Magyarok a világban Magyarság Nagyjaink Történelem

Évforduló Február 18. – Jókai Mór

Ezen a napon született 1825 ben Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Jókay Károly és Jókai Eszter öccse.

A LEGNÉPSZERŰBB magyar regényíró hatvan esztendőre terjedő pályáját mindvégig lankadatlan érdeklődés kísérte. Mesekitalálásának kiapadhatatlanságával és képzeletének gazdagságával éppen olyan nagy hatást tett, mint stílusának elevenségével és humorának kedvességével.JÓKAI MÓR 1825 február 18-án született Komáromban. Atyja, nemes Ásvai Jókay József, Ógyalláról költözött Komáromba, nőül vette nemes Pulay Máriát, ügyvédi gyakorlatával és ügyes gazdálkodásával tekintélyes vagyont gyűjtött. Legkisebb gyermeke Móric volt. Az álmodozó fiú szülővárosában kezdte iskoláit, később elküldték német szóra a pozsonyi evangélikus gimnáziumba, majd a komáromi református iskolában tanult. Pápai diákélete nevezetes forduló fejlődésében. Addig inkább a festőművészet vonzotta, a pápai református főiskolában verseket és novellákat kezdett írni. 1841 őszén iktatták be első versét a főiskolai képzőtársaság érdemkönyvébe, ez a kitüntetése többször megismétlődött, a következő évben egyik novellájával jutalmat nyert a köri pályázaton.

Az 1842–1844. iskolai éveket Kecskeméten töltötte, a református főiskola jogi tanfolyamára iratkozott be. Eddig inkább csak a dunántúli nemesvilágot látta, itt megismerkedett a magyar Alföld parasztéletével. Házigazdája, egy jómódú mérnök, sokszor elvitte kocsiján a Kecskemétet környező pusztaságokra, pásztornép társaságában töltötték az estét, félreeső tanyákon háltak. Kecskeméten fogott első nagyobb munkájának, a Zsidó fiú című verses tragédiának, megírásába. A kétéves jogi tanfolyam elvégzése után mint első eminens tért haza Komáromba, özvegy édesanyja házába; s bár a festői, de különösen az írói pálya nagyon vonzotta, elhatározta, hogy ügyvéd lesz. Gyakornokságot vállalt az egyik komáromi prókátor irodájában, szorgalmasan készült az ügyvédi vizsgálatra. 1845 februárjában Pestre utazott, hogy befejezze elméleti és gyakorlati készülését.Pesten új irányt vett pályája. Megszerezte ugyan az ügyvédi oklevelet, de nem gondolt arra, hogy prókátor legyen. Petőfi Sándor bevezette a fővárosi fiatal írók társaságába; a húszéves jurátus jobban érezte magát a Pilvax-kávéház irodalmi asztalánál, mint az ügyvédi irodákban vagy a bírósági szobákban.

A szépirodalmi lapok szívesen közölték novelláit, a közönség érdeklődéssel olvasta prózáját. Akkoriban könnyű volt az érvényesülés. A komáromi pályakezdő huszonkét éves korában már átvette Frankenburg Adolftól az Életképek szerkesztését s Petőfi Sándorral együtt a fiatalabb pesti írók élére állt. Egy szálláson laktak, együtt étkeztek, estéiket egymás társaságában töltötték, a lapot is együtt szerkesztették, az 1848-as márciusi mozgalmakban mindketten résztvettek. Baráti viszonyuk csak akkor bomlott fel, amikor Petőfi közreadta Vörösmarty ellen irányuló költeményét s Jókai oltárhoz vezette Laborfalvi Rózát, a Nemzeti Színház művésznőjét. Ez a házasság nagy felháborodást keltett a Jókai-család körében. A művésznő már túl volt első ifjúságán, a nagy lépésnek nem volt mélyebb szerelmi előzménye, 1848 szeptemberében mégis megtörtént az esküvő.

Jókait édesanyja kitagadta, azontúl már csak írói tollából élhetett.A szabadságharc idején ujságírással kereste kenyerét, 1849 elején a kormánnyal együtt Pestről Debrecenbe menekült; itt a békepárt közlönyét, az Esti Lapokat, szerkesztette. Mikor az áprilisi Habsburg-trónfosztás a béke minden reményének végét szakította, ő is csatlakozott a köztársasági párthoz; ezért az osztrák önkényuralom emberei halálra keresték. Később az íróknak adott amnesztia megváltotta a bujdosás gyötrelmeitől.Az 1850-es évektől kezdve bámulatos termékenységgel írta regényeit, elbeszéléseit, humoreszkjeit, verseit, színdarabjait. 1858-ban megalapította népszerű élclapját, az Üstököst; 1863-ban megindította nagyhatású politikai napilapját, a Hont.

Munkásságát nemcsak a regényolvasó és színházlátogató közönség méltányolta, hanem a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság is; az előbbi 1858-ban, az utóbbi 1860-ban választotta tagjai közé. 1861-ben a siklósi kerület országgyűlési követe lett; azontúl, mint a siklósi, budapest-terézvárosi, dárdai, budapest-józsefvárosi, erdélyi-erzsébetvárosi, illyefalvi, kassai, oravicai kerületek képviselője, évtizedekig állandóan tagja maradt a parlamentnek. Mint szónok és mint vezércikkíró sokat szerepelt a politikában. Eleinte az ellenzékkel tartott; 1875-től kezdve, mikor jóbarátja, Tisza Kálmán, megalapította a szabadelvű pártot, a kormány politikáját támogatta.

Az ellenzéki zászló elhagyása sokat rontott országos népszerűségén. Valamikor, mint balközépi jelölt, minisztert buktatott a budapest-terézvárosi képviselőválasztáson; később nemzetiségi kerületeket kellett számára kijelölni, hogy fényes nevét megtarthassák a kormánypártnak; végre 1896-ban, mint a karcagi választókerület kormánypárti jelöltje, kibukott a képviselőházból. I. Ferenc József király ekkor nevezte ki a főrendiház tagjává. Bár a politika sok keserűséget és meghurcolást jelentett számára, a parlamenti folyosóhoz és a pártkör kártyaasztalához nagyon ragaszkodott. A képviselőházból való kimaradását nem tudta feledni.Otthonában házasságának első éveitől kezdve zajtalanul élt. Csak mikor neje 1886-ban meghalt és fogadott leánya, Jókai Róza, vette át háztartása vezetését, akkor jöttek derűsebb napok családi életének egyhangúságába. Leánya utóbb férjhez ment Feszty Árpád festőművészhez, velük együtt ő is beköltözött a Bajza-utcában álló művészház első emeletére. A nyarat többnyire svábhegyi nyaralójában vagy balatonfüredi villájában töltötte.Írói munkálkodása félszázados ünnepén, 1894-ben, a nemzet minden rétege fölkereste hódolatával; egységes kiadásban bocsátották közre összes munkáit, a kiadás jövedelméből fényes nemzeti ajándékot kapott. Elkövetkeztek az aggkori elgyöngülés évei.

Országraszóló meglepetés volt, amikor 1899 őszén hirtelen elhatározással nőül vette Grosz Bellát, az egyik fővárosi színi iskola végzett növendékét. Házasságkötését kínos családi jelenetek előzték meg, de a hetvennégy éves aggastyán hajthatatlan maradt. Semmi sem ártott jobban Jókai Mór népszerűségének, mint ez a késői frigy. Kortársai nem tudták neki megbocsátani, hogy öregkori szenvedélye elragadta; rokonai, barátai elfordultak tőle. 1904. május 5-én halt meg. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokából kísérték el utolsó útjára.Mint ember vonzó egyéniség volt; nyájas, szelíd, előzékeny mindenki iránt, a bántalmakkal szemben türelmes. Az életet a maga valóságában nem ismerte, gazdálkodni nem tudott, ábrándjai világában élt. Bizonyos dolgokban naiv gyermek maradt haláláig.

források: Arcanum, wikipedia

Ajánlott Cikkek