Magyarság Nagyjaink Történelem

Évforduló Október 29. – II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala

1906. október 29-én érkezett meg az a különvonat Kassára, amely II. Rákóczi Ferencnek és bujdosótársainak Törökországban eltemetett földi maradványait szállította. Az uralkodói engedélyezéstől több mint két esztendő telt el…

Az újratemetési menet Budapesten
Fotó: Fortepan

1906. október 29-én, a kassai Szent Erzsébet székesegyházban temették újra II. Rákóczi Ferencet: az ünnepélyes aktus a maga idején a magyar közvéleményt rendkívüli módon érdeklő esemény volt. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke után II. Rákóczi Ferenc előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült. A magyar országgyűlés az 1715. évi 49. törvénycikk értelmében számkivetettnek nyilvánította őt és híveit. Rákóczi a franciaországi Grosbois-ban, a kamalduli szerzetesek kolostorában töltötte emigrációjának első éveit. 1716-ban, amikor az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között háború tört ki, III. Ahmed török szultán Rákóczinak is politikai szerepet szánt. Mire azonban a fejedelem Konstantinápolyba érkezett, hogy erről tárgyaljon, a két háborús fél között már folytak a pozsareváci béketárgyalások, Rákóczi személye súlytalanná vált török szempontból. A szultán a fejedelem és hívei számára kényszerlakhelyet jelölt ki. 1720-tól Rákóczi így Rodostóban (a mai Tekirdağban) élt követőivel. Miután 1735. április 8-án elhunyt, hamvait édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványai mellé helyezték, ahogy még életében kívánta. Így  II. Rákóczi Ferenc is sokáig a konstantinápolyi (galatai) – akkor jezsuita – templomban nyugodott, amely a rend feloszlatása után a lazarista misszió St. Benoît (Szent Benedek) temploma lett. Szívét – szintén a fejedelem kérésére – Mikes Kelemen a franciaországi Grosbois-ba küldte, oda, ahol a fejedelem száműzetése első éveiben menedéket lelt. A szívet a szerzetesek saját temetőjükben helyezték el.

A fejedelem „hazatérésének” kérdése hivatalos formában csak jóval később, 1862-ben merült fel. Ekkor Thaly Kálmán történész és politikus szorgalmazta ezt, ám sokáig hiábavalóan, a századfordulóig az újabb és újabb erre irányuló törekvések sorra hiúsultak meg. Hosszú és bonyolult politikai háttéralkuk előzték meg, míg végül megérhette „fejedelme” hamvainak hazaszállítását.

Thököly Imre felbontott sírja az izmiti temetőben

A II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak átadásáról és átvételéről 1906. október 27-én készült jegyzőkönyvet az öttagú országos bizottság tagjai, valamint Wekerle Sándor miniszterelnök, Polónyi Géza igazságügyi miniszter, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, Zichy Aladár, a király személye körüli miniszter, Josipovich Géza horvát-szlavón-dalmát miniszter, Pejacsevich Tivadar horvát-szlavón-dalmát bán és Justh Gyula, a képviselőház elnöke írták alá.

Budapestre október 28-án reggel futott be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol a kordonon belülre nem engedték be az ünneplésre érkezett küldöttségeket, csak a meghívottakat és a koporsóvivőket. A megérkezését követően Bárczy István polgármester mondott beszédet, majd Rákóczi és híveinek hamvait a Szent István bazilikába, Thökölyét a Deák téri evangélikus templomba vitték.

A bazilikában Samassa József bíboros, egri érsek tartotta az ünnepi istentiszteletet, a Deák téri evangélikus templomban Scholtz Gusztáv püspök mondott beszédet. A koporsókat délután négy óráig a templomban tartották, majd a Keletipályaudvarról este indult tovább a hamvakat szállító vonat, amely 29-én reggel érkezett Kassára. Itt egy külön erre a célra felállított gyászsátorban egyházi szertartással köszöntötték a bujdosók hamvat, és Thaly Kálmán tartott üdvözlő beszédet. Rákóczi és társainak földi maradványai felett ezt követően a kassai dómban Fischer-Colbrie Ágoston kassai segédpüspök tartott gyászistentiszteletet. A hamvakat tartalmazó koporsókat csak délután vitték le a székesegyház kriptájába, addig a nagyközönség szabadon leróhatta tiszteletét Rákóczi és társai hamvai előtt.

A kriptában Forster Gyula, az országos öttagú bizottság tagja kinyitotta Rákóczi József cédrusfa koporsóját és kivette abból a csontokat tartalmazó ládát, kinyitotta Zrínyi Ilonának Konstantinápolyban ideiglenesen leólmozott koporsóját, és ebbe tette az unokának, Rákóczi Józsefnek a csontjait magában foglaló ládát. Ezután a rézkoporsót újra leólmoztatta és a II. Rákóczi Ferenc maradványait tartalmazó rézkoporsóval együtt kőszarkofágba helyezte. Hasonlóképpen egy kőszarkofágba tették Bercsényi Miklós és felesége hamvait, valamint külön-külön Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványait.

A II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító dísz halottas kocsi a Keleti pályaudvar előtt

Thököly Imre maradványait Késmárkra szállították 1906. október 30-án, egy órával éjfél után, ide reggel nyolc órakor érkezett meg a különvonat. Az ünnepélyes köszöntő után az evangélikus templomban tartottak a koporsó fölött gyászistentiszteletet. Thököly Imre hamvait a templom szentélye alatt lévő helyiségbe vitték, és itt helyezték el addig, amíg a külön sírkápolna elkészült.

A II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító gyászhintó a kassai székesegyház előtt

Összességében II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazatérése óriási visszhangot keltő, jószerivel az egész ország gondolkodó közvéleményét megmozgató cselekedet volt, amelyet számosan katartikus élményként éltek meg. Ugyanakkor nehezen lenne vitatható, hogy az ünnepélyes eseménysorozat a felgyülemlett feszültségek miatt puskaporos politikai helyzetben egyfajta szelep volt: elterelte a figyelmet az aktuális nehézségekről. Az újratemetés így egyszerre volt méltó kegyeleti aktus, egy hazafias érzületek táplálta, régóta vágyott kívánság teljesítése, valamint aktuálpolitikai lépés.

forrás: mnl.gov.hu

Ajánlott Cikkek