Hírek

Feleség író költő műfordító édesanya – Szendrey Júlia emlékezete születése évfordulóján

Szendrey Júlia élete és munkássága figyelemre méltóan gazdag és sokszínű. Tízéves korától kezdődően, amikor édesapja, Szendrey Ignác lánynevelő intézetbe küldte, különleges úton indult el, amely sokkal szélesebb horizontokat nyitott meg számára, mint korának legtöbb társának. A neveltetés, melyet elnyert, nemcsak a kor szokásos női erényeit szolgálta ki, hanem egy mélyebb, művelődési és intellektuális alapot is megteremtett. Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.)

A Mezőberényben, majd Pesti nevelés sokrétűsége lehetővé tette számára, hogy nyelveket, művészeteket tanuljon, és kulturális kapcsolatokat építsen ki. Júlia gyermeki és leánykori levelezéseiből egy érzelmes, ámde céltudatos és éles elméjű fiatal nő képe rajzolódik ki. Az ilyen társasági eseményeken keresztül megismerte és gyakorolta azokat a társadalmi hálókat és viselkedési formákat, melyek később költői és irodalmi pályáját is befolyásolták.

Júlia személyisége és tehetsége az irodalmi világban is helyet kapott, ahol nemcsak múzsa, hanem aktív résztvevő és teremtő szellem is volt. Későbbi életében mint költő és műfordító alkotott, mely munkássága ma is olvasók és kutatók széles körét foglalkoztatja. Szendrey Júlia emléke és öröksége nemcsak a magyar irodalomban, hanem a 19. századi nők társadalmi helyzetének árnyaltabb megértésében is fontos szerepet tölt be. Emlékezünk rá nemcsak mint Petőfi Sándor feleségére és múzsájára, hanem mint önálló és eredeti gondolkodóra, akinek élete és munkássága ma is hatást gyakorol a kultúrára.

Szendrey Júlia kolozsvári naplójának 7. oldala
Forrás: ELTE Online

A 16 éves Szendrey Júliát az apja Endrődre haza hívja, ahol naplóbejegyzéseiből és leveleiből kiderül, hogy a fiatal lány nehezen viseli az elszigetelt, unalmas életet. Az egyetlen szórakozást az jelentette neki, amikor Pest-Budáról kottát rendelhetett. Azonban ez a csendes időszak radikális fordulatot vett, amikor Petőfi Sándor megjelent az életében. A találkozás egy bálon történt, ahol Júlia azonnal vonzalmat érezett a költő iránt. Petőfi ekkor még máshoz húzott szívvel élt, de úgy tűnik, Szendrey Júlia határozottan és mélyen érezte, hogy a költő az ő sorsa.

Júlia szavai, melyekben szerelemről és zavarodottságról ír, a belső érzelmi viharokról tanúskodnak, amelyeket Petőfi iránt érzett. Ez a szenvedélyes és lelki alapú vonzódás jelentős eltérést mutat a korabeli szokásoktól, ahol a szülők gyakran döntötték el gyermekeik házasságát. Szendrey Ignác nem nézte jó szemmel lánya és Petőfi kapcsolatát, de a fiatalok ellenszegültek a szülői akaratnak és 1847 novemberében összeházasodtak.

A Petőfi és Szendrey Júlia közötti szerelem és házasság jelentőségét nem lehet alábecsülni. A korabeli társadalmi normákat és elvárásokat felülíró, szenvedélyes és összetett kapcsolatuk a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb szerelmi történetévé vált. A költő és múzsája, felesége közötti kapcsolat, azok a szellemi és érzelmi kötelékek, amelyek összekötötték őket, máig ható inspirációt jelentenek. Júlia élete, tanulmányai és kapcsolatai, különösen a Petőfi Sándorral való mély kötődése, kiemelkedő példája annak, hogyan tud egy nő önálló szellemi és érzelmi entitásként érvényesülni, még egy olyan korban is, amikor a társadalom jelentős korlátokat állított a nők elé.

A Petőfi-Szendrey házaspár élete és szellemi közösségük a 19. századi magyar irodalmi élet egyik legfényesebb és legmeghatározóbb szeglete volt. Lakásuk, mely először a mai Királyi Pál utcában, majd a Rákóczi úton, végül a Schiller-házban helyezkedett el, nem csupán otthonuk volt, hanem egy aktív szellemi műhely is, ahol Jókai Mórral együtt éltek és alkottak.

A közös esték, ahol verseket és írásokat olvastak fel egymásnak, az együtt töltött teázások mind azt mutatják, hogy ez a három személy mennyire fontos szellemi táplálékot jelentett egymásnak. Szendrey Júlia ebben a környezetben többet szeretett volna részt venni a férfiak irodalmi és intellektuális vitáiban, mintsem a háztartási teendőkkel foglalkozni. Életmódjuk, köztük Júlia rövidre nyírt haja és különleges öltözéke, kihívást jelentettek a korabeli társadalmi normák számára.

Jókai Mór, akit később az Életképek főszerkesztőjeként ismert meg a közönség, érdekes megjegyzéseket tett Szendrey Júliáról, említve alacsony termetét, egészséges arcszínét és a férfias metszésű száját. Jókai észrevételei rávilágítanak Júlia egyedi és megkülönböztető megjelenésére, amelyet korának női ideáljaitól eltérően viselt.

Júlia irodalmi tevékenysége is kiemelkedő volt. Az Életképek folyóiratban megjelent versei és naplójegyzetei révén azonnal híres írónővé vált. Bár a korban a nők publikálási lehetőségei korlátozottak voltak és gyakran a férfiak befolyásán keresztül érhették el a sikert, Júlia tehetsége és erőteljes személyisége meghatározóvá vált. Műveltsége és önálló irodalmi hangja a korabeli sajtóban is elismerést kapott, és ma is fontos részét képezi a magyar irodalomnak. Az ő szelleme, munkássága és a Petőfivel való kapcsolata ma is élő inspirációként hat az irodalomra és a kultúrára.

A képet a Marczibányi-ház uralja, de balról látszik a Schiller-ház homlokzata is, ahol Petőfiék laktak Jókaival
Forrás: jokaiseta.webnode.hu

Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején bekövetkezett események Szendrey Júlia és Petőfi Sándor életében is jelentős változást hoztak. A korábban idillinek tűnő életük véget ér, Júlia terhes állapotban marad, Petőfi pedig a honvédséghez csatlakozik. A költő eltűnése után Júlia reménykedve és aggódva próbálja kideríteni férje sorsát, mely mély lelki megpróbáltatásokat okoz számára.

Júlia szavai fájdalmasan tükrözik a bizonytalanságot és a sors iránti tehetetlenség érzését, amit a szerelem és a veszteség okoz. Ebben az időszakban a személyes tragédiák és a nemzeti események összefonódnak, amelyek végül örökös boldogtalanságra ítélik, ahogy ő maga írta.

A társadalom meglepetéssel és sokszor ítélkezéssel fogadta, amikor Júlia, a “nemzet özvegye”, újra férjhez ment. A házasság, melyet Horvát Árpád egyetemi tanárhoz kötött, sokak számára megdöbbentő volt, különösen annak fényében, hogy Petőfi halálának pontos körülményei továbbra is homályban maradtak. A korabeli sajtóban megjelent vélemények és pletykák tükrözik azt a morális és társadalmi dilemmát, amellyel Júlia szembesült.

Szendrey Júlia élete a személyes tragédiák és a történelmi események viharában is tanúbizonysága annak, hogy egy nő hogyan kereste helyét, identitását és boldogságát egy olyan korban, amely erősen korlátozta a nők lehetőségeit. Az ő élete és döntései, noha sokszor ellentmondásosak és vitatottak voltak, ma is fontos részét képezik a magyar kulturális és történelmi örökségnek, megmutatva egy bonyolult, érzelmekkel teli emberi életutat a 19. századi Magyarországon.

Horvát Árpád, a második férj Bülch Ágoston felvételén
Forrás: wikipedia

A szabadságharc leverése utáni időszakban Szendrey Júlia nehéz helyzetbe került: megbélyegezve, egyedülálló anyaként egy kisgyermekkel. Ez a társadalmi és érzelmi nyomás, valamint a szükségletek egy olyan döntéshez vezették, hogy feleségül menjen Horvát Árpádhoz, aki szellemi társnak és stabil támasznak ígérkezett a nehéz időkben. A házasság pragmatikus és gyakorlati megoldás volt egy olyan korban, amikor a nők gazdasági és társadalmi helyzete jelentősen korlátozott volt, különösen, ha özvegyek voltak.

A Hársfa utcai otthonuk egy új fejezetet jelentett Szendrey életében. Nemcsak hogy stabil lakóhelyet jelentett a család számára, de lehetőséget adott neki arra is, hogy saját dolgozószobát és íróasztalt tartson. Ez a tér és függetlenség lehetővé tette, hogy továbbra is írjon és kulturális életet éljen, még a családi kötelezettségek mellett is.

A család folyamatosan bővült, és a Horvát-gyerekekkel együtt Júlia az anyaságot és a kreatív életet egyensúlyozta. A gyerekek iránti szeretetét és tiszteletét jól mutatja, ahogy a Horvát-fiúk édesanyjukat köszöntik: “Költőnő és Gazdasszony! Toll és főzőkanál!” Ezek a szavak nemcsak az ő sokoldalúságát, hanem az őt körülvevő tiszteletet és szeretetet is tükrözik.

Szendrey Júlia így vált a 19. századi Magyarország egyik legmeghatározóbb nőalakjává, aki nemcsak mint Petőfi Sándor özvegye, hanem mint önálló gondolkodó, költő, író, és családanya is emlékezetes maradt. Az ő élete és munkássága ma is fontos példa arra, hogyan lehet az akadályokat leküzdeni és a személyes tragédiákon felülkerekedni a kreativitás, az erő és a kitartás által.

Petőfi Zoltán

A “Három rózsabimbó” verse által Szendrey Júlia érzéseinek és életének egy rendkívül intim és érzelmekkel teli oldalát ismerhetjük meg. A versben a három rózsabimbó a gyermekeit jelképezi, és bár mindannyian egyenlő szeretetben részesülnek, kifejezi, hogy Zoltán, az első fia, különleges helyet foglal el a szívében. A vers második része pedig Petőfi iránti örök szerelmét és a múlt iránti nosztalgiát tükrözi, amely soha nem hagyta el, még új házassága ellenére sem.

Azonban az élete nem csupán a gyermekei iránti szeretetről és a múltbeli szerelmekről szólt. A második házassága Horvát Árpáddal komplex és feszült kapcsolat volt. A Tóth József által megőrzött és később publikált levelek és naplóbejegyzések felfedik, hogy Júlia mennyire boldogtalan volt ebben a szövetségben. A kapcsolatban megjelenő feszültségek és a Júlia betegsége által előidézett eltiltás a házaséleti együttléttől megnehezítették közös életüket.

1867-ben bekövetkező elköltözése, amely során csupán legkisebb lányát, Ilonát vitte magával, rendkívül szokatlan lépés volt a korban. Ez a döntés Júlia határozott és független jellemét mutatja, ami arra utal, hogy az önállóság és a saját döntések fontosak voltak számára, még a társadalmi elvárásokkal és normákkal szemben is. Az ő élete és művei az önazonosság, a szeretet és a személyes válságok bonyolult táncát mutatják be, amelyek árnyalt és mély emberi érzelmeket és döntéseket tárnak fel.

Az utolsó, férjének címzett levél, amelyet Tóth Józsefhez diktált, drámai betekintést enged Szendrey Júlia lelki világába és fájdalmas házasságába Horvát Árpáddal. A levélben kimondottak nyers és őszinte szavak, amelyek a kapcsolat sötét és fájdalmas aspektusait tárják fel. Szendrey itt kíméletlenül világossá teszi, hogy mennyire megalázva és értéktelennek érezte magát ebben a kapcsolatban, és hogy mennyire vágyik a nyugalomra és a béke megőrzésére még a halála után is.

Szendrey mint költőnő és értelmiségi úttörő, a 19. századi Magyarországon különleges helyet foglal el. Ő nem csak múzsa volt, hanem saját jogon is jelentős irodalmi és kulturális alak, aki a korabeli női szerepek és elvárások ellen harcolt. A műfordításokkal, versekkel és prózai írásaival jelentős hagyatékot hagyott hátra, amelyek a női szempontokat és hangokat hozzák be a kor irodalmába.

A gyermeknevelésben való szerepe és az őket a kultúra felé vezető elkötelezettsége szintén fontos aspektusai Júlia életművének. Az, hogy Andersen meséit lefordította, nemcsak a személyes sikerét jelenti, hanem azt is, hogy részt vett a világirodalom magyarországi terjesztésében és befogadásában.

Szendrey Júlia emléke és öröksége sokkal több, mint Petőfi Sándor feleségeként való emlékezet; ő önmaga jogán is jelentős, komplex és mély emberi és kulturális jelentőségű személyiség. Ahogy visszatekintünk az ő életére és munkásságára, fontos, hogy a sokszínűségét, bátorságát és az általa képviselt értékeket is értékeljük és ünnepeljük.

arcanum wikipedia, kultúra.hu

Ajánlott Cikkek