Gróf Apponyi Albert születésnapján

Gróf Apponyi Albert György Gyula Mária (1846. május 29., Bécs – 1933. február 7., Genf) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja és 1921-től 1933-ig a Szent István Akadémia elnöke volt. Jászberény város aranymandátumos képviselője volt. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt.

Borítóképen: Gróf Apponyi Albert beszédet mond a Vigadóban rendezett XXIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen – 1932

Apponyi Albert beszédében így fogalmazott:

“Ha Magyarország abba a helyzetbe állítatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék…”

A részlet Apponyi Albert beszédéből származik, amit Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnökök, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Császárság párizsi nagykövetei jelenlétében mondott el.

Apponyi Albertet különböző magyarországi egyetemek, tudósok és politikai csoportok ötször jelölték Nobel-díjra 1911 és 1932 között, de jelöléseik eredménytelenek maradtak. Ugyanakkor voltak bírálói is, főként külföldön, de Magyarországon is. A kortársak a “Legnagyobb élő magyar” címmel tisztelték.

Apponyi Albert gróf, aki Bécsben született 1846. május 29-én, az Apponyi György gróf és Sztáray Júlia grófnő második gyermekeként jött világra. Testvére, gróf Apponyi Georgina, Éberhárdon kötött házasságot Marzani Albert gróffal.

Apponyi Albert a jezsuiták kalksburgi intézetében nevelkedett az alsó-ausztriai Kalksburgban egészen 1863-ig. Ezután Pesten és Bécsben jogot tanult. Tanulmányai befejezése után hosszabb ideig külföldön tartózkodott (1868-1870), főként Németországban, Angliában és Franciaországban, ahol a royalista arisztokrata társaság tagjaként élt. Ebben az időszakban nagy hatással volt rá Charles de Montalembert gróf, a francia arisztokrata, valamint Pierre Guillaume Frédéric Le Play, a híres konzervatív szociológus, akinek munkái nagyban befolyásolták Apponyi szellemi fejlődését. 1869 őszén részt vett a Szuezi-csatorna megnyitásán.

Apponyi Albert az Apponyi családban már gyermekkorában megtanult magyarul, míg más arisztokraták, mint például Széchenyi István vagy Batthyány Lajos, külön kellett megtanulják a magyar nyelvet. Emellett folyékonyan beszélt több nyugat-európai nyelvet is.

Az első politikai tevékenységét annak az alkalomnak tekintette, amikor Deák Ferenc mellett tolmácsként részt vett egy dalmáciai küldöttséggel folytatott tanácskozáson, még egyetemi hallgatóként.

Életének véleményünk szerint legfontosabb szerepét Trianonban töltötte be. Részlet híres beszédéből:

„
…Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani. Ha a győztes hatalmak polgárai által részünkre folyósított hitelek a béke aláírásának pillanatában – amint ezt a javaslat kimondja – felmondhatók lesznek, ez a fizetőképtelenséget, a csődöt jelenti, amelynek visszahatását kétségkívül a győztes hatalmak is éreznék. Elismerem, hogy sok hitelezőnk van az Önök országaiban. A hitelek visszafizethetők lesznek, ha erre nekünk időt engedélyeznek, de nem lesznek visszafizethetők, ha azonnal követelik azokat tőlünk.…