Foci VB, 1938
A foci már akkor is „mindent vitt”, de akkor sem vonhatta ki magát a nemzetközi események hatása alól. Elég csak annyit megjegyezni, hogy Ausztria válogatottja – ami akkoriban számottevő erőnek számított nemzetközi szinten, hiszen a 7.-8. hely körül rangsorolja az Elő-pontszámok alapján kiszámított örökrangsor a világbajnokság idején – az Anschluß következtében nem indult, minekutána Németországot és Ausztriát egyesítették.
Borítóképen: Az elődöntőről beszámoló cikk a Nemzeti Sportban – 1938 június 17.
Mielőtt még azt gondolná bárki, hogy a VB kihívása ettől kisebb lett, rögtön meg kell jegyezni, hogy az osztrák játékosok többsége vállalta a közös válogatottban való szereplést, bár az igaz, hogy az akkori legnagyobb név Ausztria válogatottjából – Matthias Sindelar – megtagadta azt.
Erre a témára még visszatérünk, de máris látszik, hogy akkoriban is voltak olyan világpolitikai események, melyek hatottak a VB-re.
Már csak azért is, mert Spanyolország sem képviseltette magát a világ legjobb csapatainak erőmérőjén, ugyanis épp dúlt a spanyol polgárháború… Nos, ez a körülmény már sokkal inkább befolyásolhatta a világbajnokságot, mert a spanyolok a ’36-ban lejátszott utolsó válogatott mérkőzésük idején – amikor Svájcot verték idegenben 2:0-ra – az Élő-pontszámok alapján számolt örökranglista 5. helyén álltak.
Tudni kell azonban, hogy Spanyolország – szemben Ausztriával – a selejtezőkön sem vett részt, így igazán nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha…
De ettől még tény marad, hogy ugyan ez már egy elég vészterhes év volt, a világbajnokságot mégis megrendezték. És ha megrendezték, és az akkori magyar válogatott ott volt, akkor az osztrákokkal megerősített német válogatottat – az első mérkőzés 1:1-es döntetlene után – megismételt mérkőzésan 4 :2-re legyőző Svájcot a mieink Sárosi és Zsengellér egy-egy góljával magabiztosan verték meg!
Az előre lefutott volt, hogy előtte Holland Indiát (értsd: Indonéziát) 6:0-ra verte a magyar csapat, de akkoriban abban a térségben az a válogatott volt a legerősebb, így ők kerültek be a VB-re. A feladat adott volt, a magyar csapat pedig nem hibázott!
Az elődöntőben Svédország jött szembe – aki Ausztria ellen értelemszerűen játék nélkül jutott tovább, ugyanis a visszalépés ellenére lepapírozták az osztrákok meccsét… -, az a Svédország, amely Kubát verte 8:0-ra, és ami semmit nem jelentett, ugyanis akkoriban a közép-amerikai foci nem volt éppen túl acélos. Persze ez aztán gyorsan változott!
A magyar csapat pedig a svédeket lépte le egy 5:1-es győzelemmel! Így ott volt a döntőben!
Itt az olaszokat kellett volna legyőzni, azonban a „digók” egyértelműen favoritként léphettek pályára, ugyanis a VB során Norvégia után Franciaországot, majd pedig azt a Brazíliát búcsúztatták, akik az akkor igen erősnek számító Csehlovákia csapatát megismételt meccsen 2:1 arányban legyőzték előtte.
A döntő sajnos nem hozott meglepetést: az olaszok már a 6. percben vezetést szereztek, és bár két percre rá Titkos még egyenlített, a szünetre máris két gólos hátrány szedtünk össze (3-1), de az is tény, hogy a második félidőt végül sikerült döntetlenre hozni, azonban ez már értelemszerűen nem volt elég a győzelemre… A vége 4:2.
Mit írtak az akkori újságok? Íme:
Akkor még nem sejthették, hogy Közép-Európa korántsem adta fel – lagalábbis a fociban – a nagy álmokat, és 1954-ben Magyarország, 1962-ben pedig Csehszlovákia megmutatja erejét – igaz, mindkét esetben „csak” másodikok lettek.
Hogy aztán a VB-döntőkből mind a mai napig kimaradjon a térség. És ehhez is van némi köze a politikának…
