Ganz motoroseke 1915-ből: nem traktor!

A Ganz már 1905-ben megvette az angol Fowler gőzeke garnitúrák (helybőlszántó egységek), illetve a W. D. (Wendeler-Dohrn) típusú motorekék gyártási jogát. A Ganz persze nem elégedett meg azzal, hogy másolatként legyártsa ezeket az eszközöket, folyamatosan fejlesztve 1915-re bemutatta a motoroseke sokadik verzióját is.

Borítóképen: A WD-Ganz motoroseke munka közben, a tarlóoldalról nézve (1915. évi típus)

Miért nem traktorok gyártásával foglalkozott inkább a Ganz? Nos, talán ekkor (még) nem láttak igazán nagy fantáziát a traktorokban? Az is lehet, hogy akkor még nem igazán lehetett látni a traktorok univerzális felhasználási lehetőségeit, ugyanakkor a szántás feladatára jobbnak tartották a motorosekét. Íme, az érvek:

• A motoroseke esetében az eke, illetve a gép súlya 90 százalékban a hajtott kerekeket terheli, így a szerkezet önsúlya javítja az adhéziót (tapadást).
• A traktorok esetében maga az eke nem növeli az adhéziós súlyt, ellenben nagyobb vonóerő szükséges azonos szántási feladat végrehajtásához.
• Akkoriban már nem volt mindegy az anyagszükséglet sem (hiszen 1915 már háborús év volt), márpedig a két alváz a traktoros esetében egy lóerőre 200-300 kilogramm esett (az akkor népszerű benzinmotoros amerikai traktorok esetében), míg a motorekék esetében egy lóerőre mindössze 90-120 kilogramm jutott. Előbbi esetében pedig még hozzájött cca. 20-15 százalék, ami az eke súlya.

Ezt persze nem csak a hazai mérnökök ismerték fel, a németek már ebben az időben törekedtek a traktorok súlyának csökkentésére, és egyes esetekben már elérték a lóerőnkénti 100-120 kilogrammot is, de a tapadási probléma ugyanúgy fennált, sőt, akár fokozódott is…

És volt még egy érv: a közös járműves motoros ekének egyik további előnye a külön traktoros ekével szemben, hogy könnyebb vele manőverezni, mert kezelője élesebb kanyarulatokat tehet a géppel és könnyen tolathat is.

Ezek a gépek nem csak Magyarországon terjedtek el, hanem a szomszédos országokban is, így az általunk bemutatott gép gyártása idején a motorekéket frontszolgálatra vezényelték, ahol nagy szolgálatot tettek, hiszen jó vonóképességük meghaladta az akkori teherautókét. Már csak ezért is érdemes volt a Ganznak foglalkozni ezzel a géppel. Mert az ugyan tudták, hogy a traktorok könnyen cserélhető vontatmányai nagy előnyt jelentenek, ugyanakkor effektív vonóerőben elmaradtak.

A rendszert egyébként Robert Stock találta fel, de a legelterjedtebb és leginkább bevált szerkezeteket a W.D. (Deutsche Kraftpflug-Ges., Berlin, W. D. jelzéssel) Wendeler német mérnök és Dohrn német gazda szerkesztettek. Ennek gyártási joga került a Ganzhoz, de a gyár folyamatosan fejlesztette a rendszert.

Ez a motoros eke is háromkerekű. A motort a jármű mellső részén, az ekéket pedig a hátsó részén a járó- és kormánykerék között helyezték el. A gép főbb méretei hosszirányban körülbelül 7-8 méter, szélessége körülbelül 2-7 méter, teljes magassága ugyancsak körülbelül 2-7 méter, súlya körülbelül 6,5 tonna, amelynek körülbelül 90 %-a a két nagy járókereket egyenlő mértékben terheli.

Sajnos a motor pontos leírására nem leltünk, de az 1908-as leírás szerint az összes ilyen Ganz-féle gépben „álló elrendezésű négyhengeres, egyszeres működésű, négyütemű explóziós motor szolgál, amely formáiban a modern teherautomobilmotorját követi”.  Ha az ismertetett adatok helyesek voltak a súly-lőerő arány tekintetében, akkor a motorosekének 55-70 lóerősnek kellett lennie.

Az ekevasakat és kormánylemezeket tartó ekefejeket nem a gép vázára, hanem hengerelt tartókból szegecselt külön keretre erősítették, amely kézikerék segélyével mozgatható szögemeltyűkön függ és csavarmechanizmussal állítható volt. A keretet a megkívánt szántási mélységnek megfelelően állíthatták be. A külön ekekeret és szerelvényeinek kiegyensúlyozására tekercsrugót alkalmaztak.

Az eredeti találmány sebességfokozatok nélküli hajtást kapott, sőt még hátrameneti fokozat sem volt benne, de a Ganznál már több előremeneti fokozat és tolatófokozat is volt!

Ettől függetlenül a későbbi gazdasági helyzet okán még jó ideig elég kevés gépet használtak a mezőgazdaságban… 1935-ből egy Filmhíradó:

Nos, így működött hát a Ganz motorosekéje, de a gyárnak volt még egy nagyon komoly ütőkártyája. A háború okán ugyanis az egyes fizetőeszközök árfolyama jelentősen megváltozott. A korona vesztett értékéből azoknak az országoknak a fizetőeszközeihez mérten, ahonnan a külföldön gyártott traktorokat be lehetett szerezni, így a hitelben történő vásárlást megszüntették (nem lehetett tudni, hogy a végén ténylegesen mennyibe fog kerülni a termék az árfolyamváltozások miatt…), ellenben a hazai termékek esetében ez a probléma nem áll fenn.

Akkoriban olyan finanszírozási konstrukciókat dolgoztak ki a hazai gyártásból származó eszközökre, hogy akár 20 éves futamidőre is vehettek fel kölcsönt azok, akik ilyen motorosekét akartak vásárolni.