Hírek

Gáz: a nagy játszma folytatódik

Bár az elmúlt napokban merőteljesen visszaesett mértékadónak tekintett holland TTF ára, azt nem mondhatjuk, hogy a 116 dolláros csúcs után a most 64 dolláron álló gáz-árral sokkal beljebb lennénk, ugyanis egy éve 15 dollár körül jegyezték ugyanezt a kontraktust… De Putyin megszólalt, és elmondta; felszólította a Gazpromot, hogy kezdje meg európai tárolói feltöltését. Igen ám, de közben a Yamal gázvezetéken leállt a szállítás, Moldova pedig szintén problémával küzd, mert tartozásai miatt szünetelt egy ideig a szállítás Oroszország irányából.

A két történet valahol összeér, de Moszkva motivációi teljesen mások a két ügyben! Sokan azt mondják, hogy politikai nyomásgyakorlás a Yamal elzárása, hiszen éppen akkor zár el egy újabb vezetéket Oroszország, amikor tulajdonképpen ígéretet tesz az orosz elnök az európai szállítások fokozására…

Ne feledjük, Ukrajnán keresztül a korábbi mennyiség töredéke „közlekedik”, a Déli Áramlat, és az Északi Áramlat-1 kapacitásai mellett pedig csak akkor lehetséges a tározók gyors feltöltése, ha az Északi áramlat-2 is belép a szállításokba. Persze mindez akkor igaz, ha a Yamal nem működik…

És persze, hogy nem működik! Ennek pedig több oka van, de a legnyomósabb az, hogy a Kreml így akarja elérni, hogy végre a német és európai hatóságok kiadják a szükséges engedélyeket (a műszaki engedélyek már megvannak).

De a többi ok sem elhanyagolható; Lengyelországgal (hagyományosan…) nincs jóba Oroszország, márpedig a lengyelek kijelentették, hogy a cseppfolyós gázra (LNG) térnek át inkább, semmint orosz gázt vegyenek, de a Kalinyingrádban félbemaradt atomerőmű lengyel-magyar átvétele kapcsán is volt némi súrlódás. Emellett azonban a legfőbb oka a nyomásnak, hogy;

A Gazprom nem szeretne átadni kapacitásokat az Északi Áramlat-2 tekintetében, márpedig az EU azt szeretné, hogy 20-40%-os kapacitást adjanak más piaci szereplőknek.

Igen ám, de hogyan lehet más piaci szereplőknek átadni a vezetéket, amikor az Oroszországot köti össze Németországgal? Nos, úgy, hogy az üzletek nem feltétlen követik le a gáz fizikai útját, mint ahogy az történt korábban a Magyarország által Ukrajnának eladott gáz esetében is. Itt az történt, hogy Magyarország volt az eladó, ugyanakkor a gáz Oroszországból Ukrajnába érkezve nem fordult egyet Magyarországon, majd vissza, hanem maradt Ukrajnában, Magyarország csak egyfajta köztes vevő-eladó volt.

Gázvezetétekek – piros határolókkal jelöltük a cikkben említett két vezetéket

Az Észeki Áramlat-2 esetében is valami hasonlót szeretne az unió. A versenyt erősítése a jelmondat, ugyanakkor csupán arról van szó, hogy az európai vásárlóknak lehetősége legyen az Északi Áramlat-2 belépési pontjára érvényes paritással megvásárolni a gázt. Ez csupán annyit jelent, hogy a további szállítási díjakat az a vevő fizeti meg, aki a belépési ponton érvényes árat kifizeti a Gazpromnak. Nos, ennek sok értelme nincs, mert ugyanaz a gáz fog közlekedni a vezetéken, és csupán arról lehet szó, hogy „ki fizeti a révészt”!

Miután az üzemeltető a Nord Stream AG, a díjat neki kell fizetni. Azaz a konzorcium öt részvényesének; a Gazprom international project LLC (PJSC Gazprom leányvállalat), a Wintershall Dea AG (korábban Wintershall Holding GmbH), a PEG Infrastruktur AG (E.ON), az NV Nederlandse Gasunie és az ENGIE. A Gazprom International Projects LLC 51 százalékos részesedéssel rendelkezik a vezetékprojektben.

Az EU azon elvárása tehát, hogy kapacitásokat adjon át az üzemeltető más, külső szereplőnek, nem igazán jelent komoly verseny, mert a szállítás díja nem komoly tétel – különösen most, amikor ilyen magas árak vannak, mint manapság…

A Yamal „kiszáradása” tehát üzenet Európának, hogy végre adja meg a szükséges hatósági engedélyeket az Északi Áramlat-2 tényleges elindulásához, s a lengyeleknek arra vonatkozóan, hogy ha már az LNG mellett döntöttek, akkor ne akarjanak orosz gázt is.

Moldova története erősen emlékeztet Ukrajna korábbi történetére. A választások után megválasztott nyugat-barát kormánytól kéri az eddig ki nem fizetett számlák rendezését Moszkva, de Kisinyov még az eddig igen kedvezményesen adott gáz ellenértékét sem képes kifizetni.

Erre jött a lengyel PGNiG egy kisebb szállítmánnyal, de látszik, hogy ez nem megoldás, hiszen a térképen is jelzett vezetéke az egyetlen lehetőség, miután tengeri kijárata nincs az országnak (erre Ukrajna kínosan odafigyel, és egy pár kilométeres parti sávval vágja el Moldáviát a Fekete-tengertől). Ukrajna persze nagylelkűen felajánlotta segítségét, a baj csupán annyi, hogy Ukrajnának sincs elég gáza, így a vele kötött szerződés elég gyenge lábakon áll…

Végül – úgy tűnik – megszületik a megállapodás Moszkva és Kisinyov között, de értelemszerű, hogy Moszkva a gázért, és az esetleges engedményekért kért valamit Moldávia vezetőitől…

A két történet ott ér össze, hogy mindkettőben erősen tetten érhető a politikai szál, de látni kell, hogy a politikai megfontolások minkét esetben (EU vs. Oroszország, Moldávia vs. Oroszország) fennállnak egyik, illetve a másik oldalon is!

Amikor tehát Biden a G-20-as csúcson felszólítja Oroszországot arra, hogy ne manipulálja politikai célokból a gázszállításokat, meg kellen kérnie a szemben álló feleket is arra, hogy törekedjenek kompromisszumra, mert a gáz az oroszoknál van.

Ez utóbbit persze az Egyesült Államok elnöke elfelejtette elmondani. Talán a kor…

Ui.:

Akik a tőzsdén kereskednek a gázzal, megnézték már valaha is, hogy ha nem működik a Yamal, és Ukrajnán keresztül sincs szállítás, de az Északi Áramlat-2-re sem érkezik meg az engedély, akkor fizikailag lehetséges a Gazprom európai tárolóinak feltöltése a jelenlegi európai fogyasztás mellett?

Ha nem, akkor a jövő héten megint „érdekes” eseményeket láthatunk majd a gáz piacán!

Ajánlott Cikkek