Fejezetek a Fradi Újpest vagyis a Derbi történetéből
Az első Ferencváros – Újpest összecsapásra 1905. február 19- én került sor, s ezen a zöld-fehérek 2:0 arányban győztek a Soroksári úton. A mérkőzés mindkét gólját az a Weisz Ferenc szerezte, aki 1920 és 1922 között az újpesti csapat edzőjeként tevékenykedett.
A két csapat első 22 találkozóját minden esetben az FTC nyerte meg, a lilák első győzelmére egészen 1917. június 24-ig kellett várni, amikor is az Újpest 4:1-re megverte a zöld-fehéreket a bajnokságban. Egészen addig az újpestiek csak asszisztáltak a ferencvárosi diadalokhoz. A lilák a magyar bajnokságban, az Ezüstlabda kiírásban, a Brüll-serlegért, valamint a Ladányi-díjért és a Corinthian-díjért folyó harcban is elvéreztek a Fradival szemben. De ugyanígy elbuktak az Auguszta-serlegért és a Hadikupáért folytatott küzdelemben is. A Ferencváros és az MTK ekkor még jóval a többi csapat előtt járt. 1903 és 1929 között a magyar bajnokságot vagy a Ferencváros vagy az MTK nyerte meg. Ezt a sorozatot 1930-ban az Újpest tudta végül megszakítani, miután megszerezte első magyar bajnoki címét, megelőzve a két legnagyobb favoritot.
Az Újpest már az elején sok nagyarányú vereségbe beleszaladt a Fradival szemben. A korabeli találkozók közül azért néhányat érdemes kiemelni. 1907 tavaszán 5:0-ra, fél évvel később pedig 6:0-ra kaptak ki a lilák az FTC-től a bajnokságban, ráadásul mindkét alkalommal hazai pályán. Az 1910/11-es szezonban, amikor az Újpest kiesett az élvonalból, mindkét alkalommal 7:1- es vereséget szenvedtek el a zöld-fehérektől.
Az 1910 októberében megesett csúfos hazai fiaskó után a lilák fél év múlva repetáztak a vereségből. A visszavágó, az 1911. április 30-i bajnoki találkozó sokáig emlékezetes marad, ugyanis ez volt az első Üllői úti ütközet. Emellett Schlosser Imre hatszor volt eredményes a mérkőzésen, ami máig rekordnak számít a két csapat történetében.
A Ferencváros aztán az 1913-as Corinthian-díjért zajló találkozón is jól elkalapálta újpesti riválisát. A mérkőzés végeredménye 9:0 lett, Schlosser négyszer villant. 1918 júliusában az FTC újabb 6:0-ás diadallal lepte meg a bajnokságban az UTE-t, de a lila-fehérek ezután már folyamatosan kezdtek felnőni a zöld-fehérek szintjére. Az Újpest csapatának hátsó alakzata ebben az időszakban jelentősen feljavult, hiszen ekkor érett össze a híres Fogl-gát. A hátvédkettős révén stabilizálódott a lilák védelme, így a korábbi már-már rendszeresnek mondható öt-hatgólos megalázó vereségek a továbbiakban elkerülték a gárdát.
1921 szeptemberében küzdelmes összecsapáson tudott csak nyerni a Fradi az UTE ellen, azonban Pataki Mihály triplája még így is elég volt a 3:2-es győzelemhez.
A lila-fehér gárda az 1920-as években méltó ellenfelévé vált a Fradinak, és a feltörekvő csapat már többször le is tudta győzni a kilencedik kerületi ellenlábast. Az 1922. szeptember 17-én megrendezett Megyeri úti pályaavatón az Újpest ellenfele a Ferencváros volt, akiket végül 2:1 arányban sikerült is felülmúlniuk a liláknak egy bajnoki találkozó keretében.
Az 1922-es Magyar Kupa döntőjében is összetalálkozott egymással a két vetélytárs, és a 2:2-es mérkőzést követően az újrajátszás döntött. A Ferencvárosnál rengeteg volt a sérült, akik nem vállalták a szereplést a megismételt találkozón, ezért a zöld-fehérek tíz emberrel kezdték meg a játékot, mivel nem volt több labdarúgójuk. Később aztán beküldtek egy Wágner Károly nevű ifjúsági játékost, aki a 48. percben szerzett fejesgóljával eldöntötte a Magyar Kupa sorsát. A Fradi 1:0-ra nyert, és ezzel megszerezte az értékes trófeát. Az 1927-es Magyar Kupa finálé már sokkal simább volt, hiszen azt a zöld-fehérek 3:0 arányban abszolválták.
1927-ben az első profi bajnokságot nagy fölénnyel nyerte meg a Ferencváros, megelőzve a két nagy riválist, az Újpestet és az MTK-t. Ekkor született meg a híres mondás: „Ünnepel az egész város, bajnok lett a Ferencváros.” A bajnokcsapat egyik sztárja, a csatár Dán Vilmos a következő szezonban azonban már az újpestieknél kergette a labdát, miközben a nagy veteránok is távoztak. Schlosser Imre és Blum Zoltán a Budai 33-hoz igazolt, míg Pataki Mihály a visszavonulás mellett döntött, ezért a zöld-fehéreknek lényegében új csapatot kellett kialakítaniuk.
Az 1920-as években a két gárda többször is megmérkőzött a Húsvéti-serlegért, illetve a Téli Kupáért is. Ezeket az összecsapásokat a zöld-fehérek nyerték meg. 1929-ben például Takács József „húsvéti nyula” háromszor tört az újpestiek kapujába egy 5:3-as ferencvárosi siker alkalmával. A lila-fehérek ezzel szemben a Pünkösdi Tornán és az Újpest-serlegért vívott küzdelemben diadalmaskodtak.
Az Újpest sem tétlenkedett, hiszen 1930-ban nemcsak első bajnoki címüket ünnepelhették, hanem még abban az évben a Bajnokok Tornája elnevezésű nemzetközi labdarúgótornát is megnyerték. Ebben az időben a lila-fehér klub sikereinek záloga a kiváló támadó, Avar István volt. Az újpesti csapat felvirágzása a Tungsram alapítójának, Aschner Lipótnak volt köszönhető, aki 1921 és 1934 között a klub elnökeként funkcionált. Vezérletével a lilák 1922-ben új stadiont építhettek és lehetőségük nyílt a profizmus idején minőségi játékosok szerződtetésére.
Külön érdekesség, hogy a lilák előbb nyertek Közép-európai Kupát (1929), mint magyar bajnokságot (1930). Az 1929-es újpesti KK-diadalához az is kellett, hogy a bajnok FTC visszalépjen a sorozattól, ugyanis a zöld-fehérek a Közép-európai Kupa címvédése helyett egy dél-amerikai túrát választottak. A bajnokságban csak az első és a második helyezett csapat szerzett indulási jogot a KK-ra. Az Újpest csak a harmadik lett a nemzeti bajnokságban az FTC és az MTK mögött, de a Fradi visszalépésével a lilák is részt vehettek a nemzetközi tornán, amit végül sikerült is megnyerniük.
1931 februárjában került sor a legtöbb gólt hozó FTC – UTE csatára, azonban ez csak egy barátságos mérkőzés volt. A nem hivatalos találkozón 14 gól esett, és végül a Ferencváros örülhetett, ugyanis 9:5 arányban legyőzte az Újpestet, a nagyszerűen játszó és hat gólig jutó Takács József vezérletével……Folytatjuk
források Arcanum -Margitay Richárd – Margitay Zsolt: A futballháború Ferencváros Újpest című mukája