Felsőbányától Monte Verde-ig: Szmick Viktor
„Már a túra első helyezettjeként óriásiünneplésben volt része a pompás magyar sportsmannek, Szmick Viktornak és társának, Czajkovszki lovagnak, ám a másnap megtartott helyi versenyen elért második helyezése óriási szenzációnak tekinthető” – írta a Nemzeti Ujság 1929. január 27.-én megjelent száma.
Borítóképen: Monaco, Monte-Carlo: Szmick Viktor, Csajkovszky Emánuel és Pesti Ferenc ezzel a 875 cm³-es Weiss Manfréd autóval az 1929. évi VIII. Monte Carlo Csillagtúrán 2. helyezést ért el (forrás: Fortepan, 20897, Négyesi Pál)
Ezt a hírt az újság tudósítója a helyszínről juttatta el a laphoz. És hol volt a tudósító?
A túraverseny célja Monte Carlo volt, a helyi verseny pedig a Monte Carlo Rally, a magyar versenyző pedig egy magyar WM volánja mögött érte el világraszóló sikerét!
Ez volt versenyzői pályafutása csúcsa, ami természetesen nem volt előzmények nélküli, hiszen egy ilyen, már akkor is a világ legnehezebb és legnagyobb versenyei között említett versenyen nem lehetett érdemi eredményt elérni versenyzői múlt nélkül!
Szmick Viktor még éppen a 19. században született (1899. november 24.) Erdélyben, édesapja Szmik Gábor kincstári főerdész és zeneszerző volt, édesanyja pedig Kubinyi Ilona grófnő, aki kilenc gyermeknek adott életet, és közülük a legfiatalabb volt Viktor. A legfiatalabb fiú is katonai szolgálatot teljesített az első nagy világégés során, majd pedig egyetemi végzettséget szerzett; gépészmérnökként végzett!
Ez már a múlt század ’20-as éveiben volt, mikor bátyja a Dorottya utcában egy autókereskedést nyit, hogy ott olyan francia autókat forgalmazzon, amelyeket addig nem igazán ismertek Magyarországon. Viktor is segített ebbe; Párizsból lábon hozták az autókat Budapestre.
Ma sem egyszerű mutatvány „egy beüléssel” a Párizs-Budapest útvonal, de sokan megtették már azonban nem pontosan ugyanazok ma a feltételek, mint akkoriban. Természetesen maga az út minősége, és az autók is rengeteget fejlődtek, de volt egy mindennél nagyobb különbség:
A francia gyártók – mint akkoriban a többi autógyár is, talán a Ford kivételével – csak az alváz-motor egységet gyártotta le, így szó szerint egy dobozon ülve, a csupasz vázon autózott Szmick Viktor a Párizs-Budapest útvonalon!
Természetesen voltak olyan gyártók is, akik teljesen kész autókat kínáltak, vagy éppen állandó szerződésben álltak helyi karosszériásokkal, de sok esetben olcsóbb és egyszerűbb volt a motor-alváz szerkezet behozatala, és haza karosszálása, mint a teljesen kész autó megvétele.
Ebben szerepet játszhattak a vámok és illetékek, de szerepet játszhatott az is, hogy ugyan a magyar karosszériák nem voltak olcsók, de olyan minőséget képviseltek, amit azonos áron nem igazán tudtak kihozni a külföldi gyártók.
Mivel Magyarországon csak egy szűkebb vásárlói réteg engedhette meg magának az autózást – az viszont igazán jó minőséget követelt meg nem kevés pénzéért! – inkább a kisebb sorozatok, vagy a teljesen egyedi karosszériák gyártása volt kifizetődő, így pedig soha nem tudott létrejönni egy igazán nagy kapacitású karosszéria-üzem. Még az Ikarus egyik elődvállalataként működő, és a legnagyobbnak számító Uhri testvérek cége sem volt elég nagy ahhoz, hogy hosszabb távon felvegye a versenyt a sokkal nagyobb piacokra termelő nyugati gyártókkal…
De vissza Szmick Viktor történetéhez! Az igen mostoha körülmények között végzett autóbehozatal bizony akkoriban nem kis gyakorlatot adott azoknak, akik részt vettek ebben a munkában! Nem csak az autók kezelését illetően – és ebben a vezetéstől a technikai, karbantartási munkákat is bele kell érteni! -, hanem a különböző, szinte versenyhelyzetnek tekinthető szituációk kezelésében is nagy gyakorlatot szereztek!
A vállalat, amely az autókap importálta, minden bizonnyal a Velox Automobilkereskedelmi Kft. volt, ahol olyan francia autók is szerepeltek a kínálatban, amelyek már réges régen eltűntek az idő homályában, de ők voltak azok, akik a Bugattit is behozták hazánkba, és azt a Salmson márkát is, amellyel Szmick Viktor már a ’20-as évek közepétől versenyzett.
1924 és 1926 között szép eredményeket nyert el, ezzel pedig nem csak direkt értékesítési munkát végzett (ez volt a cégnél a munkája), hanem megfelelően népszerűsítette a márkát is a versenyeken elért helyezéseivel. 1926-ban azonban a Velox teljesen átalakult, és több munkatárstól is megváltak… Köztük Szmick Viktortól is.
Szmick Viktor ekkor került a Weiss Manfréd konszernhez tartozó Agroglobus nevű vállalathoz. A visszaemlékezések szerint Korbuly János volt az, akinek ismeretsége révén Szmick Viktor munkát kapott a vállalatnál.
Korbuly János? Ismerős a név? Nos, egy másik kor, egy másik történet, de a személy ugyanaz:
Korbuly Jánosvolt az, akinek irányítása mellett megszületett a WM első kétütemű autómotorja, az első személy- és tehergépkocsi és a „John-Deere” licenc szerint készített traktor is!
Az autóról itt írtunk bővebben:
A versenyről még pár mondat! A megmérettetés tulajdonképpen két versenyből állt: volt egy csillagtúra-szerű verseny, amely esetében minden országra vonatkozóan meg volt jelölve, hogy honnan kell indulni, így azonos távokat megtéve érkeztek meg az autók Monte Carloba.
Ebben a versenyszámban – értelemszerűen ez egy hosszútávú verseny volt – Szmick Viktor győzedelmeskedett!
A másik verseny a helyi megmérettetés volt, ami a mai napig létező Monte Carlo Rally elődje volt, és ami a leginkább tényleg a mai rally-versenyekre emlékeztet, itt egyesével, az idő ellen mennek a versenyzők, és időeredményeik alapján alakul ki a végső sorrend.
Ebben a versenyszámban a második helyen végzett Sznick Viktor, így összesítésben a második hely lett az övé!
Ahogy tehát a Grand Prix történelmébe is beírta magát egy magyar versenyző, úgy a rally történelme sem nélkülözi a magyar hősöket!
Szmick Viktor a WM-nél maradt ezek után is, többször is indult még Monte Carlo-ban, majd 1944-ban – amikor megindult a WM dolgozóinak nyugatra menekítése – Portugáliába, majd Dél-Amerikába távozott, egy magyar hölgyet vett el falaségül 1950-ben, és utolsó éveit Sao Paulo közelében, Monte Verde nevű településen töltötte, és 1982. május 6.-án hunyt el.
