Ezt meg hogy? MÁVAUT-Ikarus városnéző busz
Igen, a szakállas vicc, amikor a bácsika hosszasan nézi a zsiráfot és megállapítja, hogy „Márpedig ilyen állat nincs!” Az általunk most bemutatandó busz létezésének esélye szinte egyenlő a nullával, ugyanis nagyon nem egy tömegcikkről van szó, de még az alapját adó buszok és teherautók (!) közül – melyek tényleg tömegtermékek voltak! – is csak alig pár maradt…
Borítóképen: MÁVAUT-Ikarus városnéző
Az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején jelentős változás állt be az országban. A sötét Rákosi éra és az ’56-os események lecsengése után sokkal nyitottabbá válik az ország, és elkezdődik egy korszak, melynek az elején még csak kisebb mértékben, de aztán egyre többen érkeznek külföldről, miután híre megy, hogy itt szívesen látják őket.
Hamar kiépül az a vendéglátóipar, és a turizmushoz köthető szolgáltatások egész sora, hiszen kiderül, jó bevételt jelentenek az országnak a külföldi turisták – különösen a nyugatiak. Igen ám, de a turizmus akkoriban a világ minden táján felfutóban van, így versenyezni kell, ebben a versenyben pedig csak úgy lehet sikeres egy ország, ha szolgáltatási színvonalát egyre emeli.
Ez volt tehát ez egyik korjellemző, ami egy teljesen új szemléletet hozott, na meg az, hogy immár volt egy relatív szabadság a korábbi időszakhoz képest! És ez bizony az élet minden területén megjelent.
Azért kerültek ide éppen a neonreklámok, mert talán jól mutatják, hogy a szocialista realista kockaság, a dísztelenség már a múlté, a ’60-as évek formái már teljesen mások!
És ez visszaköszön az ipari formatervezésben is! Hogy csak egy talán mindenki által ismert témát érintsünk még a témául választott busz előtt; akkoriban épülnek a Balaton partján az alábbi épületek, melyek aztán évtizedekre meghatározták a sűrűn látogatott helyek képét.
Nos, ebben a lélektani szituációban jelennek meg a MÁVAUT (a Volán, Volánok elődje) kifejezetten turisták számára kialakított buszai, melyek tényleg kifejezetten célgépek voltak, de nem csak funkcionalitásukban voltak megfelelőek, hanem esztétikai értelemben is! Íme egy 620/630 átalakítás, és a „mi buszunk” egymás mellett a Várban:
Tudjuk, hogy ekkor alakul ki a gulyás-kommunizmus, ami egy sokkal szabadabb létezést enged az embereknek, de azért a kommunizmus alaptevéseit semmiképpen nem hagyják el, amit egy 1969 május 1.-i felvonulásról készült felvétel is bizonyít, főszerepben a MÁVAUT busszal!
Megjelenésében valami egészen más ez a busz, mint bármi más korábban, pedig akkor már volt Faros, na meg a már említett 620/630 típus is, amelyek a formatervüket tekintve szintén nagy ugrást jelentettek a korábbiakhoz képest.
Azért ekkoriban sem volt fenékig tejfel az élet, ugyanis azon túl, hogy a megjelenés valami egészen elképesztően hatott akkoriban, bizony a gyönyörű vonalak alatt rejtező technika mind a 620/630, mind pedig a MÁVAUT városnéző esetében akkoriban már elavultnak számított.
Igen, ez a gyönyörűség (persze van aki „lebékázza”, nem vagyunk egyformák!) bizony a 31-es Ikarusra épül – amely leginkább helyközi városi buszként, kisméretű távolsági járatként, illetve vállalati és TSZ-buszként szolgált -, ami legtöbb mechanikai elemében megegyezett a Csepel 420-as teherautó-sorozattal!
Steyr-licenc, négyhengeres, előkamrás dízelmotor, merev tengely elől és hátul, mindenütt laprugó, a szervorásegítés ismeretlen. Akár a fékeket, akár a kuplungot, akár a kormányzást nézzük, nincs sok finomság, egyedül az idők során légfékessé alakított rendszert emelhetjük ki, ami viszont eredetileg nem volt sajátja a gépnek…
Igen, megérkeztünk a mába, hiszen ez a gép – bármilyen hihetetlen – ma is létezik, igaz, csak egyetlen példányban!
Mint írtuk, az alapjául szolgáló donor típusok sem nagyon maradtak meg, de az, hogy ebből a mindössze két (!!!) példányban gyártott gépből az egyik megmaradt, egyenesen a csodával határos!
Sajnos nem minden MÁVAUT aurtóbusz volt ilyen szerencsés, rengeteg olyan példány volt, ami ma szintén felbecsülhetetlen értéket jelentene, de sajns ma már csak fotókon, esetleg régi filmfelvételeken láthatjuk:
Az eddigiek talán elegendőek arra, hogy az olvasó megismerje ezt a gépet, de nem felejthetjük el, hogy kiknek köszönhetjük ennek a csodás szerkezetnek a megalkotását, melyre az utasok a hátfalon elhelyezett ajtón szállhatnak fel!
Finta László, a fiatal sztártervező sokadik terve volt ez. A farost részben az ő nevéhez kapcsolják, hiszen az orr-rész a végleges formáját az ő munkája nyomán érte el, a 620/630-as szériát teljesen ő rajzolta.
Fintától csupán azt kérte Tóth Mihály, a Mávaut vezérigazgatója, hogy legyen modern, friss, feltűnő, vonzza csak a turisták szemét.
1963-ban állt forgalomba a páros, az egyik a Balaton-felvidéken, a másik a Dunakanyarban.
