Feltáratlan: Kassa bombázása, avagy a casus belli…
Bár történelmünket alaposan befolyásoló eseményről van szó, a mai napig sem tudjuk pontosan, hogy kik hajtották végre a Kassát, Munkácsot és Rahót ért bombatámadásokat. Hogy miért ilyen fontos esemény ez? Mert a bombázás hatására Magyarország belépett a II. világháborúba a tengelyhatalmak oldalán, és sajnos jelentős anyagi és emberi veszteséget is elszenvedtünk akkor…
Borítóképen: Az egyik bomba egy szomszédos falu Enyicke szélén csapódott be – a képen az enyickei rádióállomás (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: FOTO:FORTEPAN / Gyöngyi, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció
Bár a támadók személye, illetve célja nem igazán tisztázott, ezen túlmenően is igen furcsa körülmények között léptünk be a háborúba. Itt van mindjárt Molotov szovjet külügyi népbiztos tájékoztatása. A moszkvai magyar követtel ugyanis közölte, hogy: „a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben”. Az erről szóló tájékoztatás Horthy szerint Bárdossynál elakadt, és nem jutott el hozzá, habár Bárdossy a népbíróság előtti, saját állítása szerint tájékoztatta róla a kormányzót.
Kun Miklós szerint a kassai bombatámadást szándékosan, az NKVD utasítására hajtották végre. A szovjet elméletet támogató hadtörténészek többsége azonban jelenleg a támadást téves célazonosításnak (véletlen bombázásnak) tulajdonítja.
A szovjet-elméletet azzal tartják bizonyítottnak, hogy találtak két, fel nem robbant 105 kg-os, légcsavar biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbombát, melyek szovjet gyártmányúak voltak, és a hadüzenet utólag közzétett indoklásában a Bárdossy-kormány tényként állította, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre. Ennek bizonyítékaként bemutatták azt a két, fel nem robbant, 105 kg tömegű szovjet légibombát. A bombázás napján egyébként Rahónál géppuskatámadás ért egy gyorsvonatot, és akkor a gépeket szovjetként azonosították az állítólag jól látható felségjelük alapján.
Igen ám, de ilyen bombák Európában több sereg légierejénél is rendszeresítve voltak, a csehszlovák és a román légierő is ilyeneket használt, és a spanyol polgárháborúban is rengeteg került Európa nyugatibb részeire.
Ne feledjük el, hogy Magyarország a bombázás idején nem állt hadban, ellenben Románia az első pillanattól kezdve részt vett a Barbarossa hadműveletben. Ezért katonáik keleten voltak, céljuk nem volt más, mint Besszarábia megszerzése. Az akkori román politikai vitákban sokszor felvetődött, hogy ez óriási probléma, mert Magyarországnak a román katonák távollétében alkalma nyílik arra, hogy a második bécsi döntésen túllépve további területeket vegyen vissza.
105 milliméteres bombájuk tehát volt, és rendelkeztek hárommotoros olasz Savoia-Marchetti SM.79 Sparviero („Karvaly”) nehéz torpedóvető gépekkel is, melyekkel a támadást mind a távolságot, mind a bombaterhelést tekintve, végrehajthatták a támadást.
Egyesek azt állítják, hogy nem volt olyan román érdek, ami miatt bele akartak rángatni a háborúba, mert az akkor még gyors sikert ígérő hadműveletek utáni rendezéskor a győztes oldal tagjaként egyébként is visszakapták volna a trianoni területeket.
Nem tudhatjuk, hol van az igazság, de azt már saját személyes tapasztalatainkból is tudjuk, hogy Románia minden lehetséges módszerrel támadja a mai napig is Magyarországot, és persze a magyarokat, székelyeket, állandó taktikájuk, hogy mindig több ponton igyekeznek károkat, veszteséget okozni.
De itt van a német bombatámadás lehetősége is, hiszen Magyarország vezetői vonakodtak önként belépni a háborúba, sem Bárdossy, sem pedig maga Horthy nem lelkesedett az ötletért. Talán éppen azért, mert – Romániával ellentétben – nem a német érdekek kiszolgálása (persze önös érdekből!) volt a fő cél, hanem az ország rendbetétele Trianon és a gazdasági válság után.
A területek (egy része) visszakerültek, de a gazdaságban volt mit tenni, nem véletlen, hogy ebben az időben komoly infrastrukturális beruházásokat vittek véghez mind Erdély, mind a Felvidék területén – ahogy aztán azóta szinte semmit nem tettek az utódállamok…
Szóval a németek. Nekik fontos volt, hogy hadba lépjünk, de ekkor még nem! Nem, ugyanis saját gépesített alakulataikkal szinte ellenállás nélkül haladtak előre, nem kellett igazán a magyar segítség, már csak azért sem, mert a magyar katona híresen jólképzett volt, de a felszerelések nem engedték meg, hogy a németek villámháborús taktikájában igazán hasznosak legyünk.
Jöttek ám vadabb elméletek is, például a magyar önbombázás… Nem tudni, honnan ered ez a feltételezés, de tudni kell, hogy a támadás idején Kassán volt repülőakadémia bázisa, és a laktanya is itt volt, így a legkisebb hiba esetén kockáztatta volna a terv kiötlője, hogy az egyébként is pilótahiánnyal küzdő Magyarország még nagyobb hiányt szenvedjen (a magyar katonai repülés a trianoni tiltások miatt mindössze 1936 óta működhetett nyíltan, ezért a nagy hiány).
Vannak még elméletek Jugoszlávia, és Csehország, valamint Nagy-Britannia részéről végrehajtott támadásra is.
Előbbiek természetesen a visszakapott trianoni területek miatt, utóbbi pedig… szintén azért, hogy a – többek között – a britek által ránk erőltetett határok közé szorítsanak vissza, ahogy ez meg is történt aztán…
Nem fogunk egyik elmélet mellett, vagy ellene sem érvelni, de igyekeztünk összeszedni azokat a tényezőket, amelyek egyik, vagy másik teória mellett, illetve ellen szól, de abban biztosak vagyunk, hogy a mai napig is élnek olyanok, akik pontosan tudják, ki is követte el a Magyarország elleni merényleteket!