Forgách Simon az ellentmondásos kuruchős
Forgách Simon, született 1669. július 8-án Rajkán, főúri családból származott. Apja, Forgách Ádám országbíró volt, anyja pedig Rechberg Mária Katalin grófnő. Simon I. Lipót császár udvarában nevelkedett, és a kor szokásainak megfelelően katonai pályára lépett, de politikai feladatokat is ellátott. 1685-ben Borsod vármegye főispánja lett, majd katonai karrierjét a francia hadszíntéren folytatta 1687-ben, ahol részt vett a török elleni harcokban is. Szolgált a bajor választófejedelem magyar huszárezredében, 1691 és 1695 között alezredes volt a Pálffy-ezredben, majd a kanizsai végek, később a győri végvidék vicegenerálisa lett. 1701-ben saját huszárezredet kapott, és harcolt Boszniában, valamint a Rajna mentén.
1703-ban a kurucok ellen vezényelték, ami nagy fordulópontot jelentett az életében. Ugyanebben az évben még a Rákóczi vezette kurucok ellen harcolt Zólyomnál, de 1704 márciusában átállt a kurucokhoz, állítása szerint azért, mert az udvar mellőzte őt. A szabadságharc bukása után, Rákóczi törökországi száműzetése alatt mondta el neki, hogy I. József jóváhagyásával hagyta el az udvart. I. Lipót halála után, bár a terv érvényét vesztette, Forgách a kurucok oldalán maradt. Rákóczi tábornaggyá nevezte ki, majd átvette a dunántúli főparancsnokságot Károlyi Sándortól. Bár Heister császári tábornoktól kikapott a koroncói csatában, karrierje továbbra is ívelt felfelé.
1704-ben Forgách Simon a Felvidéken (akkor Felső-Magyarországnak nevezve) szolgált, ahol októberben Kassa, Eperjes, és karácsonykor Szatmár városa kapitulált ellene. Erdélybe vezényelve, ahol az erdélyi csapatok főparancsnoka volt, 1705 elején Kolozsvárt hódoltatta meg. További hadisikereket ért el, többek között elfoglalta Szamosújvárt és Dévát. A szécsényi országgyűlés 1705 őszén szenátorrá választotta, de az év novemberében a zsibói csatában a császáriak győztek, így a kurucok kiszorultak Erdélyből. Ezt követően Forgách a reguláris haderő megszervezésére és a felvidéki főparancsnoki posztra került.
1706 őszén Pozsony várának elfoglalását tervezték, de Forgách nem vállalta a feladatot a szükséges eszközök és haderő hiányában. Ehelyett Morvaországban portyázott, aminek célja a Pozsony körüli császári élelmiszerraktárak elfoglalása lett volna, az osztrákok utánpótlásának megakadályozására. Az udvar azonban megerősítette a vár védelmét, és Forgách nem tudta betartani a terveket. Rákóczi Ferenc ezt követően 1706. november 22-én letartóztatta őt, először Krasznahorkára, majd Szepes várába vitették. Sikertelen szökési kísérlet után Munkácson raboskodott 1710 novemberéig.
A szabadságharc vége után, bár nem kapott amnesztiát, Forgách Rákóczi Ferencet követte az emigrációba. Moldvában és Lengyelországban bujkált, majd 1716-tól Törökországban élt. 1720-ban Rodostóba ment Rákóczihoz, de később ismét visszatért Lengyelországba, állítólag Bercsényi Miklóssal való személyes ellentétei miatt.
Forgách Simon 1729-ben hunyt el Lembergben, és a család féltve őrzött levéltárával együtt. A levéltárat később Jávorka Ádám kuruc hadnagy közvetítésével sikerült visszajuttatni a Forgách családhoz, ezzel megőrizve a dokumentumokat az utókor számára. 1730-ban a wisniowiec-i (ma Visnyivec, Ukrajna) karmelita kolostorban temették el. 1906-ban felmerült egy terv, hogy Forgáchot is a “hazatért” Rákócziékkal és generálisaival együtt helyezzék örök nyugalomra, de földi maradványai a fosztogatások következtében már nem voltak beazonosíthatók, és azóta sem történtek erőfeszítések az azonosításra, annak ellenére, hogy a technológia fejlődött.
Forgách politikai motivációk által is vezérelt, de szabadságharcosként jelentős szerepet játszott, így nem lehet őt csupán köpönyegforgató érdekemberként meghatározni. Életében gyakran voltak ellentmondások, amelyek inkább a helyzetek sajátosságaihoz köthetőek, semmint rossz szándékra utalnának. A Pozsony vára elfoglalására vonatkozó hadparancs valószínűleg irreális volt, és a végrehajtás elmaradása miatt kiszabott több éves börtönbüntetés (amelyet politikai okok is befolyásolhattak) szintén megkérdőjelezhető. Forgách ennek ellenére követte Rákóczit az emigrációban, bár az amnesztiából kimaradt, így kevés választása volt. Rodostóba saját döntése alapján ment. Forgách így azon magas rangú személyek közé tartozik, akik a szabadságharcban való részvételük miatt elveszítették politikai és hadászati karrierjüket.
arcanum
