Magyarság Nagyjaink Történelem

Évforduló December 8. – 1705 Kőszeg bevétele

Az 1705 Bercsényi őszi felvidéki hadművelete és Bottyán dunántúli hadjárata. Ekkor került sor Kőszeg bevételére.

Bottyán, miután közben november 25-én saját személyére Zsitvatorokhoz ment, hogy ott Bercsényivel a hadműveletek további végrehajtásának tervét megállapítsa, Pápa alá szállt, melyet egyfelől átgázolhatatlan széles tó, másfelől kő- és földbástyák s vizes árkok védtek. A vár parancsnoka báró Miglio Tullius olasz ezredes volt, akinek 800 német gyalogos és 2 század rác könnyű lovas állott rendelkezésére. Bottyán hosszas gondolkozás nélkül ezt a várat is megrohamozta. Ennek a rohamtámadásnak a lefolyását Thaly id. m. 84. oldalán következőleg adja elő: „Bottyán két oldalról kezdé a vár lövetését. De a mezei ágyúkkal itt sem sokra menvén, rohamot parancsolt. Miglio ezredes készen várá; a seregbontókat felvonatta a bástyákra, és ágyúit kartácsra tölteté.

A dobok, trombiták jelére a roham, s másrészről a lövés megkezdődött, s Bottyán oly veszedelembe juta, – csak hajszálon múlt, hogy életével nem adózott. Mert amint táborkara (vezérkara) s testőrszázada élén, nagy párduczbőrösen, darutollasan lovagolna, a rohamoszlopokat rendezvén és vezérelvén: ismét elragadá heve, a rohanókkal maga is a várnak vágtatott, s az egyszerre kilőtt pusztító kartácstűz közepébe került. „Három helyütt esett rajtam az lövés,” írja maga: a szétvágódott kartács töredékek vállát sérték meg, nyakát, fejét súrolták; mellét hatalmas vértje menté meg a rá ütődött kartácsdaraboktól.” Ő csak megsebesült, ellenben ellenfele, a vitéz Miglio ezredes el is esett, aminek láttára a várbeli német őrség, a roham erejétől is megrettenvén, kitűzte a fehér zászlót s december 9-én föltétel nélkül feladta a várat, miközben vagy 400-an közülük kuruc szolgálatba léptek át.Ezalatt a másik két csoport is jól végezte feladatát.

Csáky-csoport Komárom elé figyelő csapatot rendelvén, Pannonhalmát lövés nélkül vette meg, miután annak gyenge német őrsége ellenállás kifejtése nélkül Győrbe húzódott vissza. Most aztán Bezerédy a császáriak által megszállt Rábavonalat áttörvén, a segítségére jövő többi csapatokkal Pálffyt Magyaróvárra nyomta vissza. Eközben Pálffy hadából sokan elszéledtek, a kurucok pedig elözönlötték a Rábaközt, mert nemsokára ezután a szintén előrejutott alsó csoport Hidvég táján hasonlóképpen, még pedig nagyobb nehézség nélkül átjutott a Rábán. Balogh Ádámék ugyanis Bottyánvárának megvétele után mindenekelőtt Pécset ejtették hatalmukba, Szigetvár felé figyelő és biztosító csapatokat kirendelvén.

Előnyomúlás közben nagyon megszaporodtak hadaik, mert Somogyból csak úgy özönlött hozzájuk a sok lappangó kuruc. „Hadaik így megszaporodván – írja Thaly id. m. 86. old. – míg Balogh, Kisfaludy László és Kiss Gergely Siklóst ostromolták, Sándor László és Hellepront János, hogy még többet tegyenek, mint utasításuk kivánná, Szlavóniába is átkalandozának. S mivel csakhamar Siklós tornyain is Rákóczi zászlója lobogott, Balogh Ádám, Helleprontot Eszék és Szigetvár felé vigyázóul hagyván, többi hadaival tovább indult. Zala – miként az előbbi vármegyék – szintén behódola s Kisfaludy László alá nagy készséggel adá katonáit,” aki a Bottyán által Pápa alól odaküldött Domokos Ferenccel sorra behódította a zalai várakat, Sümeget, Csobánczot, Kapornakot stb. Ellenben Balogh Ádám, Sándor László és Kiss Gergely Vas megyébe törtek be s Hidvégnél, mint fentebb láttuk, a Rábán átkelvén, Csákyékkal egyesültek. Ennek megtörténte után, Pálffy és Heister csapatjaival folytatott apróbb csatározások között, az előre megállapított terv s az ennek alapján kiadott utasítás szerint Kőszeg alá szállottak, ahová december 8-án érkeztek meg.* Utközben hozzájuk csatlakozott a Bercsényi által Karvánál a Dunán átküldött Sennyey Pongrác és Szinay János-féle két hajdúezred is. Ez a had Kisfaludy György vezérlete alatt azonnal hozzálátott a vár ostromához. Ennél még nem voltak jelen Csáky és Ebeczky, akik Pálffyt foglalkoztatták, és Török István, aki a győri németekre és a rábai révre vigyázott.Kőszeg ostromát Thaly id. m. 87–89. oldalán Garádi említett krónikája nyomán következőleg írja le: „A kerekített városból és várból álló Kőszeget német gyalogság és a város fölfegyverzett purgersége (polgársága) védelmezé.

A kurucok először követeket küldöttek a város alá: alkura szólítandók a bennt lévőket. De a dühös Toppelstein, a vár és őrség parancsnoka, nemcsak hogy főbelövetés alatt megtiltá a polgárságnak az alkuba bocsátkozást, hanem a magyarok követeire, minden emberi- és hadijog ellenére, kilövetett. Ez embertelen eljárás szerfölött felbosszantá az ostromlókat, akik most már irgalom nélküli kardrahányással fenyegették a védőket, fölprédálással, porrá égetéssel a várost. Résbontó ágyúk hiányában, csak úgy, minden lövetés nélkül ostromlétrához folyamodtak s hajdúik rendelt seregekben háromszoros „Uram Jézus!” kiáltással, egyszerre minden oldalról rohamra menének. A főostrom az ó temető táján intézetett, de a védelem oly makacs volt, hogy a kuruc gyalogságot két ízben visszavágták.

Ekkor Kisfaludy a lovas ezredeket is leszállítá a nyeregből, s a hajdúkkal együtt, karddal, kópjával új rohamra rendelé. Magok az ezredesek állottak a támadó hadoszlopok élére. És ez elszánt, véres roham most, harmadízben meghozá a várt sikert. A kurucság ostromlajtorjáin sebesen gomolygott fel a falakra, feltűzte zászlait, és berontván, bőszülten konczolá a katonaságot s a fegyveres német polgárokat. Aki hirtelenében a belső várba nem menekülhetett; életének nem volt irgalom. Eközben a várost zsákmányra veték, a győztes had a házakat kutatta.

Végre midőn már nem volt kit ölni, s mit dúlni: a várost minden oldalról lángba borították. – Igy keserülték meg a kőszegiek a követekre lövetést. Az elesett német katonákon kivül – kiknek számát nem jegyzé fel a történelem,* – csak városi polgár 300-ig való kaszaboltatott le…*Troppelstein a kurucok vakmerő rohamát tapasztalván, elveszté reményét, hogy a hajdan, hős Jurisics által a török birodalom főereje ellen dicsően megvédett erősséget megtarthassa: annál inkább, minthogy egy részét immár elvesztette. S az imént még oly gőgös ember, ki alkuról hallani sem akart, annyira meglágyula, hogy midőn látá, miszerint a kurucok már a belső vár közelébe hordják létráikat, s komoly készületeket tesznek ennek is megostromlására; jónak vélte, végveszélyét elkerülendő, kiüzenni, hogy kész a vár átadására, ami azután december 10.-én meg is történt.

forrás arcanum

Ajánlott Cikkek