Hírek

Gázturbina-saga: A Siemens szívjósága

A Siemens Energy közölte, hogy folytathatja az Északi Áramlat gázvezeték berendezéseinek szervizelését annak ellenére, hogy Oroszországban leáll a működése. Ezt a cég vezetője, Christian Bruch nyilatkozta a befektetőkkel folytatott beszélgetés során.

Borítóképen: Portovaja kompresszorállomás

„Folytathatjuk a meglévő oroszországi műveletek egy részét, például az Északi Áramlat 1 berendezéseinek karbantartását, hogy biztosítsuk Európa stabil gázellátását” – mondta.

Micsoda szívjóság! Vagy komoly üzleti érdek? Inkább a második, de a cég vezetése csak nem mondja azt, hogy maradunk a bizniszben, mert túl sokat feccöltünk bele ahhoz, hogy kivonuljunk a projektből… Ahhoz, hogy lássuk, mibe is fáj a cégnek, hogy az Északi Áramlat turbináit ő készíti és a karbantartást is ő végzi, menjünk vissza kicsit az időben!

Az Északi Áramlat 1 kivitelezésére irányuló szándéknyilatkozatot 2007. szeptembe 17-én írták alá, és 2009. június 24-én lépett hatályba. Akkoriban Gazprom, a BASF, az E.ON bábáskodtak a projekt felett, a Siemens még sehol nem volt.

2008. december 30-án a Rolls-Royce Plc. nyerte meg a turbókompresszorokat hajtó gázturbinák gyártásának a jogát.

2010. január 15-én a Finn-öböl partján fekvő Viborgban nekiláttak a Portovaja kompresszortelep építésének, gázt pedig először 2011. szeptemberben tápláltak be a rendszerbe. És a Siemens még mindig sehol…

De 2015-ben már sejthettek valamit… Talán már az Északi Áramlat 2-ről is súgtak nekik? És kapóra jött, hogy akkoriban az olajár messze az alatt a szint alatt volt, ahol már megérte volna kitermelni a palagázt, így lehetőség adódott arra, hogy az amerikai Dresser-Rand Group Inc-t, ami kőolaj- és földgázkitermeléshez használt berendezéseket tervez, gyárt és szervizel, ezt megelőzően, 2014-ben megtörtént „a Rolls-Royce repülőgép-származékos gázturbinák és kompresszorok üzletágának felvásárlása. Ezek a kiegészítő felvásárlások kiegészítették a Siemens portfólióját, lehetővé téve energia üzletágának, hogy teljes körű megoldásokat és szolgáltatásokat kínáljon az értéklánc teljes hosszában.” – ahogy a Siemens Energy honlapja írja.

A Dresser-Rand 7,6 milliárd dollárjában került a Siemens-nek, a Rolls-Royce ehhez képes apróért, mintegy 780 millió fontért lett a német cégé.

Ez utóbbi különösen jól jött, hiszen a céggel nem csak a termékpalettát, hanem a szolgáltatási portfóliót is átvették, a Dresser-Randnak pedig megvoltak a kapacitásai is ahhoz, hogy a gyártást, karbantartást elvégezze a Siemens.

Most Cristian Bruch azt mondja, kivonulnak Oroszországból 2022 végéig, de az Északi Áramlat 1-ben maradnak. Egyébként ez sem kis érvágás, ugyanis a cég 2011-ben az akkori cégvezető, Peter Löscher vezérigazgató Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel folytatott megbeszélését követően azt mondta:

„Teljes gyártási vertikumot telepítünk az országba.”

Mit jelentett ez? A befektetései oroszlánrészét – írták akkoriban -, 700 millió eurót energiaipari gépgyártási beruházások veszik majd fel, például gázturbinák és szélerőmű rotorszárnyak gyártása. A rotorszárny gyártó beruházás olyan áttörést jelent Löscher elmondása szerint, amellyel úttörő szerepet vállal fel a Siemens és piacvezetői rangra kíván szert tenni!

Azt nem tudni, hogy végülis mekkora összeg került befektetésre, de a 2014 utáni szankciók okán a rotorgyártás szinte biztosan nem jött össze, de mint a turbina-sztori mutatja, ez utóbbi sem igen jött be…

De a technológia és a gyártási, karbantartási kapacitások megvannak, csak éppen kissé (azaz nagyon) többe kerül a termékek előállítása a nyugati bérek és nyersanyag-árak mellett!

Ezt pedig be kell hozni valahol…

Ajánlott Cikkek