Forradalmi újdonság: egy lépés a traktor felé 1893-ban
Mechwart találmánya, a gőzeke, jelentős előrelépést hozott a szántás technikájában. Míg a korábbi ekék csak korlátozottan tudták forgatni a talajt, Mechwart célja az volt, hogy a gőzekéje ne csupán forgassa a földet, hanem az ásó munkáját is megközelítse. Hosszas kísérletezés után végül sikerült megvalósítania ezt az elképzelést.
Borítóképen_ Mechwart-féle gőzeke, 1893 (forrás: Gazdasági Mérnök, 1893)
A tapasztalatok és korábbi próbálkozások már korábban is igazolták, hogy a legjobb talajművelést az ásó végzi, de egészen addig nem sikerült olyan ekét létrehozni, amely nemcsak hatékonyan elvégezte ezt a feladatot, hanem gyorsabbá és gazdaságosabbá is tette volna a műveletet.
Az új gőzeke 1893-ra készült el, és a főváros közelében hosszú ideig tesztelték. Akik látták működés közben, egyöntetűen elismerték, hogy korszakalkotó találmányról van szó, amely jelentős hatással lehet a mezőgazdaság fejlődésére.
A gép szerkezete viszonylag egyszerű és tartós volt: az ekét egy gőzlokomotív hajtotta, amelynek kerekei úgy voltak kialakítva, hogy a már felszántott területen ne okozzanak újabb tömörítést.
Az eke egy forgó lapátos rendszerrel dolgozott, amely a hagyományos ekéktől eltérően nem csupán forgatta, hanem aprította is a talajt. A lapátok kialakítása lehetővé tette, hogy a gép könnyedén haladjon előre, anélkül, hogy a levágott talajréteg akadályozta volna a mozgását. A szerkezet erős acélból készült, így hosszú távon is ellenállt a terhelésnek. A gőzkazánt úgy tervezték, hogy akár gyengébb minőségű tüzelőanyaggal is működjön, míg a compoundrendszerű gőzhenger hatékony energiafelhasználást biztosított.
A működés során az eke lapátjai a földbe hatoltak, lemetszették a hantokat, majd azokat megemelve hátraejtették, biztosítva, hogy a termékeny réteg alulra kerüljön.
A kaparókarok gondoskodtak róla, hogy a hantok ne kerüljenek túl magasra, míg a lapátok hajlítása elősegítette a talaj porhanyósítását. Ez a módszer rendkívül hatékonynak bizonyult, különösen kötöttebb talajokon, amelyeket a korábbi ekék nem tudtak megfelelően aprítani és keverni.
A kísérletek során a gőzeke még egy szilárd kocsiutat is könnyedén felszántott.
A gép teljesítménye kiemelkedő volt: egy óra alatt akár 7–10 magyar holdnyi (kb. 4-6 hektár) területet is képes volt felszántani, 30 cm mélységben. A munkavégzés közben a lokomotív folyamatosan haladt előre, a kerekek lenyomták a talajt, ezzel előkészítve az utat a következő szántási sáv számára.
Bár a felszántott terület egyenetlen felszínt hagyott maga után, a gép hatékonysága messze meghaladta a korábbi eszközök teljesítményét.
Gazdasági szempontból Mechwart gőzekéje számos előnyt kínált. Mivel közvetlenül a lokomotív mögé szerelték, nem volt szükség drága sodronykötél-rendszerre, amely más gőzekerendszereknél jelentős költséget jelentett. A gép üzemeltetése kevesebb munkaerőt igényelt, miközben a teljesítménye megközelítette a kétlokomobilos rendszerekét. Bár a beszerzési ár még nem volt pontosan meghatározva, a találmány várhatóan nemcsak a nagyobb birtokosok, hanem a közepes gazdálkodók számára is elérhetővé vált.
