Folyók, völgyek, bércek: Somló

A Somló (régebben gyakran Somlyó névalakban is) Ajkától tizenöt kilométerre nyugatra, a Marcal-medence keleti szélén található 431 méter magas vulkáni tanúhegy. A hegy a földtörténeti múlt harmadidőszakában keletkezett, amikor Magyarország területét még tenger borította, amely elvesztette összeköttetését a világtengerekkel, a Turáni-tó kiszáradása után pedig az addig a föld mélyén lévő vulkáni bazaltkúpok kiemelkedtek.

Borítóképen: Somló

A Balatontól északra nem egy ilyen tanúhegyet ismerünk, mi most mégis a Somlót választottuk, mert ez a Kisalföld peremén elhelyezkedő tanúhegy a többinél sokkal inkább elkülönül környezetétől, és ez a különbözőség visszaköszön a terület gazdálkodásában, történelmében, és – köszönhetően az előbbieknek is! – páratlan élménnyel ajándékozza meg az idelátogatót.

Hogy mi mindent ad a vulkanikus eredetű hegy? Nos, mindjárt ott van a tény, hogy két forrás is ered itt egyik a Szent Márton tiszteletére felszentelt kápolna közelében található Szent Márton-forrás. A nyugati oldalon a Szent Ilona-kápolna közelében a Séd-forrás fakad. Ez utóbbi…

A Séd patak forrása, melynek neve minden bizonnyal az ország nagy részén mára már kihalt, de Veszprém megye déli részén még használatos „patak” jelentésű magyar séd szóból származik.

És ha már kápolna; a területen három kápolna is található, ezek egyike a Somlójenő külterületén található Szent Ilona-kápolna, amit már egy 1399-ben kelt okmány is említ, de sajnos elpusztult, így a ma látható építmény egy 19. századi újjáépítés. De ez mit sem von le szépségéből!

Doba közigazgatási területén található a Szent Márton-kápolna, ami a 13 században épült, és aztán a 18. században toldalékkal látták el, de a területen található a Szent Margit-kápolna is, amit a 15. században, gótikus stílusban emeltek, és Somlóvásárhely településhez tartozik.

Az igen aktív hitéletet bizonyítja, hogy a Szent Margit-kápolna mögött áll Keresztelő Szent János tiszteletére emelt kicsike kápolna, mely felirata szerint; „Ezen fogadásból épült kápolna keresztelő János tiszteletére fog állani.”

Ahogy az már csak lenni szokott, a Somló nem csak a hit, hanem a harcok helye is volt, melynek emléke a Somlói vár, avagy Somló vára.

A népi emlékezet szerint eredetileg a tatár után emelt kővár állott itt, de írásos emlék „csak” 1352-ben van a várról, mikoris Nagy Lajos király Csenik fia Jánostól elvette és Heim fia Benedeknek adta. Az okirat castrum Somlo néven regisztrálja.

1370-80 között királyi vár volt. 1389-ben Garai Miklós nádor és testvérének kezébe került Zsigmond király adományaként, majd a Rozgonyiak tulajdonában volt 1443-63 között, de 1464 előtt elcserélték a tapsonyi Anthimiakkal. Ők Mátyás király ítélete miatt elveszítették a várat 1464-ben, így az új tulajdonosa Kanizsai László királyi lovászmester lett 1470-ig, amikor újra a Garai család kezére került. Adás-vételeket követően Mátyás király Kinizsi Pálnak ajándékozta a területet.

A várat ezután elzálogosítás, pénzügyi gondok sújtották. 1495-ben a Szapolyai-család tulajdonába került, akiktől még ebben az évben Erdődi Bakócz Tamás egri püspök vásárolta meg 12 ezer akkori aranyforintért. Ekkor kezdődött jelentős szerepe a térség életében.

Bakócz Tamás a várat teljesen rendbe hozatta, ami tekintélyes pénzt emésztett fel vagyonából. A megfigyelő vár státuszú építményt szép olasz reneszánsz várkastéllyá építtette át. Egyházi rangjához híven a várban egy kápolnát létesített, miből addig hiánya volt az építménynek.

A mohácsi vész (1526) után a vár halálra volt ítélve, azonban az büszkén állta a kisebb török átvonuló csapatok támadásait. 1543-ban Somló vára alatt nagy török-magyar csata volt, amely 3000 török felkoncolásával ért véget. Nemcsak a környék, de az egész térség legerősebb magyar kézen lévő várává lépett elő.

A Rákóczi-szabadságharc idején a vár északi helyzete miatt sokáig a császáriak kezén volt. Csak 1707-ben szabadította fel Vak Bottyán. A már idősödő kuruc tábornok rendbe hozatta, és a környék stratégiai pontja lévén hadianyagellátást biztosított a várnak. Az írásos forrásokban ekkor szerepel utoljára a somlói vár.

A Rákóczi-szabadságharc után stratégiai szerepe végleg semmivé vált, és hosszas romlásnak indult… Amit nem robbantottak fel, elhagyták, így semmisült meg! Sajnos nem egyedi történet.

Ezzel együtt ma is gyönyörű látványt nyújt ez az egykori erősség, ami Doba mellett található, a bazaltos Somló hegy északi oldalán, egy sűrű erdőből emelkedik ki.

A Somló történelmének szerves része a bor is, hiszen itt található – nevével ellentétben Magyarország legkisebb borvidéke – a Nagy-Somlói borvidék, ahol mindössze 600 hektár telepített szőlő terem, de annál kiválóbb minőségben!

A somlói bor hírneve egykor a tokajiéval vetekedett, elsősorban annak köszönhetően, hogy a tüzes, savakban gazdag és testes somlói borok jól tűrték a szállítást.

A somlói bor Magyarország határain túl napjainkban gyakorlatilag ismeretlen, viszont a hazai borfogyasztók körében töretlenül előkelő helyen tartják számon. A somlói bor kizárólag fehér szőlőből készül. A borvidéken legelterjedtebb fajták az olaszrizling, juhfark, furmint, hárslevelű és tramini.

Talán mondani sem kell, hogy a borvidék története is régmúlt időkre nyúlik vissza. A Somlón a római korban kezdtek gazdaságilag is jelentős mértékben szőlőt termelni. Mint borvidék regionális illetve országos jelentőségűvé azáltal vált, hogy I. Szent István király a Torna patak mellé bencés apácamonostort alapított és a monostornak a királyi uradalomból a Somló hegy vásárhelyi és dobai oldalán szőlőterületeket adományozott.

Az 1242-es tatárjárás után épített vár védelme alatt álló és ezáltal fejlődésnek induló Somlóvásárhely regionális jelentőségű településsé nőtte ki magát.

Persze aztán a magyar történelem minden egyes fejezete hagyott valamit – és gyakran el is vett… -, de ma is létezik, és igen szép borokkal ajándékozza meg a Somló a magyar borisszákat. Hogy ma már nem ismerik külföldön a Somlóit? Üsse kő, több marad!

A Somlón körbevezető „barangolásunk” itt véget ér, mert a többiért meg érdemes ellátogatni a helyre, megnézni mindazt, amiről szó esett, és kideríteni, hogy mi maradt ki – mert bizony a Somló gazdag kultúráját, és természeti kincseit egy cikk keretében teljes egészében képtelenség feldolgozni!