Ez a Turul nem repült, de egyenesen szárnyalt! Évi egymillió pár cipő Temesvárról
1901-ben alakult meg az a vállalat Temesváron, ami igen rövid idő alatt európai szinten ismertté vált, termékeit Európa sok országában forgalmazták, ahol külön lerakataik és üzleteik is voltak! Ekkoriban több cipőgyáros is megtelepedett ekkriban errefelé, például Johann Renner is Kolzsváron, aki mára többször csődbement utódvállalat alapítója volt. Történetünkhöz azonban csak részben kapcsolódik, hiszen a Turul cipőgyár alapítója Fränkel Alfréd volt.
Borítóképen: Turul cipőgyár – 1910
Ennek ellenére ne feledjük el Rennert, de haladjunk szépen sorban! Fränkel Alsó-Ausztriában Mödlingben már létrehozott egy gyárat korábban, és – a műszaki haladás elkötelezett híveként – a Béga partján, a Buziási út 15. szám alatt olyan létesítményt hozott össze, amire már az indulásnál tényleg illett a „gyár” kifejezés!
Figyelem, így indult a gyár:
- A gyártócsarnokok tetejét üvegezték, hogy természetes fény biztosítsa a megvilágítást.
- A munkagépekk egy részét az Atlanti-óceán túlpartjáról hozták, ahol a sorozatgyártási rendszerek a legfejlettebbek voltak azokban az időkban.
- Három gőzkazán és két, összesen 280 lóerős Compound-gép szolgáltatta a szükséges hajtóerőt.
- Már a kezdéshez 500 munkást szerződtettek.
Nem is maradt el a siker. A termelés gépesítése okán olcsón tudtak előállítani nagy sorozatokban cipőket, de mindig ügyeltek a minőségre és a széles választékra is. A vállalat olyan ütemben gyártott, hogy napi szinten 1.200-1.300 bőrös lépett be- és ki a gyárkapun.
Az üzem hetente előbb 9-10.000, majd egyenesen 18.000 pár cipőt gyártott!
A vállalat különösen figyelt a reklámokra is, a népszerűsítés sosem maradt el, és hamarosan az egész ország területén nyíltak Turul cipőket árusító üzletek. De a növekedés itt nem állt meg! Nem is állhatott, hiszen a legdrágább cipőket is mindössze 3 forintért adták, de a legolcsóbb fűzős gyermekcipőket már 85 krajcárért meg lehetett vásárolni.
Igen, tudjuk, hogy 1900-tól a korona volt az egyetlen hivatalos fizetőeszköz Magyarországon, de kezdetekben nehézkes volt az átszámítás – ami sokak számára továbbra is fontos maradt! -, ezért bizony forintban és krajcárban adta meg sok kereskedő még mindig az árakat.
A bevezetéskor egy korona fél forintot ért, de a koronát nem vezették ki végleg, így kiszámolható, hogy mennyit is kellett áldozni egy jó minőségű Turul lábbeliért, ha megadjuk egy pár féle élelmiszer árát azokból az időkből. árait: 1 kilogramm liszt 43 fillér, 1 kilogramm kenyér 30 fillér, 1 liter tej 20-28 fillér, tojás darabja 6 fillér (bár az évszaktól erősen függött), 1 liter tejföl 1 korona, 1 kilogramm marhahús 1 korona 20 fillér és 1 korona 60 fillér között volt. Ha ezeket az értékeket tehát megszorozzuk kettővel, megkapjuk forintban kifejezett értékület.
A legdrágább Turul cipők tehát hozzávetőleg annyiba kerültek, mint egy kilogramm marhahús.
Azóta persze ez a fajta cserearány biztosan sokat változott, de történetünk szempontjából ez nem különösebben érdekes. Az viszont annál inkább, hogy a vállalat termelése nem sokkal több, mint tíz év alatt felfutott évi 1.000.000 pár cipőre, ami az akkori viszonyok között tényleg iparági vezetőszerepet jelölt Európában!
Ekkoriban már Magyarország területén 35, Ausztriában 41, Németországban 33, Angliában 1, Hollandiában 1, Svájcban 1, Szerbiában 1 Turul-lerakat, raktár, illetve üzlet működött! Persze az első nagy világégés itt is hozott egy háborús konjunktúrát, de aztán más idők jöttek…
A korábban magyar területen lévő vállalkozás egy másik országhoz került, és itt lép képbe az a bizonyos Johann Renner. Ugyanis az általa alapított vállalat, valamint a Turul 1930-ban egyesült Dermata néven, majd jött az újabb világégés, ami alatt állítólag a gyár gépeit a front közeledtével Kolozsvárról Székesfehérvárra és Pécsre menekítették. De sebaj;
A felszerelést azonban a szovjetek pótolták, hogy bakancsokat tudjanak gyártani a frontkatonák számára.
1948-ban a gyárat államosították, ekkor Herbák Jánosról, a gyár egykori munkásáról nevezték el, aki kommunistaként a doftanai börtönben halt meg 1940-ben. Az új állami vállalatba valamikor 1949 és 1955 között beolvasztották a Cameleonul és Victoria bőrgyárakat is, ekkor a neve egyszerűen Kolozsvári Bőr- és Cipőgyár lett. 1964-ben a gyár a Clujana nevet kapta (helyesen Clujeana lenne, ami magyarul „kolozsvári”…). A termelés 95%-a exportra készült, ami akkoriban országos rekordot jelentett. Az 1980-as évekre a létszám 8000-re duzzadt, és a gyár Kelet-Európa legnagyobbja lett a saját profiljában.
1989 után a vállalat csődtől csődig vergődött, talán most is éppen csődeljárás folyik ellene.
A történetnek azonban van egy másik szála is. Újpesten működött 1871 óta a Mauthner Bőrgyár, ami – nem biztos, hogy véletlenül… – 1921-ben Turul Cipőgyár Rt. néven közkereseti társaságot alapítottak, napi 1000 pár cipő gyártásával. A MAuthner és TUrul nevek összevonásával létrejött a MATU Cipőgyár.
Ezt a történetet itt és most nem bontjuk ki, mert készülünk a Mauthner Bőrgyárról is egy ipartörténeti írással, és abban részletezzük az újpesti vállalat történetét, de a lényeg, hogy volt ilyen gyár is valaha Magyarországon.
