Fertő-tó és Hanság: egykor és most

„A’ Nizsideri Tó Fertőnek neveztetett, mert Fertő hajdan a’ Magyarban Sárt tett <…> Ez okból a’ Béla Nótáriusa a’ Fertő Tavát nevezi Lutum Muson Mosoni Sárnak vagy-is Fertőnek.” – írják a Sokféle 4. részében 1796-ban. Ehhez tartozik még a Magyar Hírmondó 1798. június 5.-én megjelent írása, miszerint; „A’ Hanság, felül náddal, sással, és a’ mocsárokban nőni szokott egyéb plántákkal bé vagyon fedve, de alés olyan tiszta a’ vize, mint a’ Fertőnek, ég való ággal nem is lehet úgy nézni a’ Hanságot mint különös vizet, hanem, mint részét a’ Fertő tavának”.

Borítóképen: Fertő Hanság Nemzeti Park

Ezek szerint tehát ez a terület egyazon vízrendszer része, de míg a Fertó-tó esetében a nagyobb nádasok mellett is voltak nyílt vízfelületek, addig a Hanság esetében inkább mocsaras, lápos területről lehetett beszélni.

A terület vízrajza meglehetősen bonyolult volt, de az tény, hogy a Fertő-tó és a Hanság egymással összefüggésben lévő rendszer – volt.

A Fertő medencéjének vízzel való feltöltődését a Vulka és a nyugatra elhelyezkedő hegyekből eredő patakok végezték, a Hanság medencéit pedig a délről érkező, medrét vesztő Ikva, Répce töltötte fel. A két terület vízrajzilag szoros kapcsolatban volt egymással Pomogy és Eszterháza között, a vízszint pedig többé-kevésbé azonos lehetett.

Ha túl sok víz került a Fertőbe, akkor a felesleg átfolyt a Hanságba, onnan pedig a Győrsövényház és Lébény közötti peremen keresztül a határozatlan, kanyargós mederben a Rábába, majd a Dunába került.

A Hanságot és a Rábát összekötő időszakos vízfolyás a Rábca. A Duna legmagasabb vízállásánál a vízszint magasabb a Fertő és a Hanság medencéjénél, így nagyobb árvízkor a víz széles folyam gyanánt nyomult fel a Rábcán keresztül a Hanságba, majd a Fertőbe. Apadáskor az egész vízrendszer megfordult.

A Rába és a Hanság mocsárvilágának rendezésére az első összefüggő, részletes tervezetet Freman Maxim készítette 1762-ben. Javaslata szerint az egyetlen lehetőség a Hanság és a Fertő lecsapolására, ha a tóból a Duna felé egy csatornát ásnak.

A terv nem valósult meg, de a lecsapolás gondolata megmaradt… A szabályozás első lépésének lehet tekinteni a Pomogy-Eszterháza töltés megépítését (1777-1780). Az építtetés Eszterházy Pál herceg nevéhez fűződik, aki kastélyának könnyebb megközelíthetőségét akarta elérni.

A Hanság csatornázásának megkezdését nagyban elősegítették az 1785-1786-os nagy árvizek, amikor a mocsár elérte a legnagyobb kiterjedését. Az árvíz még a Pomogy-Eszterháza töltést is átszakította és csak 1787-re sikerült helyreállítani.

1813-ra elkészült a Rábca-csatorna Királytótól a Nagy-Égererdőig terjedő szakasza is. 1800 és 1813 között szabályozták a Hanságba ömlő folyók alsó szakaszát is. Az elkészült csatornák állapotának megőrzéséről azonban senki nem gondoskodott, így a 20-as évekre nagyrészt használhatatlanokká váltak.

1831-ben Kecskés Károlyt bízták meg a Hanság újbóli felmérésével és a lecsapolás megtervezésével. Tervezete, mely soha nem valósult meg 1838-ra készült el. Mérései szerint a Hanság és a Fertő együttes kiterjedése 10 négyzetmérföld. Terve ellentétben a korábbi tervekkel nem csupán a víz félreszorításán alapul, hanem a Hanság vizeinek levezetését is javasolja.

A 20. század első felében tovább folytak a lecsapolási munkálatok, ami elsősorban a meglévő belvízmentesítő, illetve öntöző csatornahálózat mélyítésében, karbantartásában, illetve újabb levezető árkok ásásában nyilvánult meg. Ezek a munkálatok még a második világháború után is folytak a KISZ táborok (1958-1967) keretében, elsősorban az Észak-Hanság területén. Ekkor alakult ki a Hanság mai vízrajzi képe.

A Hanság igazából nem is látszik, az ma már felülről csak egy nem igazán jól körülhatárolható tájegység, és…

Ma ott tartunk, hogy folyik a Hanság részleges visszaláposítása, mert a kiszáradt élőhely jelentősen károsult, és az őshonos fajok kipusztultak, vagy a kipusztulás fenyegeti őket…