Ez alap! Kemény János a BASIC számítógépnyelv atyja

A BASIC (Beginner’s All-purpose Symbolic Instruction Code), általános célú programozási nyelv, melyet 1964-ben készített Kemény János és Thomas Kurtz a Dartmouth College-ben, eredetileg oktatási céllal.

Borítóképen: Kemény János

A 20. század második felében a tudományos világ egyik csillaga Kemény János, a magyar matematikus, akinek neve mára szinte legendává vált.

Jelentős életútjának hátterében az áll, hogy milyen közegben nőtt fel, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie korai éveiben.

Budapesten, egy jómódú családban született 1925-ben. A város szellemisége és a neves oktatók jelenléte, mint Benedek Marcell és Tangl Károly, hozzájárult Kemény kivételes tehetségének kibontakoztatásához a Berzsenyi Gimnáziumban.

A matematikai tehetsége hamar megmutatkozott, ami a későbbiekben világhírűvé tette.

Az 1930-as évek politikai eseményei, különösen Ausztria megszállása, kényszerítették a családját, hogy Amerikába meneküljenek. Bár angolul egy szót sem beszélt, rövid idő alatt sikerült beilleszkednie az Újvilágban és kimagasló eredményeket elérnie a matematikában.

A második világháború végén, a Manhattan Tervben való részvétele során Los Alamosban ismerkedett meg a számítástechnikával, és Richard Feynman irányítása alatt dolgozva mélyítette el tudományos ismereteit. Los Alamosban egy olyan magyar kutatócsoporttal dolgozott, amely a tudományos közösségben elismertségnek örvendett.

Kemény egy különös anekdotával is emlékezetessé vált, miszerint Los Alamos tudósai elfogadták azt az elméletet, hogy a magyarok valójában Marsról származnak.

Bár ez természetesen csak egy humoros sztori volt, az anekdota mégis rámutat Kemény és a többi magyar tudós kivételes tehetségére és a tudományos közösségben elfoglalt helyükre. A háború után, Kemény kivételes tehetsége miatt Robert Oppenheimer, az Institute for Advanced Studies igazgatója Albert Einstein mellé kinevezte tanársegédnek.

Ezzel kezdődött Kemény további hihetetlen karrierje, mely során az egyesített térelméletet kutatta Einsteinnel és 1949-ben megvédte doktori értekezését.

Budapesti tanulmányai alatt kiváló tanárok – Benedek Marcell és Tangl Károly – formálták gondolkodásmódját. Azonban Keménynek nemcsak a matematikához, hanem a világhoz is egyedi hozzáállása volt. Mikor az európai kontinens viharai fenyegették Magyarországot, családjával új életet kezdett Amerikában. A tengerentúlon is kitűnő eredményeket ért el, ahol a tudomány és technológia új korszakának hajnalán állt. Munkáját az atomfizika és a Manhattan Terv részeként kezdte, ahol kiváló elmékkel, mint Richard Feynman, dolgozott együtt.

A Princeton University-n folytatott tanulmányai során egy olyan mentorra talált Albert Einstein személyében, aki nemcsak a fizika terén, hanem a gondolkodásmódban és az életfilozófiában is mélyen befolyásolta őt.

A Dartmouth Kollégiumban folytatott munkája során nemcsak mint oktató, hanem mint kutató is komoly elismeréseket szerzett. Itt, Tom Kurzcal-lal karöltve, alapvető újításokat vezettek be a számítástechnika terén. Az időbeosztásos rendszer és a BASIC programnyelv kifejlesztése nemcsak a tudományos kutatásokat forradalmasította, hanem a számítástechnikai ipart és a mindennapi életet is.

A Dartmouth Kollégium rektoraként Kemény a tanítás szenvedélyét sosem adta fel. Elkötelezett volt az oktatás és a tudomány demokratizálása mellett, és elősegítette az amerikai őslakosok és nőhallgatók felvételét. Az egyetem számítógép-központjának átadásán tartott beszédében már akkor látta a jövőt, amikor a legtöbben csak a jelenben éltek.

Megjósolta, hogy a számítógépek mindennapos eszközök lesznek az otthonokban, ahogyan a televíziók a 20. század második felében.

Kemény János nem csak egy kiváló matematikus és tudós volt, hanem egy ember, aki a legnagyobb eredményeket is az emberség szolgálatában érte el. Kitüntetései és elismerései sorát olyan szervezetek alkották, melyek nem csak az Egyesült Államokban, de világszerte is a legjelentősebbek közé tartoznak. Díszdoktori címei, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagsága, és az Eötvös Fizikai Társulat tiszteletbeli tagsága is azt bizonyítják, hogy munkássága nem ismert határokat.

Ami azonban a tudományos eredményeknél is nagyobb értékű, az az ő filozófiai és morális hozzáállása az élethez. Ezt leginkább leköszönő beszédében fejezte ki, ahol felszólította az egyetem hallgatóit, hogy álljanak ellen a megosztásnak és az előítéleteknek. Hangsúlyozta az emberiség egységének fontosságát, és az egyén felelősségét társai iránt.

Kemény János szavai egy egyetemes üzenetet hordoznak, mely ma is aktuális. Figyelmeztet az emberi előítéletek veszélyeire és azokra a hangokra, amelyek megpróbálnak megosztani és széttöredezni társadalmunkat. Az ő üzenete az emberiség békés egységéről és harmóniájáról szól, ahol minden ember jogát és méltóságát tiszteletben tartják.

Ezen morális értékek tükröződnek abban is, ahogyan a nemzetközi sajtó – a Washington Posttól a New York Timesig – megemlékezett róla halála után. Mind említést tettek arról, hogy mennyire büszke volt magyar származására, és hogy sosem adta fel magyaros kiejtését. Ez a büszkeség és az őszinteség élt benne élete végéig, és ez tükröződött munkásságában és életfilozófiájában is.

Összefoglalva, Kemény János nem csak egy kiváló tudós volt, hanem egy igazi humanista is, aki az emberiség jobbítására törekedett, és ennek érdekében dolgozott élete során.

Olyan ember volt, aki a tudomány, az emberség és a morál hírnökeként élt, és az utókor számára példaként szolgál. Élete példa arra, hogy a tehetség, az elkötelezettség és a kivételes körülmények milyen eredményeket hozhatnak. Munkássága és hozzájárulása a tudományhoz továbbra is él és inspirálja a jövő matematikusait és kutatóit.