Ferenc József halála 1916 november 21.
Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, egy történelmi figura, aki jelentős hatással volt a 19. századra és a korai 20. századra Európában. 1830. augusztus 18-án született a Habsburg családba, Ferenc Károly főherceg és Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegné első gyermekeként. Trónra lépése 1848. december 2-án történt, amikor mindössze 18 évesen vált meg az akkori uralkodótól, V. Ferdinándtól, aki az 1848-as forradalmi hullám nyomása alatt lemondott.
Ferenc József korai uralkodása Magyarországon vitatott volt, tekintve, hogy nem vette figyelembe az áprilisi törvényeket, amelyeket V. Ferdinánd kénytelen volt szentesíteni. A szabadságharc leverése után következett a véres megtorlás időszaka, amelynek során a kegyetlen Haynau tábornokot, Ferenc József kinevezésére, teljhatalmú főparancsnokká nevezték ki. Ezután Alexander Bach, az osztrák belügyminiszter, önkényuralmi rendszert épített ki.
Ferenc József uralkodása azonban egy fordulópontot ért el az 1859-es itáliai háború után, amikor rádöbbent abszolutista rendszere tarthatatlanságára. Ennek eredményeként megkezdte a Habsburg Birodalom alkotmányos átszervezését, ami Magyarországon a 1860-as októberi diploma és a 1861-es februári pátens formájában jelent meg. Elbocsátotta Bachot, összehívta az országgyűlést, visszaállította a régi közigazgatási rendszert és létrehozta az Anton Schmerling-féle provizórikus rendszert is.
A passzív ellenállás, melyet Deák Ferenc szimbolizált, továbbra is fennmaradt. 1866 után azonban, újabb tekintélyromboló kudarcok után, Ferenc József kénytelen volt kiegyezni Magyarországgal. Az 1867. évi XII. törvénycikk és Ferenc József, valamint felesége, Wittelsbach Erzsébet 1867. június 8-i budai koronázásával létrejött a dualista állam berendezkedés, amelyben Ferenc József stabilizáló szerepet töltött be.
Ferenc József, aki a kiegyezés után alig avatkozott be nyíltan a politikába, meghozta azt a végzetes döntést, amely a Monarchia 1914-es szerbellenes hadüzenetével világméretű konfliktust idézett elő. Halála, 1916. november 21-én, egy olyan uralkodó életét zárta le, aki a neoabszolutista kormányzás bukása után alkotmányos rendszert épített ki, de ezzel a döntésével tulajdonképpen aláásta saját művét, így az utóda, IV. Károly alatt bekövetkező összeomlás felelőssége őt is terheli.
Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, egy olyan történelmi személyiség, akinek öröksége máig ellentmondásos. Az egyik oldalon áll az a Ferenc József-kép, amelyet az 1848-49-es szabadságharc leverésével, a véres megtorlásokkal és a neoabszolutista rendszerrel hoznak összefüggésbe. Ez a Ferenc József képe az, aki hidegen és távolságtartóan viszonyult feleségéhez, Sisihez, és aki személyes tragédiákkal, mint öccse, Miksa mexikói császár bukása, egyetlen fia, Rudolf öngyilkossága, valamint Erzsébet királyné és Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merényletek, még inkább megkeményedett.
Ezzel szemben van egy másik, sokkal emberibb Ferenc József-kép, gyakran „Ferenc Jóska” néven emlegetve, amely egy atyai szeretettel gondoskodó uralkodót ábrázol, aki a 1867-es koronázás után, felesége, Erzsébet királyné közreműködésével, a magyar nép által megkedvelt királyként jelenik meg.
Ez a kettős megítélés nemcsak Ferenc József korában létezett, hanem a “boldog békeidők” idején is. Ez a két ellentétes kép egymás mellett létezett, és ez a dualitás a mai napig megmaradt, amikor is az emberek továbbra is különböző nézőpontokból értékelik Ferenc József uralkodását és személyiségét. Az uralkodó életművének ilyen ellentmondásos megítélése rávilágít arra a komplexitásra, amely a történelmi személyiségek értékelését átszövi.
arcanum
