Folyók ölelésében: Máramarossziget
Máramarossziget. A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt. Nagybányától 53 km-re északkeletre, a Tisza déli, bal partján fekszik. A folyó itt országhatárt képez Románia és Ukrajna között; szemközti partján található a kárpátaljai Aknaszlatina. A város közigazgatási területén, a belvárostól nyugatra torkollik a Tiszába az Iza.
Borítóképen: Máramarossziget belváros – nem ma épült…
A ma ~30.000-es lélekszámú város nem messze van a mai magyar határtól és közvetlenül – A Tisza túlpartján – Ukrajnával határos. A magyarság arány ma olyan 13,5 százalék körüli – már ha a meglehetősen megbízhatatlan romániai népesség-adatokat vesszük alapul.
De ez nem mindig volt így, korábban meghatározó volt a magyar népesség a városban, a zsidósággal együtt a város lakosságának döntő többségét adták. Azóta változott a helyzet…
Ennek okait most nem részletezzük, nagy valószínűséggel mindenki tisztában van azzal, hogy mi történt, de az mégis érdekes, amit a térképen látunk!
Amit a régi térképen nem látunk, az nem más, mint az országhatár, de ennek is tudjuk történetét. Azon túl pedig mi változott 1910 óta, az eltelt 113 évben?
Nos, a város kétségkívül nagyobb lett kiterjedését tekintve, bár lakossága csak harmadával nőtt az eltelt idők alatt. Ez a tény már önmagában mutatja, hogy a korábban virágzó város az eltelt idő alatt nem éppen a virágkorát élő települések egyike, de ha azt is megfigyeljük, hogy a közlekedési hálózat sem változott érdemben, akkor azt is láthatjuk, hogy ennek mi a pontos oka…
Az Aknaszlatinánál lévő vonal éppen úgy ki volt építve már 1910-ben is, mint a korábban a Magyar Északkeleti Vasút által épített kapcsolat Magyarország belő részeivel…
ddd
