Fazekas Mihály, költő mellékállásban
Ő magát nem tartotta „főállású” írónak vagy költőnek! Mi volt ennek az oka? Egyszerűen csak annyi, hogy katonaként, és botanikus tudósként is hasonlóan nagyot alkotott – ezekért viszont fizetség járt, az biztos!
Borítóképen: Fazekas Mihály és a Lúdas Matyi egy kiadása
De kezdjük az elején, mert az nem csak úgy van, hogy az ember egy reggel felkel, és megírja a Lúdas Matyit! Nagyon nem, ahhoz sok minden más is szükségeltetik, ami úgy tűnik, Fazekas Mihályban megvolt. Ezek között az első a talentum, amit nem osztogatnak csak úgy, van, akinek jut, van, akinek nem, de akinek jut, az sem biztos, hogy élni tud tehetségével…
De ez sem ilyen egyszerű! És erre kiváló példa Fazekes Mihály, aki 1766. január 6-án született egy jómódú debreceni kézműves polgárcsaládban, hiszen apja állatorvos és gyógykovács volt.
Iskoláit szülővárosában kezdte; 1779-ben befejezte a gimnázium 6. osztályát. 1781. április 20-án a Debreceni Református Kollégium hallgatói közé lépett.
Azonban valami mellőztetés miatt összezördült tanáraival, és 1782. április 16-án beállt az I. úgynevezett Császárhuszár-ezredbe önkéntes közhuszárnak és Galíciában szolgált.
1788-tól II. József császár seregében a török elleni háborúban harcolt. 1789-ben előléptették tisztnek és hadnagyként folytatta a háborút. 1790-ben ezrede kisegítő erőként volt jelen Moldvában az osztrák−török−orosz háborúban. 1793−96-ban részt vett a francia háborúban, s a napóleoni hadjáratok során eljutott Franciaországba, Dél-Németalföldre, Hollandiába, Németországba.
1796-ban ismét előléptették, ezúttal főhadnaggyá, de erről a tisztségről nem sokkal később lemondott.
Fazekas Mihály tehát „csak” ott járt, ahol annak idején Európában háború volt, de ez – azon túl, hogy rengeteg élményt, tudást és tapasztalatot szerzett – arra is jó volt, hogy meggyűlölja a háborút. Lemondása oka ez volt.
Ekkor 30 éves volt, és visszatért szülővárosába, Debrecenbe. Visszavonultan élt, kertészkedett, gazdálkodott, emellett verseket írt, és mint városi és kollégiumi pénztárnok hivatalnokoskodott.
Megírta a Lúdas Matyi első változatát, majd később átdolgozta és kiadta Bécsben.
Különösen szerette a botanikát. A füvészetre Földi János és sógora Diószegi Sámuel buzdították. 1807-ben jelent meg a sógorával, Diószegi Sámuellel együtt írt Magyar Füvészkönyv, az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és növény-meghatározó könyv.
1806-tól a városi közélet aktív tagja, a kollégium s a város pénztárosa, esküdt, majd a polgárság kapitányává választják, ami a mai fogalmaink szerint voltaképpen a városi rendőrkapitányi posztot jelentette.
1808-tól a debreceni református egyház megbízásából intézi az 1802-ben leégett gótikus templom helyén épülő Nagytemplom építkezési munkálatait, amelynek egyik irányítójává, gondnokává is megválasztották.
A debreceni körnek is tagja volt; Csokonai Vitéz Mihály csaknem mindennapos volt Fazekas házánál, és Kazinczy Ferenccel is jó barátságban volt, leveleztek is.
Kazinczy, Csokonai munkáinak kiadásánál Fazekast választotta maga mellé szerkesztőtársnak; az ebből keletkezett Árkádia-perben, amely a Hazai és Külföldi Tudósításokban évekig tartott, a debreceni közvéleményt Fazekas képviselte, s ő harcolt a lapban Kazinczy ellen, habár névtelenül.
Fábián Gábor szerint a Mondolat megírásában is volt része. 1819-ben indította és haláláig szerkesztette a Debreceni Magyar Kalendáriumot. Prózafordításokat, tudománynépszerűsítő cikkeket közölt, és verseket is írt a Kalendárium számára. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, a katonaság okozta csúzos bántalmakhoz még makacs gyomorbaj is járult. Végül 1828-ban – éppen ma 195 éve… – súlyos tüdőbajban hunyt el Debrecenben.
