Germanus Gyula, Atatürk barátja, orientalista, nyelvész, író, a lótenyésztés helyreállítója – 3. rész

„Tanulmányaim, hosszabb ideig való tartózkodásom keleten, s végül személyes ismeretségem Törökország politikájának több befolyásos szereplőjével sok oly adatot szolgáltatott kezembe, mely a nagyközönség előtt ismeretlen, s némi tekintetben új világot vet a kérdésre” – írja Dr. Germanus Gyula a Vasárnapi Ujság 1908. augusztus 16.-án megjelent cikkében, amit az akkori új török alkotmány bemutatásának szentelt.
Igen, tudása megkérdőjelezhetetlen volt, törökországi utazásai, és zarándoklatai után egy teljesen más időszak következett… Utazni még sokat fog, de a háborús és személyes veszteségei miatt szörnyű időszak jön, de aztán megtalálja ismét a saját útját, és újabb keleti utazásokra indul!
Közben hazai tevékenységét sem hanyagolja, például rengeteg magyar szépirodalmi művet fordít le keleti nyelvekre, melyek sikert is aratnak! És persze a lovak…
Háború, halál, országgyűlés
1941-ben elhunyt gróf Teleki Pál, a Keleti Intézet igazgatója; a posztot ezután Germanus Gyula töltötte be. 1944-ben született Az arab szellemiség megújhodása. Ez a tanulmánya teljes terjedelmében olvasható a Gondolatok Gül Baba sírjánál c. válogatásban.
A háború borzalmait Budapesten élte át. Több tucatnyi embert – legyen az barát, ismerős vagy ismeretlen menekült – bújtatott, élelmet osztott, sebesülteket cipelt hordágyon, faszenet gyűjtött ismerőseinek, maga deszkázta be az egyetem ablakait, ahol tudott segített!
De vidékre utazik, hogy nyári lakást szerezzen feleségének, ahol megőrizhesse nyugodt, megszokott életformáját. Visszatérve Budapestre eszméletlenül találja feleségét, a mentők szállítják el hordágyon. Olyan mennyiségű altatót vett be, hogy már nem volt segítség…
Ezekben a fájdalommal teli, reményvesztett hónapokban a régi barátok mellett új bizalmas társa, Kajári Kató volt segítségére. A súlyos beteg kisfiát korán elvesztett, férj nélkül maradt asszonnyal még az 1938-as könyvnapon találkozott, s benne szorgalmas tanítványra, segítőkész munkatársra, majd odaadó feleségre talált.
1946-tól a Keleti Intézet rendes (egyetemi) tanára, 1948-tól az Olasz műveltség és gazdaságpolitikai tanszék igazgatója. Már korábban is több olasz nyelvű műve, publikációja is megjelent, legjelentősebb ezek közül a Sulle orme di Maometto (Mohamed nyomában, Milánó, 1938), ami nem más, mint az Allah Akbár olasz nyelvű kiadása.
Még ez év végén megszüntették a Keleti Intézetet és ezzel az intézet fejlesztésének lehetősége végleg füstbe ment, hiába voltak Germanusnak nagyszerű javaslatai. Ezekben az időkben volt a más említett Almássy-per is…
1948-ban sikerült helyreállítania a magyar lótenyésztést. Érdemeiért díszoklevelet kapott, a kormány is kitüntette. „Én vagyok az egyetlen egyetemi tanár, aki lótenyésztési érdemeiért kapott díszoklevelet <…> Gyerekkorom óta lovagoltam, nekem saját lovam sohase volt, de mindig rendelkezésemre álltak lovak. Több versenyben is részt vettem. Nekem testgyakorlásként szükségem volt valami sportra. 77 éves koromban vettem részt utoljára lóversenyen.” -nyilatkozta egyszer.
1949 novemberében a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től ELTE) Bölcsészettudományi Karának, Németh Gyula vezette Török Filológiai Tanszékére került (1955-től professzor).
1954-ben kezdi írni a nagy arab költő, Ibn Rumi élettörténetét. Bár sosem volt párttag, 1958–1966 között országgyűlési képviselőnek választották az egyetem jelöltjeként; ekkor került át a megalakuló Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszékre; a tanszék vezetőjévé választották és posztjából nyolcvanéves korában, 1964 augusztusában mentették fel.
Összesen ötvenhat évig tanította a török, perzsa, arab nyelv irodalmát és az iszlám művelődéstörténetét. 1962-ben megjelent Az arab irodalom története c. könyve, melyben végig veszi az arab irodalom korszakait az ókortól napjainkig, és amelyben fény derül nagy kortársköltőkkel, írókkal való szoros, baráti kapcsolataira.
Újra úton, 71 évesen irány a Kelet, újabb tíz év utazás!
Az 1966-ban megjelent Kelet fényei felé című könyvében az 1955-től 1965-ig terjedő időszak utazásairól számol be.
A Kairói Tudományos Akadémia, az alexandriai, a kairói, a damaszkuszi és nyolc indiai egyetem meghívását elfogadva 71 évesen vágott neki egykori tanítványával és egyben második feleségével, Kajári Katóval a fárasztó utazásnak, hogy előadásokat tarthasson az iszlám művelődéstörténetéről angol és arab nyelven.
1957. december 30-án került sor székfoglaló beszédére a Kairói Tudományos Akadémián. Egyiptomban nem csak író barátai fogadták nagy szeretettel; tiszteletére „Germanus-hetet” rendeztek, arab nyelvű előadásaival nagy sikert aratott.
Dina, jordán királyné a Kairóhoz közeli meádi lakosztályában, Talál szaúdi herceg pedig modern, dúsgazdagon felszerelt lakóbárkáján fogadta Germanust.
Indiában bejárta a nagyvárosokat (Bombay, Delhi, Aligarh, Patna, Agra, Haidarábád, Kalkutta, Lakhnau, Santinikétán) felelevenítve fiatalkori élményeit. Elfogadta Dzsaváharlál Nehrunak, India akkori miniszterelnökének meghívását.
1961 februárjában, meghívásra előadásokat tartott Marokkóban a fezi, rabati, casablancai egyetemeken. 1962-ben Bagdadba utazott az akadémia székfoglalójára. Az iszlám története Magyarországon volt előadásának tárgya. Meghívták az iraki főváros alapításának 1200. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra.
1964 februárjában az Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom és Szíria uniója) kormánya felkérte, hogy tartson előadásokat a felújított al-Azhar mecsetiskola fennállásának 1000. évfordulója alkalmából.
1965. március 15-én váratlanul szaúdi követ érkezett Budapestre Germanusékhoz. A szaúdi Fejszál király, a szaúdi kormány feje meghívta Mekkába, a zarándoklat alkalmából összehívott nagyszabású iszlámkonferenciára, ahová a muszlim világ legkiemelkedőbb tudósai voltak hivatalosak. A meghívást természetesen elfogadta.
Ekkor tett harmadszor is zarándoklatot immár iszlám hitre tért (1958) feleségével. Germanus számára ez túl a nyolcvanadik évén nagy megpróbáltatás volt.
Bár 1956 augusztusában súlyos műtéten esett át, néhány hét elteltével újult erővel vágott neki Egyiptomnak, hogy jelen legyen a Kairói Tudományos Akadémia székfoglalóján. 1973. augusztus 20-án érte az első infarktus. Két hónap elteltével ismét teljesen felépült, és orvosi felügyelet mellett újra munkához látott. 90. születésnapján az ELTE a Káldy-Nagy Gyula szerkesztette, a The Muslim East Studies in Honour of Julius Germanus című, magyar és külföldi orientalisták, történészek tanulmányait tartalmazó, illusztrált, ünnepi kiadványával köszöntötte.
Egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Germanus Gyula 1979. november 7-én hunyt el egy nappal 95. születésnapja után.
A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1979. november 19-én muszlim szertartású temetésén jelen voltak a magyar tudományos közélet jelentős személyiségei, arab országok diplomáciai képviselői. Sírja a muszlimoknál szokásos, turbánt jelképező fejdísszel ellátott oszlop, melyen a Korán első sorai (al-Fatiha) olvashatók.
A Magyar Földrajzi Múzeum (2030 Érd, Budai út 4.) birtokában van a teljes tudományos hagyatéka.
Nevét a Margit híd budai lábánál elterülő park is őrzi, szobrát 1987-ben avatták. Magyarországon működik egy, az ő közreműködése révén létrejött, kis létszámú, nem fundamentalista irányzatot követő muszlim közösség, a Magyar Iszlám Közösség, amelynek egyben első főmuftija is ő volt.
Germanus évtizedekig küzdött az első budai pasa, Gül Baba türbéjének restaurálásáért, környezetének rendezéséért. A harcos bektasi rend nagy tiszteletnek örvendő dervisének emelt síremlék ma ismét régi fényében pompázik. Egyelőre ez a rózsadombi emlékmű az egyetlen muszlim zarándokhely a nyugati kultúrvilágban.
Tucatnyi könyv és számtalan publikáció őrzi munkásságát. Nem egy ismertebb külföldön, mint idehaza. Néhány munkáját csak töredékben, vagy egyáltalán nem adták ki (pl. Az oszmán állam megalakulása, melynek megjelent része A török forradalom).
A régebbi, 1950 előtt megjelent könyvei, tanulmányai egyre kevésbé hozzáférhetők. Néhány megsárgult, fesledező kötetet (pl. Turán, India világossága, az angol nyelvkönyve, A föld és a faj hatása a történelemben stb.) őriz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár.