Gondolta volna, hogy Újpest egy korai ipari parknak épült?
„Rég tervezték már, hogy a fővárost Új-Pesttel lóvasútáltal kössék össze; most végre a terv a megvalósuláshoz közelit. A szükséges összegből 70,000 ft, részvények útján már födözve van, s a vállalat érdekében a részvényesek már gyüléseznek. Az építendő vasút költségei 100,000 ftban állapíttattak meg” – írta a Politikai Ujdonságok 1863 október 22.-i száma.
Borítóképen: A Középdunai Gőzhajó-Társulat hajógyára Új-Pesten – 1866
Persze a történet nem itt kezdődik, hiszen – ahogy az már csak mindig is volt – már jóval korábban szőttek terveket a lóvasút beindítására, de sok minden kellett ahhoz, hogy végül elérjen oda a történet, hogy immár majdnem megvan a pénz a becsült költségekre.
„Köztudomású dolog, hogy Uj-Pest 25 év előtt még kopár futó homokos térség volt, s jelenben 300 házon felül s 2500 lakossal biró eleven község, melynek lakói mind üzletemberei, kik többnyire naponkint közlekednek a fővárossal társas kocsikon. E körülménynél fogva azon közódaj nyilvánult, miszerint főleg Új-Pestnek emelése végett ugyanez Pesttel egy részvényes társaság által építendő lóvasuttal eszközöltessék” – írta az A Népbarát című lap 1863 március 8.-án.
De valóban megérte volna az előbbiekben taglalt anyagi áldozat azért a 2.500 lakosért? Aligha… Ugyanakkor látni kell, hogy voltak, akik már bőven előbbre jártak gondolatban! Már csak azért is, mert akkoriban Újpest szédületes tempóban fejődött, ugyanis nagyon közel volt Pesthez, ugyanakkor a vállalkozásokat terhelő adók mértéke a töredéke volt!
Bizony, volt itt egyfajta verseny, és ezt a versenyt leginkább gróf Károlyi István generálta, aki korábban a ma ismert Újpest egészterületét birtokolta. De érdemes lesz figyelni, ugyanis a versenyre Pest nem harccal reagált, hanem már akkor igyekezett integrálni az egyébként is lassan összenövő településeket!
Igen, ezt is tudjuk, méghozzá az akkori újságokból!
„… gróf Károlyi István ő nagyméltósága a gyorsan fellendült telepen mintegy ezer telket ajánlott meg újabb építkezésekre (egy házhely 300 □ öllel számítva, hol a vállalkozó 25 ½ ft évi fizetésért építhet,) alakulandó gyárosok gyártmányaikat a lóvasúttal sokkal olcsóbban fogják a pesti vaspályára küldhetni, mint azt eddig a pesti külvárosi gyárosok fuvarosokkal teszik, ami éven át roppant kiadásba kerül” – tudatja szintén az A Népbarát már idézett száma.
Gróf Károlyi István tehát kifejezetten tudatosan hasznosította – a korábbi mezőgazdasági termeléssel szemben – ipari tevékenységekre vállalkozók számára birtokát, tudva azt, hogy így legalább ugyanannyi bevételt érhet el, ugyanakkor a sokkal nagyobb nyereséget termelő vállalkozásoktól előbb-utóbb nagyságrendekkel nagyobb jövedelemre tehet szert, miközben ezzel szolgálja a haza haladását is!
Ma talán úgy szólna a hír, hogy a terület tulajdonosa ipari parkot létesített az általa birtokolt területen.
Látni kell tehát, hogy az akkori 2.500 lakosért nem érte volna meg a lóvasút létrehozása, ugyanakkor számítottak arra, hogy:
- – Újpest lakossága jelentősen növekedni fog a jövőben, ahogy
- – jelentős növekedés lesz a megtelepülő vállalkozások számában is, így pedig
- – jelentősen emelkedni fog a Pestre szállítandó áruk mennyisége is!
„… melynek lakói mind üzletemberei, kik többnyire naponkint közlekednek a fővárossal társas kocsikon. E körülménynél fogva azon közóhaj nyilvánult, miszerint főleg Új-Pestnek emelése végett ugyanez Pesttel egy részvényes társaság által építendő lóvasuttal eszközöltessék” – szintén a Népbarátból.
Nos, a helyzet tehát az, hogy Pest nem versenytársat látott Újpestben, hanem egy olyan partnert, amelyikkel összefogva megépíthetik a lóvasutat, amely mindkét félnek jó lesz, ugyanis valójában már akkor egy gazdasági konglomerátum volt Pest és Újpest, illetve azok a hasonló települések, melyek aztán később csatlakoztak a fővároshoz az idők folyamán.
Az már egy más kérdés, hogy ezek között éppen Újpest volt az, amelyik – másokkal egyetemben – a legkésőbbi időkben csatlakoztak végül…
„Az újpesti lóvasút julius első napján fog megnyitatni” – írta az A Népbarát 1866 június 10.-én. Ez ugyan nem sikerült, de végül megindult a forgalom Széna tér (ma Kálvin tér) és Újpest, Városkapu (ma Újpest-Városkapu metrómegálló) között – 1866. július 30-án!
A történet további része a cikk végén becsatolt korábbi írásunkban olvasható, de hogy mennyire bejött az „újpesti ipati park projekt” (ma így mondanánk!), jól mutatja az alábbi idézet a Hazánk és Külföld című lap 1866 augusztus 12.-i számában megjelent cikkből:
„A gyárudvaron félignél tovább készen van már a magyar gőzhajó-társaság számára épülő két nagy gőzös „Fiume“ és „Budapest“, s megérdemlik, hogy akik lóvasúton Új-Pestre rándulnak, megtekintsék e szép építményeket. A gyár közvetlen az indóház mellett a dunaparton van, s előtte a vizen a győri gőzhajótársaság vontató gőzösei állanak, melyek igazítás végett vannak a gyárnak átadva. Ugyanezen gyár volt az, mely a Balatonon járó „Kisfaludy“ gőzöst, melyről az óbudai gyár emberei azt mondták, hogy 20 ezer forintnál kevesebbel nem lehet helyre hozni, alig 100, olvasd: száz forintért teljesen járható állapotba helyezte.”
Nos, az ipar virágzik, a mennyiségi termelés – na meg az alacsony adók -, illetve a modern technológiák alkalmazása olcsóvá teszi a szolgáltatásokat, és abban az időben amerre csak a szem ellátott Újpesten, mindenütt a fejlődést, építkezést, a haladást láthatta!
Ha már szóba került a Kisfaludy gőzös:
És mi volt a lóvasút további története? Erről korábbi cikkünkben olvashatnak:
