Hírek

Évforduló – Görgey Artúr

Toporc, 1818. január 30. – Pest, 1916. május 21. Honvédtábornok, az 1848-49-i szabadságharc idején több ízben a honvédsereg fõvezére, hadügyminiszter. Elszegényedett középnemesi családból származott. 1832-ben a tullni utászkari iskolában kezdte katonai tanulmányait, 1837-ben hadnagy a magyar nemesi testõrségnél, 1842-ben fõhadnagy a Nádor-huszároknál. 1845 nyarán leszerelt és a prágai egyetemen vegyészetet tanult. Õ fedezte fel a laurilsavat (1848).

Kép: Görgey lovon

Az 1848. márciusi események után felajánlotta szolgálatait a kormánynak. 1848. június 13-án századossá, majd õrnaggyá nevezték ki az 5. honvédzászlóaljhoz, õ lett a Csepel-sziget parancsnoka. 1848. szeptemberében elfogatta és a rögtönítélõ haditörvényszék ítélete alapján felakasztatta Zichy Ödön grófot, Jelaèiæ kémjét. Része volt az október 7-i ozorai gyõzelemben. Határozott magatartása miatt az Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth javaslatára tábornokká léptette elõ és november elején, Móga schwechati veresége után, a fel-dunai honvédsereg vezérévé nevezte ki.

Görgey, Perczel, Bem, Dembinszky, Kossuth, Aulich

1848 õszén és telén kitûnt kiemelkedõ katonai képességeivel, a gyors manõverezésre, a tüzérség koncentrált felhasználására való készségével, rendkívüli személyes bátorságával és hidegvérével. A hadsereget megmentendõ, Kossuth határozott követelése ellenére sem bocsátkozott nyílt ütközetbe, majd Pest kiürítése után az 1849. január 5-i váci nyilatkozatban kinyilvánította Béccsel való megegyezési készségét az 1848-as törvények alapján. Téli hadjáratával – amelynek kiemelkedõ eseménye volt a branyiszkói ütközet – a bányavárosokon áthaladva csatlakozott a felsõ-tiszai sereghez, és lehetetlenné tette az osztrák fõsereg Debrecen elleni támadását.

A kápolnai vereség után a tiszafüredi haditanácson, maga mellé állítva a katonai vezetõk többségét, közrejátszott Dembiñski lemondatásában. A fõparancsnokként vezényelt tavaszi hadjáratban jelentõs sikereket ért el (legnagyobb gyõzelme az isaszegi csata volt), melyeket Budavár bevételével (május 21.) koronázott meg. 1849. május 7-tõl július 14-ig hadügyminiszter. Az orosz intervenció bekövetkeztével javasolta a honvédsereg komáromi összpontosítását, melyet késõbb a katonai és politikai vezetés elvetett. Július 2-án a komáromi-ácsi csatában fejsebet kapott. Utóbb nagy kerülõvel, az oroszokat kijátszva és lekötve a Aradra vonult, de közben tárgyalásokat folytatott (a kormány tudomásával) a cári hadvezetéssel. A temesvári vereség után, augusztus 11-én lemondatta Kossuthot és a kormányt, majd a teljhatalom birtokában Világosnál, augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert a cári csapatok elõtt.

Kép: Az idős Górgey Artúr

Az ezután bekövetkezett súlyos megtorlás, a sorozatos kivégzések idején, a cár közbenjárására, kegyelmet kapott. Klagenfurtba internálták, ahonnan a kiegyezést követõen, 1867-ben tért haza, és haláláig Visegrádon élt. Utolsó évtizedeit javarészt Kossuth igaztalan áruló-vádjának cáfolásával töltötte.

Ajánlott Cikkek