Vélemény Vélemény-cikkeink

Fekete, fehér, igen, nem

A politikát leginkább szájjal csinálják. Pontosítok; szavakkal. Jobb esetben… A politika tehát nem más, mint szójáték. Régóta tudjuk, hogy a politikai megnyilvánulások mögött meg kell találni a tényleges tartalmat, mert a legtöbb esetben szimbolikus szövegeket hallunk. A politika már csak ilyen, de a napi élet bizony nem így működik; a főnököd megbíz valamivel, végülis dönthetsz, megcsinálod, vagy sem. Elvennéd a szeretett nőt feleségül? Ha „igen”-t mond, megteheted. Nem soroljuk tovább, a lényeg, hogy a politikus mindent szeret, csak dönteni nem. Mert az felelősség…

Van azért egyfajta protokoll, amit nem illik átlépni, ugyanakkor ki kell fejeznie a véleményét minden politikai oldalnak. De vannak pontok, ahol nincs mese; a valódi döntéseket kétváltozós rendszerben lehet meghozni. Aztán persze lehet bonyolult eszmerendszereket ráépíteni, de ha nincsenek alapok, gyorsan kiderül, hogy csak lufi volt az egész, ami egy idő után mindig kipukkan… Nos, valami ilyet látunk mostanság.

A politikusoknak most (is) kényelmesebb belefeküdni mindenféle betűk mögé rejtőző hagyomány-nácik öléhez dörgölőzni, mert amit ők hangoztatnak, az nagyon kedves számukra; olyan világot hirdetnek, ahol nincsenek olyan íratlan – és sokszor leírt, de idejétmúltnak tekintett! – szabályok, amik kapaszkodót adnak az embereknek, ahol meg tudják hozni ezeket a kétváltozós döntéseket! A politikusok már csak tudják, hogy milyen magas élet is az ilyen! Soha nem kell döntéseket hozni, vagy ha mégis, az nem kötelez semmire.

Maradjunk a bevezetőben említett példánál. Az, hogy el akarok venni egy nőt feleségül, lehet, hogy nem is értelmes kérdés! Mert nőként akarom elvenni, vagy maradok inkább férfi? És egyáltalán nőt akarok elvenni? És ha már itt tartunk, van értelme egyáltalán házasságnak? Az nem egy olyan maradi valami, amiről csak a nagyanyám hitte azt, hogy jó?  És egyáltalán jó volt neki, vagy csak képzelte? És ha jó volt, az egy számomra fontos információ, vagy csak annyit jelent, hogy a nagymutter is csak egy begyöpösödött őskövület volt?

És ha már itt tartunk; jól érzem én magam egyáltalán? Mi célja van az életemnek? És kik ezek az emberek itt körülöttem? Azt mondják, a családom. De az meg mi??? Megint egy ócska régiség, ki vele! Az a fazon meg mit dumál nekem? Azt mondja, az apám, de nem hiszem, mert a gyanúm szerint az apám nem lehet egy férfi, hiszen elég felvilágosult a társaság. Vagy mégsem? Na, ezek itt jól behúztak a csőbe… Most már egyértelmű, hogy MINDEN ROSSZ!

És akkor a mindent (is) el kell törölni. Nem kell az ócska régiségek helyett más, mert az megint csak megvezetne, a legjobb lesz, ha semmi nem lesz, mert akkor leszek igazán szabad!

Nos, amikor eljut ide az akárhány éves ember, akkor gondoljuk el, hogy ha éppen szavaz, akkor mi alapján dönt. Kell döntenie egyáltalán? Nem feltétlen fogja így érezni, de ha mégis megpróbálja eldönteni, hogy számára melyik politikai párt, melyik nézet, vagy melyik gazdasági program szimpatikus, akkor jönnek a fenti kérdések (csak most persze a választással a középpontban), és az egyenes következtetés az, hogy nem érdemes a politikával foglalkozni, mert amit mondanak – legyen az politika, világnézet, vagy gazdasági program – végül is mind csak valamilyen szabálygyűjtemény, abból meg nyilván nem kér!

Ellenben azt pontosan tudja, hogy a szomszédja egy kirekesztő náci, mert nemhogy nem operáltatja át magát Shrek-ké, de még csak zöldre sem hajlandó festetni a bőrét, a feleségének meg olyan melle van, ami csakúgy kinőtt neki… Azt monják nő! Tehát még hazudnak is…

A lényeg tehát az, hogy a szellemi sivatagban támpontok nélkül tévelygő emberek tömegeit könnyű vezeti, így a politikusoknak ez teljesen kényelmes. Tulajdonképpen vezetni sem kell őket, nincs rá szükség! Ugyan honnan és hova tartanának?

Marcus Söder azt mondta – miután az UEFA nem engedte szivárványszínre kivilágítani a müncseni stadiont az EB-meccsre -, hogy;

„Ki kell állnunk a kirekesztéssel és a diszkriminációval szemben.”

Igaza van neki! Csak közben az úgynevezett kirekesztettek (helyesebben, akik képviselni látszanak őket…) polgárháborús helyzetbe sodorják a társadalmat, azzal, hogy a hagyományos értékekhez ragaszkodókat üldözik, mint az eretnekeket. Itt már rég nem az elfogadást kérik számon, hanem azt, hogy miért vannak olyanok, akik mások!

Figyelem! Mások! Mások, mert ragaszkodnak bizonyos hagyományokhoz, biológiai törvényekhez, vagy úgy általában a szabályokhoz! Így bizony most a diszkrimináció tényleg probléma, de azért mi még mindig heteroszexuális férfiként érezzük magunkat a legjobban – a saját bőrünkben!

És szólunk ezredszer; régen elfogadtuk, hogy ízlések és pofonok különböznek. De mi még mindig szeretünk érdemi döntéseket hozni, bizonyos dolgokra igent másokra meg nemet mondani. A fekete-fehér-igen-nem szótiltó játék ezen köréből tehát kimaradunk.

Ajánlott Cikkek