Évforduló Március 23. – Hamvas Béla

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) Kossuth-díjasmagyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Hamvas Béla magyar filozófus, esszéista, irodalom- és művészettörténész, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Életének nagy részét Budapesten töltötte, ahol a tudományok mellett művészetekkel is foglalkozott. Az általa képviselt gondolatokat sokak szerint a szellemi magyarság egyik legfontosabb alkotásának tartják.

Hamvas Béla életművének központi témája a kultúra, a művészet és a filozófia összekapcsolása, valamint az ezekből származó életfilozófia kidolgozása. Az általa képviselt nézetek szerint az ember csak akkor lehet teljes, ha mind a kultúra, mind a művészet és a filozófia által áthatott életet él.

A filozófiai és esztétikai munkássága mellett Hamvas Béla irodalmi életműve is jelentős. Az általa írt regények, novellák, esszék és publicisztikák kiemelkedő jelentőséggel bírnak a magyar irodalomban. Műveiben általában a mítoszok, a szimbólumok, az emberi lét lényegi kérdései és az élet jelentése állnak a középpontban.

Hamvas Béla számos művet írt a filozófiáról, a művészetről és az irodalomról, többek között “A bor filozófiája”, “A tudat metafizikája”, “A filozófiai írások gyűjteménye” című műveit. Az általa képviselt szellemi irányzatot, a Hamvasi tanítást, azóta is számos művész, gondolkodó és olvasó követi.