Folyók, völgyek, bércek: a Duna a világ „legnemzeközibb” folyója
A Duna Európa leghosszabb folyója a Volga után, útja során pedig 10 országon áthaladva 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. Bár Donaueschingenben van egy úgynevezett Duna forrás, de ez csak szimbolikus, ugyanis a Duna nem itt ered, hanem két kisebb folyó találkozik itt – a Breg és Brigach –, az összefolyástól a folyót pedig Dunának nevezik.
Borítóképen: A Duna Budapesten
Ettől még igaz, hogy A Duna a Fekete-erdőben ered, hiszen ezek a kisebb folyók is ott erednek, de valódi forrását a két kisebb folyó, és mellékvizei adják.
Fontos tudni, hogy a 10 országon kívül, melyen keresztülhalad a folyó, további hét olyan van, melyek a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak, így bátran kijelenthetjük, hogy a Duna alsóbb szakaszainak állapota árulkodó az érintett országok környezetvédelmét illetően!
Jules Verne (Verne Gyula): A dunai hajós
A magyar Borus Demeter – miután megnyer egy horgászversenyt – a közönség ünneplése közepette bejelenti, hogy végig kíván hajózni a Dunán a Fekete-erdőtől a Fekete-tengeri torkolatig, és közben csak az általa fogott halakból fog élni.
Verne végigvezeti az olvasót a Dunán, közben hihetetlen izgalmas kaland kerekedik a történetből – nem egy váratlan fordulattal. Az író ugyan soha nem ját Magyarországon, de több könyve is magyar vonatkozású (a Dunai hajóson túl a Sándor Mátyás, a Várkastély a Kárpátokban, és a Storitz Vilmos titka), ezekben a könyvekben a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be.
Talán fontos még tudni, hogy Verne ugyan francia állampolgár volt, de családja ősei valójában skótok voltak, apja ügyvédként dolgozott, de Jules – aki ugyan elvégezte a jogot – soha nem praktizált, mert jobban érdekelték a természettudományok, melyek visszaköszönnek műveiben is.
A Duna neve az elfogadott álláspont szerint a protoindoeurópai nyelv *dānu szavából ered. E kifejezés tartalma a nyelvészek szerint folyó, folyóvíz stb. Az oszét nyelv don szava ugyanezt jelenti. Ismert legkorábbi nevei: Danubius, Danuvius, illetve Donav, Dunav. A jeles nyelvész, Abajev vélekedése szerint a görögös Danoubios szó nem más, mint a szkíta *dānu (folyó) kifejezés bővített változata, „kiterjesztése”.
Csak említésképpen (mert mi most inkább a földrajzzal foglalkozunk); a Duna történelmi és gazdasági szerepe minden korban meghatározó volt, gondoljunk csak Búvár Kund legendájára, vagy a Nándorfehérvári diadal során betöltött szerepére, vagy akár Kossuth Dunai államkonföderációval kapcsolatos terveire, gazdasági téren pedig a folyón zajló kereskedelemre, vagy éppen a halászatra, vagy újabban az áramtermelésre.
A folyót hagyományosan (földrajzilag) három szakaszra szokták tagolni, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára.
- A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart.
- A középső szakasznak a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tartó folyószakasz tekinthető.
- Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű.
A deltatorkolat területe alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, a hordaléklerakás jellemző, ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.
A felső folyása a Bajor-, földtani elnevezéssel a Molassz-medencén vezet keresztül, amely a Cseh-masszívumon való áttörésben ér véget. A Duna ezt átlépve ér a többi érintett medencéhez képest viszonylag kis kiterjedésű Bécsi-medencébe. Ezen átfolyva ér el a Dévényi-kapuig, amelyet a Lajta-hegység és Kis-Kárpátok képeznek. A Dévényi-kaput elhagyva a Duna a Kisalföldre ér, ahol több ágra szakad, (természetes állapotában) hordalékkúpot épít, fonatos jellegű. Nagyjából Gönyűtől lefelé már egyéb hatások is szerepet játszanak, ezért a folyódinamikai jellege is kissé megváltozik.
A Dunakanyart elérve ismét bevágódó jellegűvé válik: a Börzsöny-Visegrádi-hegység folyamatos kiemelkedése teraszképződmények hátrahagyását eredményezi, ugyanakkor helyileg hordalékos, árterületes szakaszok is kialakulnak, pl. a Pilismaróti-öblözet területén.
A Visegrád-Nagymaros vonalat elhagyva a Duna ismét két ágra szakad, a fonatos jelleg ismét megjelenik, bár a Szentendrei-Duna hamar átmenetileg meanderező (meander: legalább visszafordulásig hajló folyókanyarulat, amely, ha levágják, holtággá válik) jelleget ölt. A fonatosság továbbra is jellemző, a különféle méretű szigeteket képez és történelmi időléptékben is bizonyíthatóan mederáthelyeződések alakulnak ki. Ez a fonatos jelleg – bár egyre csökkenő mértékben – a Bölcske–Paks zónáig tart.
A Dráva-torkolattól kezdődően a mellékfolyó hordalékának hatására átmeneti szakasz következik: a lassan keleties irányba forduló folyása mentén ősmeanderek is megfigyelhetők, de újra jellemző lesz a szigetépítés. Ez a szakasz egészen a Kárpátokon való áttörésig tart.
A Vaskapu környékének vízrajza immár meglehetősen az ember által alakított, hiszen a folyamszabályozási, gátépítési munkálatok a természetes állapotokat meglehetősen átrajzolták.
A Vaskaput elhagyva a Duna a Mőziai-medencébe ér, ahol ismét kiteljesedik hordalékos, árteres jellege. A már említett Duna-deltáig tartó szakaszon ismét fonatos szerkezetű. Maga a Duna-delta a deltatorkolat klasszikus példája, ennek tipikus üledékes jellemzőivel.
A leírás talán kissé száraznak tűnik, ennek oka pedig az, hogy a dunai tájat leírni, azt úgy bemutatni, ahogy változatosságában a szemet gyönyörködteti, egész egyszerűen lehetetlen. Ezért csatoltuk be a videókat, azok megmutatják azt, amit leírni nem lehet.