Ganz menni Egyiptom – 2. rész: Mit terveztek Egyiptomban?
Történetünkben ott tartottunk, hogy Egyiptomban nagyszabású kormányprogramot indítottak. Mért volt erre szükség? Nos, Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt, de ez nem olyan egyszerű… A Szuezi-csatorna elkészülte után ugyanis Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, de pénzügyi válságba került…
Borítóképen: A Seru-i telep részére szállított 7,5 m³/másodperc teljesítményű szivattyúja szerelés alatt a Ganz műhelyében
Ennek pedig súlyos következményei lettek, ugyanis két nagyhatalom is rávetette magát a meggyengült országra! Befektetéseit megvédendő a Brit Birodalom 1882-ben átvette a kormányzást bár hivatalosan (!) – 1914-ig legalábbis… – Egyiptom az Oszmán Birodalom része volt.
Az előző rész:
A néhai fáraók földje 1922-ben részleges függetlenséget szerzett (a teljes függetlenséget csak a második nagy világégés után nyerte el), de annak ellenére, hogy továbbra is a világkereskedelem egyik gócpontja volt, mégis nagy volt a szegénység. Ennek oka pedig abban állt, hogy a népesség nagy része az ország egy kisebb területén, az egész ország huszadrészén zsúfolódott össze a lakosság, a Nílus völgyében és deltájában.
Az oázisoktól eltekintve az ország többi területe meddő sivatag és az a rendszer, amire a valamikori fáraók birodalma épült, a Nílus életet adó, évente jelentkező áradása, az arra épített csatornákon keresztül táplált mezőgazdaság már nem volt képes ellátni a lakkosság igényeit. Az állam ugyanakkor nem volt rossz helyzetben, a Szuezi-csatorna rá eső bevételei okán így elindított egy impozáns programot annak érdekében, hogy a mezőgazdasági területeket növelhessék.
Ehhez elsősorban víz kellett. Ott volt persze a Nílus, de annak meglehetősen hektikus a vízhozama, és ezzel együtt a vízszintje, így az állandó vízellátást célozták meg.
Ezzel önmagában még csak annyit érhettek volna el, hogy az addig is megművelt területeken nagyobb termést érjenek el, vagy éppen többszöri vetést alkalmazzanak, de ez még kevés volt ahhoz, hogy a lakosság komolyabban megérezze pozitív hatásait. Új termőterületek is kellettek!
De volt két lehetőség: egyrészt a Nílus szintjétől 2-3 méterrel magasabban fekvő területekben volt potenciál, másrészt pedig alsó Egyiptom mélyföldjeiben.
A magasabban fekvő területekre szivattyúzással el lehetett juttatni a vizet, másrészt az Asszuáni-gát (az akkori Asszuáni alacsony gát) máris duzzasztott valamit a vízen a felette lévő területeken. Ami viszont talán még fontosabb volt, az leginkább a Nílus-delta vidéke volt. Ez a terület részben mocsaras volt – mélyebben feküdt, mint a tenger, így vizet innen gravitációs úton nem lehetett – másrészt pedig szikes területek is voltak itt, ahol kiszáradt a talaj.
Várjunk csak! Mintha ilyen jellegű területekkel sokkal közelebb is találkozhatnánk… Igen, pontosan, az Alföld, és más, kisebb magyarországi régiók is hasonló jegyeket mutatnak!
Tán csak nem? De bizony… A Ganz szakemberei azt is felismerték, hogy nem csak maguknak a gépeknek a kivitelezése, illetve egy-egy konkrét feladat végrehajtása során megszerzett tapasztalatok lesznek fontosak, hanem az is, hogy a komplex vízgazdálkodás terén tanuljanak – már csak azért is, mert az addig rendben van, hogy a folyókat megzabolázták, de ezzel jelentős területeken lépett fel szárazság… Igen, itthon, nálunk!
És a Ganz szakemberei már majd’ 100 évvel ezelőtt felfigyeltek arra a problémára, amit még azóta sem oldottunk meg…
Ez az a pont, amiért fontosnak tartottuk, hogy részletesen ismertessük az egyiptomi viszonyokat. Akkor persze még szó sem volt a globális felmelegedés fogalmáról, de arról igen, hogy bizony lehet tanulni más példájából. Az tény ugyan, hogy Magyarországon megvoltak a megfelelő vízügyi szakemberek, de az azért mégiscsak egy új tapasztalás, hogy a szakemberek egyfajta élő kísérletként tanulmányozhatták Egyiptomban a vízrendezés hatásait, és ennek tapasztalataiból… csak nagyon kevés dolog hasznosult!
Látni kell azonban, hogy ez nem a Ganz szakembereinek a hibája, a komplex vízügyi rendezés magasabb szintű állami feladat, amit összességében azóta sem sikerült megugrani…
De most nézzük a feladatokat, amelyeket a Ganz szakemberei oldottak meg! Az új építkezés első fejezeteként szerepelt a mexi (Alexandria mellett) szivattyútelep kibővítése 2 darab 8,5 m³/mp teljesítményű egységgel, a serui szivattyú- és áramfejlesztőtelep 3×7,15 m³/mp teljesítményre, melyek lecsapolásra szolgálnak, végül az Abu el Menaga-i szivattyú- és áramfejlesztő telep 3×8 m³/mp teljesítménnyel, öntözési célra.
Ezt a három telepet tehát az egyiptomi kormány a Ganz Danubius Rt.-től rendelte meg.
A Mex II. elnevezésű szivattyútelep a régebben épült, hasonló nevű gőzüzemű telep kibővítéseként épült meg. Igen, ezt a Ganz már 1928 vége felé átadta. A gépház az alsó- és felsővíz csatorna között épült, a függőleges tengelyű szivattyúk spirálháza és nyomócsatornája vasbetonból készült és a gépház padlója alá került.
A működésről. Az (A) szivattyú a (B) kúpfogaskerék áttételen keresztül történt dízelmotorokkal. A forgórész a (C) házban elhelyezett nyomócsapágyban volt felfüggesztve. A hűtővízszivattyúkat (D) és a telep házi áram ellátására szolgáló egyenáramú dinamókat (E) a dízelmotorok szíjjal hajtották. A nyomócsatornák felett voltak elhelyezve az elektromos hajtású evakuáló szivattyúk (F). A csatornák lezárása a (G) kézi és elektromos hajtású tolózárral történt, ezenkívül még a csatorna végén egy visszacsapó ajtót (H) alkalmaztak, ami hirtelen leállás esetén meggátolta a víz visszaáramlását a szivattyún keresztül.
A 4 hengeres dízelmotorokat a Ganz konszern keretébe tartozó Leobersdorfi Gépgyár készítette, teljesítményük 187 percenkénti fordulatnál 540 lóerő volt. Ezek tehát lassújárású dízelmotorok voltak, és annak ellenére, hogy Loebersdorf – ami légvonalban észak-nyugati irányban cca. 20 kilométerre van a mai Sopron határátkelőhelytől – alapvetően akkor sem volt Magyarország területén, a gépgyár nem csak hogy a Ganz tulajdonában volt, hanem magyar tervezésű is volt a motor!
Bizony! A történet érdekes, ezért teszünk egy kis kitérőt! Egy bizonyos Erney Móric ugyanis az augsburgi Allgemeine Gesellschaft für Dieselmotoren vállalati tervezőmérnökeként Rudolf Diesel közvetlen munkatársa volt 1899 és 1901 között. A Ganz a gyárat 1887-ben vásárolta meg, majd 1901 és 1903 között éppen Erneyt alkalmazta a konstrukciós osztály és a műhely vezetőjeként! Ezután belga, brit, valamint olasz gyárak dízelmotor osztályait vezette, hogy aztán a Ganz Vagon- és Gépgyár cégvezető főmérnöke és műszaki igazgatójaként dolgozzon 1910 és 1921 között. De neve mégsem feltétlenül innen ismerős, hanem egy olyan vállalat kapcsán, amiről sokan nem tudják, hogy története egészen 1916-ig vezethető vissza, és már a kezdetek kezdetén is közúti gépjárművekre koncentráltak (persze a repülőgépek mellett):
A szivattyúk a 3,2 m statikus emelési magasságra egyenként 8,5 m³ vízmennyiséget szállítottak másodpercenként.
A Seru-i telep esetében nagyobb és összetetteb feladatról volt szó. A telep a Menzalah tó és a Port Said-ig húzódó hajózási csatorna mellett épült. Feladata a 12 méteres fenékszélességű csatornából másodpercenként 21,5 m³ víz Menzalah tóba történő emelése volt, másrészt pedig 765 kW elektromos energia termelése a cca. 18 kilométerre később megépülő umomi szivattyútelep részére.
Miután azonban még egy szivattyútelep kiépítését is van tervbe vették El Quassaby-nál (6 kilométernyire Umomtól), ami a tervek szerint további 765 kW elektromos energiát igényel majd, és s az elektromos energiát szintén a Seru-i telepen tervezték megtermelni, mivel ez a telep volt a tüzelőanyagszállítás szempontjából a legjobban megközelíthető.
A Seru-i telep gépháza már eleve úgy épült, hogy abban további két dízel-elektromos egység nyerhessen majd elhelyezést.
része és a szívócsövek, valamint a forgórész már helyükön vannak
A Seru-i telepen összesen 3 darab 7,15 m³/másodperc teljesítményű szivattyú került felállításra, melyekből az egyiket generátorok közbeiktatásával, 720 lőerős dízelmotorok két oldalról hajtották.
Az Abu El Menaga-i telep a következő részben kerül ismertetésre
