Hírek

Fokozódik a feszültség az amerikai-orosz csúcstalálkozót megelőzően

Mindenki mindenkivel egyeztet, Anthony Blinken még a kelet-európai országokat is „végig tárcsázta”, hogy megbizonyosodjon róla, a Bukaresti kilencek elkötelezettek az ügy iránt. Végül a NATO egységes fellépésének szükségességét hangsúlyozták az ukrán-orosz válság vonatkozásában, így Washingtonban nyugodtak lehetnek. De vajon tényleg nyugodtak lehetnek? Tulajdonképpen igen, mert ha nagy hirtelen háború törne ki, az egy darabig biztosan nem fájna az Egyesült Államoknak. De most a tárgyalásokon a sor, nézzük, hogy állunk!

A NATO-tagok egyeztetése azért fontos, mert ugyan a fontos kérdések majd a Biden-Putyin találkozón dőlnek el, de formailag az amerikai-orosz csúcs után két nappal tartandó NATO-Oroszország találkozón születhet meg a megállapodás. Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt addigra biztosan tájékoztatják, hogy mire jutottak a „nagyfiúk”.

Kicsit bezavarnak a képbe a finnek, akik – látván az Ukrajna keleti határánál felsorakozó orosz csapatokat – most hirtelen felélesztette a kérdést, hogy csatlakoznának a NATO-hoz. Ezt pedig Moszkvában ugyanúgy ellenséges lépésnek tekintik, mint amikor Zelenszkij kuncsorog a tagságért…

De ettől nem dől össze a világ, nézzük, hogy mi a lényege a mostani találkozónak, mik a legfontosabb kérdések:

  • A NATO keleti terjeszkedésének elvetése.
  • Ne legyen az oroszok által a saját érdekszférájuknak tekintett országokkal semmilyen NATO-együttműködés.
  • A haderők visszavonása a NATO 1997-ben elfoglalt pozícióira.
  • Nehézbombázók, felszíni hadihajók, illetve közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták bevetésének elvetése a NATO területén kívül.

Ezek egy rész nyilván olyan „bemondás” a Kreml részéről, aminek a felének is örülnének, de talán úgy gondolják, hogy magasról kell kezdeni az alkut, akkor talán megszülethet az egyezség, ami mindenkinek jó (de legalábbis Oroszországnak…).

De vissza egy pillanatra Finnországhoz! A finnek elképzelése szerint az Európai Uniónak jóval nagyobb szerepet kellene vállalnia az Oroszországgal szembeni viszonyban, ezért az európai védelmi képességek jelentős megerősítését szorgalmazzák. Abban az esetben viszont, ha Európa stratégiai autonómiát kap (vagy kér, vagy harcol ki), akkor a NATO szerepét totálisan újra kell gondolni, ráadásul az Unióban sok olyan ország van, ami az Egyesült Államokhoz mérten szinte áthatatlan katonai kiadásokkal bír, és a teljes Unió kiadása is két és félszer kisebb, mint az Egyesült Államok védelmi kiadásai!

Nem igazán tudni, hogy a finn felvetés jó lenne, vagy sem, az minden esetre biztos, hogy amíg Európa nem rendelkezik világszinten mérhető katonai erővel, addig a nagy politikai játszmákban is csak a kispadról követheti az eseményeket!

És mit hozhat a csúcs? Ma még nehéz megmondani, de azt tudjuk mondani, hogy éppen itt lenne az ideje annak, hogy nem ultimátumokkal áll elő a Nyugat, hanem legalább próbát tesz a tényleges párbeszédre. Nekünk úgy tűnik, hogy Oroszország eredményt akar, az ígéret már nem elég!

Ui.:

Josep Borrell az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője elmegy bohóckodni egyet Ukrajnába, mielőtt sor kerülne az Egyesült Államok és Oroszország képviselőinek jövő hétre tervezett találkozójára Genfben.

Ajánlott Cikkek