Ezen a napon, 1954-ben: Budapesti Kinizsi SK – Győri Vasas SK: 2 – 1
Azok közül, akik kik kicsit is tájékozottak, egy részük mélyen felháborodik, másik részük pedig csak konstatálja; ilyen is volt… Igen, volt olyan, hogy ez a két csapat játszott – legalábbis hivatalos nevüket illetően -, ugyanakkor, ha azt mondjuk, hogy a mérkőzésen egy öngólnak köszönhetően – melyet Dalnoki Jenő vétett! – sokkal többen lesznek, akik meg tudják mondani, hogy kik is játszottak ezen a mérkőzésen!
Igen, ez egy Fradi ETO meccs volt, de akkoriban a rendszer okán mindent és mindenkit másképp kezdtek nevezni. Így lett a Ferencvárosi Torna Club Budapesti Kinizsi, és így lett az Győr Egyetértés Torna Osztályból Győri Vasas…
Azt pontosan tudjuk, hogy minkét csapat zöld-fehér színeket használ, de nem akkor! A győriek – talán az angyalföldi, a valódi Vasas okán? – ekkor piros-kék volt, míg a IX. kerületiek egyenesen piros-fehér színeket kaptak – úgy központilag! De mi oka volt ennek?
A Fradi esetében az akkor kreált vád az volt, hogy a klub reakciós (Magyarországon a kommunista rendszerben minden olyan személy és intézmény elnevezése, aki/amely nem fogadja el a kommunista ideológiát), amiben – legalábbis a definíciót szigorúan véve, lefeljebb szurkolói szinten – lehetett is valami, de a mindent vivőnek szánt mondás az volt, hogy a klub elnöke 1944-ben (mindössze öt hónapig) az akkori szélsőjobbos kormány belügyminisztere, Jaross Andor volt.
Az kevéssé érdekelte az akkori kommunista vezetést, hogy Jaross elnöki posztjához a klubnak hozzávetőleg annyi köze volt, mint ahhoz, hogy a Tanácsköztársaság alatt Budapest főállamügyészeként tevékenykedő Münnich Ferenc elnöki kinevezéséhez…
Nem, az akkoriban „nem volt téma”, a mindent (is) a feje tetejére állító Rákosi és bűntársai ilyen apróságokkal nem foglalkoztak. Megjegyezzük; mindez még nem jelenti azt, hogy a két rosszhírű politikus nem szerette volna a Fradit! Ezt a Münnichnek tulajdonított mondat is bizonyítja:
„Az FTC valósággal nemzeti intézmény Magyarországon. Vigyáznunk kell rá. Helyesen kell vezetnünk, építenünk, hogy valóban szilárd pillére lehessen a magyar népi demokrácia sportjának.”
Az nem kell mondani, hogy az a bizonyos „népi demokrácia” nem volt népi, demokrácia meg még annyira sem, de a történethez hozzátartozik, hogy Münnich 1950. február 16-án távozott az elnöki székből, éppen akkor, amikor az ÉDOSZ SE és az FTC összevonásra került ÉDOSZ néven, a klub színeit pedig piros-fehérre változtatták…
Úgy tűnik, hogy bármennyire is szerette a Fradit, azért annyira mégsem, hogy ne tegyen eleget a párt kérésének… Az egy más kérdés, hogy ezek után nem vállalta tovább az elnöki teendőket (vagy elzavarták…), de az tény, hogy;
1950 tavaszán aztán szétkergették a játékosok nagy részét, például a később legendássá vált Aranycsapat három tagját: Czibor Csepelre igazolt, Budai és Kocsis pedig a Honvéd játékosa lett.
Münnich, a kommunisták és az egész rendszer már a múlté, de a Fradi ma is van – ahogy a többi nagy sportklub is jobbára túlélte a randalírozást -, ugyanakkor sportszempontból mindenképpen jobb lett volna kihagyni azt a 40-45 évet…
Ezzel a nem túl eredeti mondattal le is zárhatjuk a Fradira vonatkozó részt, és rátérhetünk arra, hogy az ETO mi a fészkes fenét művelt (vagy legalábbis ragasztottak rá), hogy nekik is elvették a színeiket és a nevüket?
Talán nem sokat, és talán itt más is volt a helyzet. Történt ugyanis, hogy 1948-ban az ETO-ba beolvadt a Győri MÁVAG (a MÁVAG-nak volt itt gyártóbázisa, ennek a csapata volta másik győri sportklub), ami feltehetően azért történt, mert 1947-ben a MÁVAG győri telepét a Vagongyárhoz csatolták.
Akkoriban a beszűkült külpiaci lehetőségek, valamint az ezzel párhuzamosan megjelenő háborús jóvátételi kötelezettségek arra ösztönözték az államosításban „edződött” politikai vezetőket, hogy az egyes gyárakat – amelyek hasonló profillal működtek – összevonták, és tömegtermelésre igyekeztek aztán ezeket a nagyobb vállalatokat átállítani*.
A „vas- és acél országa” természetesen Vasas nevű sportegyesületekkel lett tele, a nehézipari vállalatokhoz köthető klubok neve igen gyakran Vasas lett, de – 1956 után – érdekes módon ezek is eltűntek javarészt, ahogy a Fradi sem volt már addigra a „fasiszta nép bűnös csapata”.
A mérkőzésről még annyit, hogy – mint említettük – az első (ön)gólt Dalnoki Jenő szerezte, méghozzá a 9. percben, aztán a 45. percben betalált a hazai Ombódi Imre, majd a 74. percben szerzett góljával Kertész Tamás állította be a végeredményt.
Mondjuk ki tehát: azon a 68 évvel ezelőtti meccsen az ETO-t otthon 2:1-re verte a Fradi. Hogy akkoriban pedig milyen neveket aggattak rájuk, igazából nincs is jelentősége már!
Egy Kispest – Fradi mérkőzés 1954-ből. Szerepeltek a cikkben említettek is…:
* az már egy más kérdés, hogy az egykori MÁVAg-ot 1951-ben ismét leválasztották, és kifejezetten hadiipari termelésre állították át
