre sem vette. Mintha valahol messze járt volna, ahová már nem lehetett követni. Aztán rám nézett, letörölte a könnyeit, bement a színpadra, s lírával, melegséggel játszotta el Shaw finom lelkű, gyengéd asszonyhősét, Candidát.

Szécsi Pál

Domján Edit 1972 januárjában a Magyar Rádió Ablak című beszélgetős műsorában ismerkedik meg Szécsi Pál táncdalénekessel. Az ismeretségből hamarosan szerelem lesz.

SZÉCSI PÁL ELEINTE ÉPPEN ÚGY RAJONG AZ ORSZÁGOSAN ISMERT DOMJÁN EDITÉRT, AHOGY SZÁZEZREK RAJONGNAK AZ ÉNEKESÉRT.

Szécsi Pál tíz évvel fiatalabb a színésznőnél, ám Domján Edit életében először említi: Szécsi Pál az első férfi, akinek szívesen szülne gyermeket. Ott van Szécsi Pál fellépésein, segít kidolgozni az énekes színpadi megmutatkozásait.

AZ ÉNEKES ELEINTE ÉRTÉKELI A TÖRŐDÉST – MÁR CSAK SAJÁT MÚLTJA MIATT IS.

Szécsi Pál édesapja, Szécsi Ferenc nyelvész és író volt, aki a második világháború utolsó hónapjaiban halt meg. Az özvegyen maradt édesanya, Szemere Klára a pár hónapos kisfiút és két testvérét nevelőszülőkhöz adta, majd pár ével később, 1956-ban Amerikába disszidált. Legnagyobb lányát magával vitte, de Bécsben őt is magára hagyta.

ÁM HIÁBA A TÖBBSZÖRÖS KÖTŐDÉS – DOMJÁN EDIT ÉS SZÉCSI PÁL KAPCSOLATA HAMAR ERODÁLNI KEZD.

Főként azért, mert Szécsi zenésztársai, régebbi barátai mulatságosnak találják szerelme életkorát.
Ha Szécsi és Domján felbukkan a zenekari próbán, a banda rendre a Mammy blue című slágert kezdi játszani, dalolni: „Azért éltet száz remény, (Ó Mammy) hogy viszont látlak téged még, ó Anyám, (Ó Mammy, blue).”
MEGJEGYZÉSEIK NYERSEBBEK.A rászakadt sikert nehezen feldolgozó, érzelmileg labilis Szécsi Pál itallal próbálja enyhíteni a feszültséget. A színésznő ezt rosszul tűri – ami viszont az énekest bőszíti. 1972 áprilisában Domján Edit Vészi Endre drámájában, A hosszú előszobá-ban játssza Márta szerepét. A darab végén, a taps után, a műszak felhúzza a festett háttérfüggönyt, amelyről vastag, hurokba végződő kötél lóg le.

DOMJÁN EDIT RENDRE AZZAL MULATTATJA KOLLÉGÁIT, HOGY A HUROKBA DUGJA FEJÉT, ÉS ADDIG HÚZATJA MAGÁT, AMÍG CSAK A LÁBUJJA ÉRINTI A FÖLDET.

Jól adja, nevetik, ő meg minden alkalommal ügyesen szabadul ki. Még időben.

Hiába

1972 nyarát Domján Edit és Szécsi Pál se veled, se nélküled kapcsolatban töltötték. Októberben a színésznő ismerősöktől tudta meg, hogy

SZÉCSI PÁL PÁR NAPPAL KORÁBBAN, EGY VÉGIGIVOTT ÉJSZAKA UTÁN ISMÉT VÉGEZNI AKART MAGÁVAL, DE ORVOSHOZ KERÜLT – MÉG IDŐBEN.

Domján Edit kéri az ismerősöket: tegyék taxiba, küldjék el hozzá a lábadozó énekest.

UTOLSÓ KÖZÖS ÉJSZAKÁJUK UTÁN MEGMONDJA A TÁNCDALÉNEKESNEK: KÖZTÜK VÉGE A DALNAK.

A férfi elmegy, a színésznő levelet ír Szécsi Pál nővérének, Katinak, amelyben arra kéri: vigyázzon az öccsére, mert tragédia felé tart az élete.
Domján Edit 1972 késő őszén kezd próbálni Tabi László Családi dráma című művében. Karácsony előtt a Madách Kamara titkárát, Löffler Istvánt kéri meg: segítsen ajándékokat venni a kollégáknak, barátoknak, családnak – majd felcipelni a Fürst Sándor utcai garzonlakására.
Márkus Lászlónak Kodály Székelyfonó-ját veszi meg, fekete bakeliten.
Egy kolléganőnek Händel Vízizené-jét, másnak mást, mindenkire volt gondja. Édesanyjának kis aranyláncot, öccsének lemezt, magnetofont.

KUTYÁJÁT, PRINCE-T MÁR NÉHÁNY NAPPAL KORÁBBAN ELALTATTA A FÓTI GYEPMESTERI TELEPEN,

ahol azt mondta: egyéb elfoglaltságai lesznek, nincs, aki vigyázzon az ebre, de amúgy is szenvedne a gazdi hiányától.
Domján Edit december 24-én délután átadja az ajándékot édesanyjának és az öccsének. Aztán hazamegy a garzonjába.
Este volt férjével, Kaló Flóriánnal beszél telefonon. Tréfálkozik, állítja, akadna egy kanadai kérője, aki elvenné, és akkor ő is milliomos lenne. Kaló Flórián azt ígéri: amikor Edit betölti az ötvenet, ő maga kéri meg újra a kezét.
December 25-én egy kolleganője ugrik fel Domján Edithez. Rossz hangulatban találja.

DOMJÁN EDIT MEGEMLÍTI: AZNAP TÖLTI BE A NEGYVENET.

A kolléganő ígéri: este felugrik ünnepelni, de előbb muszáj letudnia két előadást. A második előadás után a kolléganő már hiába csenget Domján Edit lakásán, hiába hívja később telefonon.
1972. december 26-án hiába várták a színésznőt a Candida délutáni előadására. Traub Pál, a Madách művészeti titkára felhívja Ádám Ottót, aki azt javasolja: menjenek ki néhányan a színésznő lakására. Traub Pál, Mensáros László, Bálint András és Nagy Anna ülnek taxiba. Csöngetnek, hiába. Traub Pál benéz az ajtó levélbedobó nyílásán és amit ott lát, már előre sejtette, hogy nagy a baj. Sajnos Domján Edit önkezével vetett véget életének.

Búcsúszavak

Kaló Flórián darabot írt volt felesége életéről, haláláról. Dokumentumfilmben is beszélt róla, amelyben azt mondta:Nem volt igazán színésznő alkat. Szuverén, önálló maradt. (…) Mindig igyekezett bátran szabadon élni. És amikor ez nem ment tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által meghatározott időpontban egy olyanfajta megváltoztathatatlan végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele.
Mensáros László más aspektusból összegzett:A színésznők valóban királynők. (…) Csak ma szürkítették őket olyan hétköznapivá azok, akik kitalálták, hogy a sztár árt a színpadnak. A középszer diadala ez, ők irigyelték azokat, aki miatt a néző bejön a színházba, aki tehetségesebb náluk. A »királyokat« és »királynőket« lefokozták, elszürkítették, kiszolgáltatottá tették. Domján Edit is azzá vált. (…) Mindenféle nyikhajok rángatták be a tévébe hozzá méltatlan »szerepekre«, váratták kényelmetlen, szűk, levegőtlen öltözőkben, használták őt, mint egy tárgyat. (…) A színész érzékeny szerkezet. Nem »használni«, hanem óvni, félteni kell. Meglátni benne a »királynőt«. Vagy legalábbis – az embert.

Források:
Kárpáti György: Domján Edit – Zeneműkiadó, Budapest 1987
B. Fábri Magda: Domján Edit emlékkönyv – Kairosz Könyvkiadó, Budapest 2011
Szécsi Katalin: Több mint szerelem – K.U.K. kiadó 2010
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

teljes cikk : origo.hu