Hírek Történelem Világ

Ezen a napon… Ma 30 éves az Európai Unió: vajon így gondolták?

A második világháborút követően Nyugat-Európa egyes vezetői az újabb világégés megelőzését, hogy létrehozzák az egységes Európát. Gyorsan tegyük hozzá, az ütközőzónaként a Szovjetuniónak odavetett keleti államokkal nem sokat törődtek, de ez érthető is; nagy valószínűséggel már a Jaltai konferencián megállapodtak abban, hogy a szovjeteké a terület… Németország egy részét is kénytelenek voltak beáldozni, mert a szovjetek gyorsabbak voltak, mint gondolták, de ezt aztán gyorsan orvosolták, amikor a volt szocialista blokk felbomlott!

Borítóképen: Az Európai Unió zászlaja (forrás: https://flickr.com/photos/93755244@N00/4768764591 via commons.wikimedia.org, szerző: Håkan Dahlström Malmöből licenc: CC BY 2.0)

Az első lépés a nyugat-európai egység megteremtésére az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt. Nem voltak nagyon magas célok, de már akkor az egység első lépésének tekintették. Az addig állami irányítású szén- és acélipart közös irányítás alá rendelték, de a valódi cél – a német-francia összecsapások megelőzése mellett – az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerje nemzetközi szerepét.

Sajnos éppen napjaink eseményei mutatják meg, hogy ez a távlati cél csak álom maradt… Európa függőségek között egyensúlyoz, de a valódi döntések Washingtonban és Moszkvában születnek!

De vissza az ötvenes évek elejére! Az 1951. április 18-i párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország voltak. A cél elérése ezzel a közösséggel még igen messze volt, ezért 1957-ben a hat ország aláírta a Római szerződést, ezzel pedig létrejött az Európai Gazdasági Közösség. Ez a szervezet már sokkal komolyabb célokat határozott meg, és a gazdaság egyre nagyobb részére kiterjedően hangolta össze az egyes országok működését.

Ez azonban még csak részsiker volt, így megalakították az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre. Ez utóbbi az energiatermelés mellett a két versengő atomhatalom melletti harmadik pólus irányába tett lépés volt, de az önálló védelmi képességek kialakítására soha nem került sor…

Addigra ugyanis a NATO – amit 1949-ben alapítottak és a védelmi képességeikben lenullázott egyes nyugat-európai országok be is léptek – minden biztonsági kérdésben átvette az irányítást… Ha azt gondoljuk, hogy az a helyzet mindenkinek tetszett, nagyon tévedünk! 1966-ban ugyanis De Gaulle tábornok az Egyesült Államokkal szembeni függetlenségre hivatkozva (!!!) kivonta országát a szövetségből!

A helyzet így is maradt, egészen 2009-ig, mikoris Nicolas Sarkozy bejelentette Franciaország visszatérését a NATO-ba. A franciák azóta is többször kezdeményezték az önálló európai véderő megteremtését, de ezt Brüsszel nem igazán akarja. Vagy inkább Washington…

A lényeg azonban az, hogy amikor végül az ESZAK, a EGK és Euratom egyesülése után létrejött az Európai Unió elődje, az Európai Közösségek, már kifejezetten, és kizárólag csakis gazdasági együttműködésről szólt a történet. Adenauerék egykori célja elsikkadt, és ennek most isszuk a levét…

A közösség közben egyre bővült, mire elérkeztünk a ’90-es évek elejére. Az Európai Unió 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződéssel jött létre az Európai Gazdasági Közösség 12 tagországából.

Ekkor még csak két éve történt meg a Németország újraegyesítése, de – mint tudjuk a további történetet – az Európai Unió igen komoly lökést adott a német gazdaságnak.

Különösen a 2004-es keleti bővítés, amikor a volt keleti blokk országainak nagy többsége csatlakozott, és ezzel piacot, valamint olcsó, ámde szakértő munkaerőt kínált az akkor már gőzerővel terjeszkedő Németország számára.

Érdekes történet: a közösség, mely létrejöttét az indokolta, hogy a német-francia ellentét ne újuljon ki, végül éppen a két megfékezni kívánt acsarkodó ország (különösen Németország) érdekeit szolgálja, miközben a másik célt, nevezetesen, hogy Európa visszanyerje a nemzetközi szerepét, totálisan elfelejtették.

Ez a félkarú óriás pedig most inog, és úgy tűnik mégiscsak az Egyesült Államok és Oroszország játékszere lett! Talán hallgatni kellett volna az egykori alapítókra, Adenauerre, meg a NATO-ból kilépő De Gaulle-ra…

Ajánlott Cikkek